Mt: 4,17-22.

Az első tanítványok: Mt: 4,17-22.

Keresztelő János és Jézus gyakorlata között egy érdekes különbséget fedezhetünk fel: János kiment a pusztába és hallgatósága hozzá ment. Jézus viszont maga ment el az emberekhez, első sorban azért, hogy tanítványokat szerezzen magának. A „térjetek meg” jánosi felszólítással ellentétben itt „kövessetek engem” biztatással találkozunk, mellyel mintegy magához kapcsolta az embereket. Akik csatlakoztak hozzá, azok tanítványaivá váltak. Simon (Péter), András és János hallották János tanúság tételét (Jn 1,19-34) s bizonyára emiatt váltak olyan könnyen Jézustanítványokká. Jézus egy nagyon találó képpel szemlélteti jövendő hivatásukat, mikor hangsúlyozta, hogy amennyiben követik őt, akkor emberek halászaivá fognak válni, vagyis az emberek között járva azt fogják megtapasztalni, amit a halász láthat akkor, mikor kiveti a hálóját. Ebben a képben azt is megláthatjuk, hogy nyomban nem kell a teljes sikerre számítani, hiszen a háló kivetése sem jelent mindig sikert, hanem azt, hogy szükségük van az embereknek az ők szolgálatukra. A rövid történet nem részletezi a további helyzetet, csak Simonnal kapcsolatosan jegyzi meg, mint „melléknevet”, s annyit még hozzátesz az elbeszélés, hogy szó nélkül követték Jézust.

Az utat tovább folytatta Jézus, s ismét egy testvérpár elhívásával találkozunk, ahol éppen a Zebedeus testvéreket szólította meg, kik édesapjuk társaságában hálót foltoztak. Jakabról és Jánosról van szó, tehát, de arról, aki az idősebb volt, ugyanis a másik Jakab az Alfeus fia volt és egyben Jézus rokona. (Mt, 10,3.). Érdemes ennél az elhívási történetnél is, hogy bár az édesapának nélkülözni kell fiait, azokat szó nélkül Jézussal elengedi.

A négy említett tanítványok közül: Simon, vagy Péter, András, Jakab és János, három Jézus közeli tanítványa marad.

Alkalmazás:

1. Miért volt fontos tanítványokat szereznie Jézusnak?
2. Ha abban a korban éltünk volna, akkor hogyan cselekszünk?
3. Lehet-e ma valaki jézustanítvány?