Kedves Uram!
Bizonyára Ön is tudatában van annak, hogy rossz útra vezet a „sárdobálás”. Viszont szembe kell nézzünk olyan tényekkel is, melyek nem minden esetben növelik közösségünk dicsőségét. Az viszont egyértelművé kell váljon, hogy nem történhet a másik elmarasztalásával, sárba tiprásával. Annál is inkább, ha egy olyan vallásos mozgalomról van szó, mint az unitárius, mely letett a történelem asztalára egy „vallásszabadsági” törvényt.
Nem akarok vitafórumot indítani a témában, hiszen már van. Az Önök honlapján tettem megjegyzést, mert ott találtam hangsúlyosnak a ferdítést. Megteszem máshol is, amikor arra tévedek. Előttem már többen is megpróbálták helyre tenni a történelmi igazságot, s így biztos nem én vagyok a hivatott erre, de szeretettel elmondom mindazt, amit tudok a témával kapcsolatosan.
1). A Székely Oklevéltár I/153-154 oldalán megemlítésre kerül többek között 1444. január 27. keltezésű, IV. Jenő pápa bullája, mely búcsúhelyként említi Csíksomlyót.
2). Leonard Losteiner somlyói szerzetes 1556-ot említi, amikor a fejedelem még Lengyelországban volt.
3). A Révai Lexikon és Orbán Balázs is 1559-re teszi a búcsú idejét.
4). Br. Henter Antalnak volt egy emléktáblája, melyet levettek és eltűntettek, s amelyen 1559. év szólt a búcsú mellett.
5). Egy Szentegyházán megjelent lap is 1559-re helyezi a támadás idejét.
Az csak nem lehet, hogy eltérő időpontokból középarányosfélét alkosson az elfogult történetírás.
Mi, unitáriusok továbbra is kitartunk azon álláspontunk mellett, hogy János Zsigmond fejedelem valláspolitikájával ellentétes erőszakot nem lehet megfelelő dokumentumok hiányában ráerőszakolni egy közös múltra. Hol marad a „nem fegyverrel és erőszakkal”, „Isten igéje szabadon hirdettessék”, fejedelmi felhívás?
Itt is megerősítem – bár Ön komolytalannak tart, – hogy az unitárius vallásról, mint felekezetről 1568 előtt nem beszélhetünk, mert mint egyház, csak 1571-től szerepel a bevett egyházak sorában. Da, ha a fejedelmi programmal és unitárius meggyőződéssel ellentétes eszközökhöz folyamodtak, akkor minek a vallásszabadság?
Szíves figyelmébe ajánlom néhai Simén Domokos, volt ádámosi és csíkszeredai unitárius lelkész írását: „Lássunk világosan és beszéljünk igazat!” címmel. Ő bővebben ír érveink mellett.
A történelmi tévedések, ferdítések jellemző példája, amikor azonosítják a „szombatos” mozgalmat az unitáriusokkal. Valóban kiemelkedik legalább két személy az adott mozgalomból, kik közül az egyik történetesen még a fejedelmi udvarnál is komoly szerepet töltött be, – Péchi Simon, de amennyiben egy ember felfogása, általa indított helyi mozgalom azonosítható egy egyházzal, ezt csak a rossz szándék teszi meg. Ilyen vonatkozásban nagy gondok vannak a józan ítélkezés terén.
Végül: egy dolog a hagyomány, s azt tisztelni
Más a valóság.
Történelmi dokumentumok hiányában úgy kellene bemutatni egy ünnepet, hogy közben ne szennyezzük be azokat, akik szabad vallásgyakorlatra tették és teszik fel életüket, mert hiszen a „hit Isten ajándéka”.
Tisztelettel: Pap Gy László, debreceni unitárius lelkész.
Pap Gy. László 