Temetői kápolnában
1. Előfohász.
2. Egyházi ének
3. Textusfelvétel.
4. Temetési beszéd.
Temetési beszéd – 2012 – Dr. Oláh Andor 83
Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben. Zsid 13,7
Kedves Atyámfiai, gyászoló Testvéreim!
Azért gyűltünk ma egybe, hogy búcsút vegyünk néhai testvérünktől, Dr. Oláh Andortól, aki életének 83. évében visszaadta lelkét teremtő Atyjának. Tagadhatatlan, hogy a kötelességteljesítés természetes módon átitatódik a kegyelet és tisztelet érzésével, valamint szétáradnak vigasztaló szavaink, melyek békés kézfogással pecsétté válnak a gyászolók felé. A fájdalom és veszteség ténye önmagáért beszél, hiszen, aki elveszíti szeretett hozzátartozóját, annak nem kell keseríteni a lelkét, mert amúgy is megszomorodott, hanem inkább vigaszra, bátorításra, reménykeltésre van szüksége. E szertartás igényének bejelentésekor alaposan megbeszéltük az előbbi összetevőket és arra az elhatározásra jutottunk, hogy legszebb kötelességünk, ha néhai testvérünk emlékét úgy zárjuk magunkba és visszük további életünkbe, ahogyan megismertük, szerettük, tiszteltük őt.
Az előbbi célt szem előtt tartva választottam gyászbeszédem alapgondolatául Pál apostol tanácsát: Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben. Mielőtt sorolnám összegyűjtött gondolataimat, hadd említsem meg, hogy Pál apostol figyelmeztetése két irányba fordítja gondolatainkat. Az egyik a mai és későbbi megemlékezésekre buzdít, aminek köszönhetően kötelességünk időnként emléket állítani néhai testvérünknek, a másik üzenet pedig arra vonatkozik, hogy a megemlékezések alkalmával fontos elgondolkodnunk elöljárónk életútjának végső időszakáról, illetve törekedjünk arra, hogy kövessük őt jócselekedeteiben, melyekkel példát mutatott nekünk.
1). Dr. Oláh Andor, 1929. január 5-én sírta bele magát az életbe Kőrisnagyharsányban. Mindig ragaszkodott ahhoz, hogy hangsúlyt kapjon születési helye, melyre büszke volt haláláig. Itt kezdte elemi iskoláit, majd Nagyváradon folytatta. Az akkori viszonyok úgy alakították életét, hogy Debrecenben érettségizett 1949-ben. Ezt követően elvégezte a Kossuth Egyetem Természettudományi Karát, ahol megismerkedett első feleségével. 26 évet éltek együtt. Ebből a házasságból született Andor fia. A válást követően – négy évre rá – újranősült. Második feleségét betegség miatt elveszítette. Ebből a házasságából nem született közös gyermek, de felesége leánya gondoskodott róla idős napjaiban. 1962-ben a Szegedi Jogi Egyetemen szerzett diplomát, melynek köszönhetően jogtanácsosi állást kapott és nyugdíjazásáig ezt töltötte be. Véletlenszerűen került kapcsolatba az Unitárius Egyházközséggel. Hamarosan barátság született az akkori lelkész és közte, majd nem sok idő múltán az egyházközség gondnokává vált. Érdemei elismeréseként tiszteletbeli gondnoki címet is adományoztak neki, melyet örömmel viselt. Ez utóbbi tény késztetett engem is arra, hogy családi kapcsolatain túl méltassam megboldogult testvérünk életét és emeljek neki emléket.
2).Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben – biztat Pál apostol. Nyomban tisztázzuk az egyik fontos kérdést: csakugyan az egyházközség elöljárója volt? Nemcsak a lelkészek számítanak annak? Mindenki megnyugtatására mondom, hogy a Bibliában világosan olvashatók azok az összefüggések, melyekben külön tesznek említést az egyházi, és hangsúlyosan a világi elöljárókról. Mindkettő kifogástalan magaviseletű és életvitelű kell legyen, hiszen másként nem is tölthetik be a tisztet. Szépen fogalmaz a megbízatás jelölésére szolgáló „gondnok” kifejezésünk, melyről a Szentírásban így olvashatunk: „aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.” (Róm 12,8). Néhai testvérünknek, Dr. Oláh Andornak nem csak az volt elsődleges feladata, hogy ellássa az egyházközség anyagi természetű gondjainak rendbetételét, hanem cselekvően részt vett a gyülekezet valláserkölcsi tevékenységében is. Közelebbről segítője volt a lelkész(ek)nek abban, hogy lelkesedéssel imádkozzanak, adjanak hálát minden emberért és természetesen a többi elöljáróért is (1Tim 2,1-2).
Arról is beszéltek az előttem járók, hogy az unitárius gyülekezet befogadó készségéről is híres volt, ahol helyet találtak olyan vallási nézetű emberek, akik soknak tartották a többi felekezet hitbeli követelményét, vagy ezzel kapcsolatos feltételeit. Ez a tény nemcsak 1568-ra tekint vissza és arra az általános szemléletre, mely ma is meghatározója az unitárizmusnak, hanem komolyan behatárolta a mindenkori vezetők szerepét a gyülekezeten belül. Ez volt az egyenjogúság és egyenrangúság érvényesítése azzal a ráadással, hogy az elöljárónak számítania kellett a kötelességéből eredő feladata maradéktalan teljesítésével. Ennek is beszédes bizonyítéka található a Bibliában melyet könnyedén ráilleszthetünk Dr. Oláh Andor hozzáállására, és ismételhetjük Jézus szavait: „A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.” (Lk 22,26).
Végül, de nem utolsó sorban Dr. Oláh Andor elöljárónkra emlékezve elmondom, hogy jogtudósként komoly helyet foglalt el életében az elmondott eskü. Egykori beszélgetésünk alkalmával kiderült, hogy jogi értelmezés szerint alkalmazta életében, és azokban az összefüggésekben, ahogy erről meggyőződése, hite engedte és tanácsolta. Örömmel és boldogan csatlakozott testvéreihez és a többi elöljáróhoz, amikor esküvel kötelezte magát arra, hogy Isten törvényei szerint él és teljesíti azokat a kötelességeket, melyeket Isten szolgája által hall, mint isteni utasítások és parancsok (Neh 10,30). Egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy bármi is útját állhatja, vagy meggátolhatja abban, hogy a tett eskü egyetlen szavát is betartsa. Ezzel a hozzáállásával mintegy megkoronázta tevékenységét, melyet Isten igájában címmel jellemezhetek.
3). Beszédem befejező részéhez érkeztem, melyben arra kér az apostol, hogy gondoljunk néhai elöljárónk életútjának végére, és kövessük őt a hitben. Ez kétirányú figyelmeztetésként értelmezhető. Az egyik a családtagok felé szól, a másik pedig az őt befogadó és az ő tevékenységét, múltját elismerő egyházközség irányában. Meggyőződésem, hogy hozzátartozói, szerettei tudják, hogy mivel tartoznak iránta. Az egyházközség jövőbeni feladatai közé kell emelnünk, hogy néhai Dr. Oláh Andort ismerő, tisztelő és szerető embertársai méltó megemlékezések keretében adózzanak emlékének, melyben felelevenítik lelkületét, hitét, ragaszkodását és szeretetét, mellyel minden időben szorosra kötötte magához a Magyarországi Unitárius Egyházat, valamint az unitárizmust. Végül pedig megjegyzem, hogy hite és reménysége most már eddig tartott, hiszen átadta azt örököseinek, szeretteinek és Istennek. Jól tesszük, ha minden lehetőségünkkel belekapaszkodunk Istenbe, aki jó reménységben, bizakodásban megtartotta eleinket és köztük néhai Dr. Oláh Andor atyánkfiát is. Emléke legyen áldott! Isten legyen vele, Isten maradjon mivelünk. Ámen.
5. Miatyánk.
6. Búcsúztató.
1). Fia és családja, Andor, Pötyi, unokája Andor és Andrea. 2). Első felesége Ica. 3). Második feleségének leánya, Gabriella és cs. 4). A közeli és távoli rokonok. 5). Barátok, ismerősök. 6). Az Unitárius Egyház. Isten legyen vele, Isten maradjon mivelünk! Ámen-
7. Áldás.
8. Záróének. /57./
c., A sírnál
1. Ének.
2. Bibliaolvasás.
3. Miatyánk
4. Ének.
5. Valljuk meg a halál felett is diadalmaskodó unitárius hitünket:
Hiszek egy Istenben, az élet teremtőjében és gondviselő Atyánkban. Hiszek Jézusban, Isten legjobb fiában, a mi igaz tanítómesterünkben. Hiszem a szentlelket. Hiszek az Unitárius Keresztény Anyaszentegyház hivatásában. Hiszem a bűnbocsánatot és az örökéletet. Ámen.
6. Ének.
7. Áldás.
Pap Gy. László 