Pünkösd – 2012

Bibliai olvasmány: A Szentlélek eljövetele: ApCsel 2,1-20

Isten az egység forrása

– pünkösdi beszéd –

„Legyenek mindnyájan egyek.” Jn 17,21 / a

Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim! Az apostol szeretné, ha egyek lennénk. Vágyunk-e az egységre? Igen. S mert mindannyian, akik ide járunk ebbe a közösségbe, akik egy egyháznak, vagyunk a tagjai, nem utolsó sorban Isten teremtett világának is, szép kötelességeink egyikének teszünk eleget, ha törekszünk az egységre. A bibliai gondolat két irányba mutat. Az első a hit dolgait vizsgálja az egység szem előtt tartásával, a másik az egyetértésben keresi az egységet.

Egységkeresés a hit dolgaiban. 1). Egy Atyánk van (Mal 2, 10; Mt 23, 9). A bibliai megállapítások Isten gondviselő Atyaságát sugározzák felénk. Minden teremtményének Atyja ő, aki féltő szeretetével és gondoskodásával vesz körül.

2). Egy az Isten adja a második gondolatot (Ef 4, 6). Unitáriusokként azt mondhatjuk, hogy Istent mind lényegében, mind személyében egynek hisszük. Mindaz, amit hallunk személyével kapcsolatosan a másfelekezetűektől, a hit világába utaljuk mert vallásos képzetekkel állunk szemben, melyek helyenként meghaladják meggyőződésünket.

3). Egy a hit (Ef 4, 5). A láthatatlan dolgokban történő reménység, vagy akár egy bizalom Istenben, gondviselő Atyánkban, csak egy lehet. Az bonyolult, hogy ennek ellenére mégis sokféleképp hiszünk. Vegyük, pl., azt a valóságot, amikor a katolikusok, reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, baptisták, időnként vegyes házasságban élő nemzetiségűek hozzásimulnak az egységes hit gondolatához. Ezt pedig – úgy hiszem – nem előzékenységből tesszük, hanem meggyőződéssel, hogy bár több jelvény alatt, mindenki másféleképpen, de egy hitnek köszönhetően keresse Istent. Ha nem lenne ez a hit, mely összeköt a láthatatlan világgal, akkor nem lehetne szó egyetértésről sem.

4). Mindnyájan egy vagyunk.Sokanegy test vagyunk (1 Kor 10, 17) – mondja Pál apostol. Tehát, nem külön-külön vagyunk egy-egy test, hanem külön tagokként alkotunk egy testet. Sok, és egymástól különböző tag van, de ennek a tagok egységet képeznek (1 Kor 12, 20). S hogy teljes legyen a bizonyítás, és ne csak a testről szóljunk, akkor itt áll előttünk a régi felfedezéseink egyike: Egy lélekkel töltött meg Isten minket (Kor 12, 13). Minden ember születése pillanatában abból a lélekből, azaz Istenből kapott annyit, hogy elevenné váljon a teste. Ez a lélek tesz minket eggyé, testvérekké, egységesekké. Isten úgy döntött, hogy lelkéből ad születendő utódainknak, hogy általuk is megtartsa az egységben történő teremtés gondolatát.

Egységkeresés az egyetértésben. 1). Az egy értelem megteremtésének első feltételét a családban kereshetjük. Amikor érvényre juttatjuk az apostoli felhívást, hogy legyünk egy értelemben (2 Kor 13, 11), akkor a házastársak, illetve szülő-gyermek, gyermek-szülő közötti egyetértés megteremtéséről beszélünk. Amíg nincs egyetértés otthon, addig hiába keressük kinn az utcán, vagy a társadalmi életben.

2). A második követelmény, hogy legyünk azonos hullámhosszon embertársainkkal. Először a közeliekkel, majd az idegenekkel is. Pál apostol így fogalmazta meg ezt az elvárást: örüljünk az örülőkkel, sírjunk a sírókkal (Róm 12, 15). Tudom, hogy nagyon nehéz megélni ezt a kötelességet. Nehéz együtt érezni az ezer idegen boldogságában, vagy szomorúságában. Mégis van rá lehetőség, hiszen ezt bizonyítják az élet példái

3). Az egyetértésnek következő követelménye, ha azonos akarattal vagyunk egymás iránt (Róm 15, 5). Amit akartok, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is azonképpen tegyétek velük – mondja Jézus. Az apostoli gondolatot folytatva: Minden dolgunk szeretetben menjen végbe (1 Kor 16, 14).

4). A köztünk erősödő egyetértést munkálják azok az alkalmak, amikor éppen az egymásra vigyázás által buzdulunk fel az atyafiúi szeretetre (Zsid 10, 24). Más szóval, amikor gondoskodunk embertársainkról, és észrevesszük, hogy számukra fontosak vagyunk, akkor árad el rajtunk az a szeretet, melyet máskülönben soha nem éreztünk volna.

5). Lehetőség az a viselkedés, amikor összetartozásunk jeleit mutatjuk meg egymás és a világ iránt. Régi meghatározás, hogy a hármas kötél nem könnyen szakad el (Préd 4, 12). Meg kell találnunk a szeretetnek olyan eszközeit, melyekkel megközelítjük a végső, nagy, isteni igazságot, s Jézus tanítása alapján minden további gondolatunkat, megjegyzésünket és cselekedetünket ahhoz igazítjuk. Csakis így lehetünk egyek az apostol tanítása, Isten akarata szerint. Ámen.

Az anyaszentegyház

– pünkösdi ágenda –

Szép renddel növekedik az épület templommá, melynek alapja Jézus. Ef 2,21.

Kedves ünneplő Testvéreim, szeretett Atyámfiai! Istennek 2012-es évét éljük, s ebben a pünkösdi úrvacsoravételre készülünk. Az apostol figyelmünket két tényező felé fordítja: az egyik Isten lelkének kiáradása, a másik pedig az anyaszentegyház megalakulásának ünnepe.

1). Pál apostol szerint szép renddel növekszik az épület, melynek alapja Jézus. Ennek elsődleges, ismertető jegye, hogy, aki hozzájárul ehhez a munkához, annak vallást kell tennie Mesteréről, Jézusról (Mt 16,18.). Jézus, Péter kőszikla voltára hivatkozik, melyen szándékában áll felépíteni Istennek eljövendő országát, mégis – Pál apostol tanítása értelmében, – Jézus jelenti az alapot, melyen felépül a keresztény egyház.

2). A keresztény anyaszentegyházmegalakult. Ma is él, hiszen nem lennénk itt ezen az istentiszteleten, és nem lennének a testvér-felekezetek tagjai sem istentiszteleteiken. Örömüzenetünk lényege és a ma pünkösdjének mondanivalója az egyház élete és jövője körül forog. Kérdés, hogy mivel járulunk hozzá egyházunk építéséhez, illetve sikerül-e beleépülnünk az épületbe, melynek feje Jézus, s melyről megállapította Pál apostol, hogy szép renddel növekszik templommá?

a). Ma a szabadelvű egyház kapja a vezető szerepet. Szabadelvű, de nem szabados. Olyan egyházban akarunk élni, melyben a tagok megtalálják emberi értékeiket, melyekkel a közösség szolgálatába állnak. Szentleckénk fogalmazása szerint: a tag beleépül abba a házba, mely otthont, oltalmat, megtartást ígér azoknak, akik bíznak a szeretet, a békesség egyházában, Isten országában.

b). A mi egyházunk szeretettel viszonyul tagjaihoz. Ennek ellenére mégis láthatóak némelykor a széthúzásnak és a meg nem értésnek jelei. Egy egyházközségi tag, aki téglaként szeretne beleépülni Isten szeretet-hajlékába, az saját elhatározásából cselekszik. Nem nézi, hogy hányadik sorban, az épület melyik részében, vagy sarkában talál helyet. Aki az unitárius anyaszentegyház építésére szánja magát, az jelenlétével Isten hajlékának épülését szolgálja.

c). „/…/ Minden eseményért a külvilág a felelős: az állam, az egyház, a társadalom, a gonosz anyós, a rossz szülők – a sors előidézőjeként mindenki elővétetik, csak én magam nem! Miután pedig a bűnöket másokra kentük, logikusan sorsunk alakítását is másoktól várjuk el.” – írja a gondolkodó. (Dethlefsen, Thorwald: Élet az élet után.) Gondoskodjon pl. az egyház – hangoztatják sokan. Az egyház gondoskodni is akar. Keblére várja és fogadja mindazokat, akik életük nehézségeiben vergődnek, s képtelenek meghozni azt a döntést, amikor végre bekopognak az unitárius, vagy valamelyik másik templom ajtaján. Az egyház szeretete csak akkor képes felvigyázni, ha oltalmazó karjai közé hullunk.

3). Végül szeretetteljes párhuzamot vonok a szerető édesanya és az anyaszentegyház között. Az író úgy találja, hogy „/…/ Most mindnyájunk közös Édesanyjának, az Anyaszentegyháznak a születése napján tegyünk egy szál pünkösdi rózsát Édesanyánk lába elé legalább lélekben. Csókoljuk meg forró, gyermeki szeretettel áldó kezét, amely zsenge ifjúságunktól fogva vezet, felemel, vigasztal, erősít, és /…/végigkíséri életünket… Mindig velünk van! Öleljük magunkhoz és mondjuk szívből: Bocsáss meg, hogy annyiszor szégyenkeztem az évezredek folyamán reád tapadt foltok miatt. Most látom csak igazán, hogy édesanyai szíved mindig megújul, örökké fiatal, modern és vonzó marad… Megígérem születésed napján, hogy ezután örömöd az én örömöm, bánatod az én bánatom, szenvedésed az én szenvedésem és dicsőséged az én dicsőségem lesz.” /Bánk József: Vasárnapok – Ünnepnapok: 279-280. Old./.

Adja gondviselő Istenünk, hogy áldott legyen pünkösdi ünneplésünk. Áldott legyen a pillanat, melyben elhatároztuk, hogy szívvel-lélekkel beleépülünk az egyetlen és örökkévaló hajlékba, Isten országába. Szép renddel növekszik templommá Isten szemei előtt a Jézusra alapozott épületünk. Isten éltesse egyházunkat, Isten éltesse a keresztény anyaszentegyházat. Ámen.