440 év – beszámoló

DEBRECENI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG

H – 4025 Debrecen, Hatvan u. 24

2008. október 25, szombat

440. évforduló

Megnyitó

Egyházközségünk már március hónapban elhatározta, hogy megünnepli egyházunk megalakulásának 440. évfordulóját, s ebből az alkalomból egy egész napos rendezvényt szervez. Kisebb-nagyobb nehézséggel, de sikerült megvalósítanunk tervünket, s így 2008. október 25.-én sor került az említett ünneplésre. Nem a mi tisztünk, hogy véleményt mondjunk a rendezvénnyel, az azon történtekkel, a szervezéssel, magával az egész ünnepléssel kapcsolatosan, hanem azoknak kell erről nyilatkozniuk, akik részt vettek. Nekünk csak az a feladatunk, miután véghezvittük a vállaltakat, hogy beszámoljunk az eseményekről. Jelen írásban ezt kívánjuk megtenni.

„Hatalmas Isten, győzhetetlen várunk” című, énekünket énekeltük, miután Balázsi Lászlófőjegyző lélekemelő imával örvendeztette meg lelkünket. Ezt követően a lelkész üdvözölte a megjelenteket, vigyázva arra, hogy senki ne maradjon ki a felsorolásból. Miután ez megtörtént, Főt. Rázmány Csaba püspök üdvözölte a megjelenteket. ünnepi megnyitójában hálát adott Istennek, hogy itt lehet a jelenlevőkkel, s egyben kifejezte reményét, hogy eredményes és Istentől áldott lesz mai ünneplésünk.

Pap Gy László, elnöki megnyitójában a következőket hangsúlyozta: „Szeretettel köszöntöm a megjelenteket, s egyben megnyitom egyházunk fennállása 440. évfordulója alkalmából szervezett rendezvényünket. Sok kérdés kering bennünk, amikor évi ünneplésünkre figyelünk. Ezek megválaszolása megtörténik, ha esztendő múltával megállapítható, hogy méltó emléket állítottunk, emlékekben magunk is gyarapodtunk, s nem utolsó sorban megmutattuk ismételten a világnak, hogy unitáriusokként jelen vagyunk a vallási és társadalmi élet porondján.

Kérdés fogalmazódhat meg mai ünneplésünkkel kapcsolatosan, hiszen a közzétett programban konferenciáról is olvashattak. Így igaz, hiszen szabadelvűségünknek megfelelően arra is gondoltunk, hogy ne csak az előadókat hallhassuk, hanem kérdésekkel, megjegyzésekkel teljesebbé tehessük az alkalmat. Amint láthatják a kihelyezett programban, bő lehetőség nyílik a hozzászólásokra, de a templomon kívüli megbeszélésekre is. Kérem tisztelettel, hogy legyenek figyelemmel a soron következő előadásokra, s azok valamelyikéhez mérjék, szabják hozzászólásukat. Elméletileg megengedhetnénk, hogy mindenki szabadon éljen a hozzászólás jogával és annak terjedelmével, de tekintettel az időbeosztásra, elmaradhatatlanul szükség van a korlátozásra, s így a mai történések rendjén azt a meglátást részesítjük előnyben, hogy három (3) percben határozzuk meg a felszólalást. Ez egyszeri lehet egy előadáshoz, illetve témához és ugyanakkor, ragaszkodunk ahhoz, hogy ne történjen hozzászólás mások hozzászólásához.

Különös figyelemmel szeretnénk lenni a felszólalások tekintetében arra az elmaradhatatlan követelményre, mely tiszteletben tartja ugyan a szólás szabadságát, de odafigyel a másik ember felfogására is. Kerüljük a közvetlen, vagy közvetett sértegetéseket, személyeskedéseket, hiszen ezzel csak az ünnep hangulatának ártanánk.

Tisztelettel felhívjuk szíves figyelmüket, hogy szükség, vagy kívánság esetén szívesen élünk a programváltoztatás jogával, s amennyiben erre keretet biztosít az idő, akkor több és hosszabb szüneteket is tarthatunk, hogy alkalom, lehetőség kerüljön egymás közelebbi megismerésére is.

Felhívom szíves figyelmüket, hogy az ebédszünetet megelőzően a beregi küldöttség kérésérekoszorú elhelyezésére kerül sor. Figyelmükbe ajánlom a száraz kapualjban levő két faragott emléktáblát, melyekkel éppen a beregi testvérek állítottak emléket a váradi és debreceni disputának, valamint Arany Tamásnak, aki protestáns prédikátor volt. Az 1560-as években tűnt fel a Tiszántúlon, ekkor talán köröspetérdi prédikátora volt. Antitrinitárius és racionalista hitelveket hirdetett. 1561. nov.-dec.-ben Debrecenben több napos nyilvános vitát folytatott Melius Juhász Péterrel; akkor tanainak nagy részét írott hitvallásban vissza kellett vonnia. Nem egy adat viszont arra mutat, hogy Debrecenből biztonságosabb helyre kerülve, még éveken át hirdette tanait.

Mindenkinek hasznos időtöltést és jó ünneplést kívánok.”

Ezek után Nt. Dr. Rezi Elek professzor ur, az Erdélyi Unitárius Egyház püspök helyettese megtartotta előadását: MI AZ UNITÁRIZMUS SAJÁTOS HOZZÁJÁRULÁSA AZ ERDÉLYI, A MAGYAR ÉS AZ EURÓPAI KULTÚRÁHOZ? – címmel.

Majd Buzogány Csoma-István lelkész a debreceni disputáról szóló,

Török István lelkész a testvérkapcsolatok lehetőségeiről és

Csíki József m. gondnok h. a debreceni gyülekezet jövőjéről tartott előadását hallhatták a jelenlevők. Ezt követően Balázsi László főjegyző és kedves felesége, Török Karola és a nagyváradi lelkész zene és énekszámait, valamint szavalatait hallhattuk.

A templomból testületileg kimentünk az udvarra, illetve a száraz kapualjba, ahol a beregi testvérek által adományozott emléktáblánál elhelyezték a vásárosnaményi testvérek, Nyitrai Levente lelkész vezetésével a kegyelet koszorúit. Ez alkalommal közösen elénekeltük a 24. sz. egyházi énekünket, valamint meghallgattuk a beregi testvér szavalatát.

A fentieket az ebéd követte, melyet egy arra alkalmas helyen fogyaszthattunk el.

A délutáni rendezvény első mozzanataként Pap Gy. László előadása hangzott el, melyet a testvériség megkötésének hivatalos cselekedete követett. Ennek maradandó jelképeit átadták a gyülekezetek képviselői, s szavukat és kézfogásuk pecsétjét adták arra, hogy szívvel-lélekkel-becsülettel-szeretettel ápolják a kapcsolatot. Ebből az alkalomból két ajándék is átadásra került. Az egyiket az olthévízi gyülekezet, a másikat közösen a nagyváradi és debreceni készíttette. A kézi kopjafák a kezdeti időszakot jelképezik, de bízunk abban, hogy ezek naggyá nőhetnek, pl. a 450. évfordulóra.

Ezt követően Buzogány Csoma István és Török Karola zenével és szavalattal örvendeztette meg a jelenlevőket, majd Pap Gy László zárszóként a következőket mondta, mielőtt átadta a szót Pálfy László főgondnok h.-nek:

„Köszönet illeti mindazokat, akik eljöttek, hogy ma velünk, az egyházzal ünnepeljenek. Mondanivalómat azzal zárom, amivel kezdtem. Miért kell nekünk ilyen sokat ünnepelnünk. Több okból is, de főként azért, mert szeretünk biztosra menni. Amennyiben megünnepeltük a 440. esztendőt, ez biztosnak vehető. Jól teszi, aki reménykedik az 500.-ikban is, de jobb, ha azt dédunokáinkra és ükunokáinkra bízzuk, de mindenképpen az egy igaz, örök Istenre. Neki legyen dicséret és dicsőség, most és mindörökké.”

Székely Miklós, kövendi lelkész-esperes mozgalmas beszéde került az istentisztelet középpontjába, majd Kiss Törék Ildikó színművésznő műsorával zárult az ünneplés, s akik részt vettünk, együttesen megállapítottuk, hogy szívünk-lelkünk szolgálatában állt mindaz, aminek átélői lehettünk a nap folyamán. Sajnáljuk azokat, akik távol maradtak, de ígérjük, hogy amennyiben meg lesznek rá a megfelelő feltételek, azon leszünk, hogy utólagosan is kezükbe adhassuk a konferencia hang- és képanyagát.

Debrecen, 2008. október 25.-én.

Az egyházközség nevében, atyafiságos tisztelettel:

Pap Gy László lelkész