2010.09.11 – Sára

1. Ének /308.

2. Előfohász.

Teremtő és gondviselő Istenünk! Áldd meg e pillanatot, és légy velünk, midőn e keresztelendő gyermeket felvesszük egyházunk tagjai közé. Ámen.

3. Textus.

Kedves szülők, keresztszülők, kedves testvéreim! Keresztelési beszédem alapgondolata írva található a 1 Móz 17,15., valamint 1 Péter 3,6. versében a következőképpen: „És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.” „Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, a kinek gyermekei lettek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek.”

4. Keresztelési beszéd.

SÁRA

– keresztelési beszéd – 2010-09-11- Csíki Sára

Kedves szülők, keresztszülők, ünneplő Testvéreim!

Arra kívánom felhívni mindenek előtt szíves figyelmeteket, hogy ezzel a kedves leánygyermekkel már sok nagyszerű dolog történt, amióta megszületett és az sem kétséges, hogy sok szeretettel vettétek körül őt eddig, most viszont életének eddigi, legszebb pillanatában részesül. Ez alkalommal ugyanis megtörtént az, amire Isten is várt, hogy bemutassátok őt nekünk, a gyülekezetnek, s ezzel mintegy megmutassátok elvárásotokat, hogy számítotok ránk, és mi bizakodhatunk felnövő gyermeketek későbbi szeretetében.

1). A keresztelés célja

„A keresztelés /…/ ünnepélyes kinyilvánítása a szülők és keresztszülők részéről annak, hogy keresztény hitünket nagyra becsülik, s azt óhajtják, hogy gyermekeik is abban nőjenek fel és éljenek – hangsúlyozza a Káténk. Azok az embertársaink, akik ráébrednek erre, nyomban tudomásul is veszik, hogy a keresztelés többrétű kötelességgel és felelősséggel jár. Nem mintha eddig hiányzott volna a kötelességtudat a szülőkből, vagy keresztszülőkből, hanem most vált pótló tényezővé az a vallásos szemlélet, melyre elmaradhatatlanul szüksége van a felnőtt embernek, hogy időnként kiigazodjon világának összekuszálódott ingoványából. Ezért lép harmadik felelősként maga az egyház elő. Van úgy ugyanis, hogy amikor már semmi és senki nem segíthet, akkor támogatóként előléptetjük a hitet és a reményt, ami szinte kicibál bajainkból. Örülünk, tehát, hogy számítotok ránk, s mi ígérjük – mint más esetekben is, hogy veletek örvendünk, amennyiben megosztjátok velünk a sikereket és veletek, értetek imádkozunk, ha netán borús napok köszöntenének rátok és e gyermekre.

2). Keresztény tartalommal rendelkező élet. Az egyház, s így az Unitárius Egyház feladata más, minthogy szentbeszédekben részesítse azokat, akik néhanap belépnek a templom falai közé. Az igazi támogatás nem szorul emberek – építette falak közé, de nem is felekezet-függő. Ezt a gondviselő biztonságot nem is mi jelentjük, akik botot, mankót adhatunk egymás kezébe, hanem Isten. Igen sokan a világon, mi unitáriusok feltétel nélkül hiszünk, bízunk abban, hogy a láthatatlan Atyánk egyetlen pillanatra sem hagy el bennünket, sőt azért teremt erre a világra, hogy sok reménnyel beledédelgessenek szeretteink a küzdelmes, de ugyanakkor széppé tehető életbe. Szokás, hagyomány szerint néhány bibliai gondolattal teszem emlékezetessé jelen alkalmat, s egyben hálánkat is mutatjuk felétek, amiért ebben az örömben részesítettetek minket, hogy itt, Isten házában bemutattátok gyermeketeket.

Gyermeketek neve céltudatos választásra vall, s így külön öröm, amikor ilyennel találkozunk. A szentleckét abból a közismert bibliai történetből választottam, ahol éppen ezzel a névvel találkozunk. Jelen alkalommal inkább Péter levelében foglaltakra összpontosítok, hiszen az Újszövetség nemcsak tanácsaiban, hanem gyakorlatiasságában is közelebb áll a szívünkhöz. Az üzenet három figyelmeztetést tartogat számunkra. Először Sára engedelmességéről beszél. Az egyház azt szeretné, ha ez az engedelmesség nem teherként, vagy valamilyen külső kényszerként jelenne meg Sára életében. Arra kérünk, hogy közösen óvjuk meg őt – ha lehetséges a külső ráhatások kényszerítő hatalmától. Sokan valljuk, hogy a „felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve – anélkül, hogy ezt észrevenné – /…/; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenállhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár – ha az ego hatalma megtörik.” /Müller Péter/.

Alapgondolatunk második figyelmeztetése a jó cselekvése. Sokat beszélhetünk erről mindennapi életünk rendjén, hogy mit is hordoz, tartalmaz ez a felhívás, kérés, követelmény. Azt is mondhatjuk, hogy nem szükséges vallásos tartalom ahhoz, hogy az ember jó legyen, állandóan csakis a jót tegye életében. Sokan abba a csapdába esnek, hogy válogatnak a jó cselekedetek között. Talán, azt tartják fontosabbnak, amit a legkönnyebb megtenni, aminek elmulasztásáért senki nem emel panaszt. Én Wass Albert gondolatait osztom ebben az esetben, aki a következőképpen fogalmaz: „- Csak egy világ van – /…/, – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé.” Ez pedig azt is jelentheti, hogy amennyiben két ember tartós együttlétet ígér és ajándékoz egymásnak, ott jelen van és szüntelen munkál a jó cselekedet.

A harmadik figyelmeztetés arra utal, hogy semmitől ne rettegjen. Nehéz kérdés, hiszen tudjuk, hogy szinte minden pillanatban jelentkezik valamilyen félelem bennünk. Most semmi másra ne gondoljunk csak arra, hogy mennyi rettegés társul egy gyermek neveléséhez. Nem az aggodalomról, féltésről és hasonlókról beszélek, hanem arról a rettegésről, melyet soha nem sikerül teljességgel eloszlatnunk, hiszen minél jobban szeretjük gyermekeinket, annál inkább jelentkezik ez a gyötrelmes érzés. Ezen enyhítenünk sikerül, de arra képtelen egy gondoskodó, szerető szülő, hogy véglegesen elhessegesse magától. Magatartásában, nevelésében, életvitelében viszont példaként járhat gyermeke előtt, időnként egyházára is mutathat, hogy miként lehet és kell két kézzel belekapaszkodni az Isten által felénk nyújtott mentőmellénybe, amit korábban elfeledtünk magunkra venni. Nemes egyszerűséggel szüntelen mutathatjuk az általunk megkeresett és megtalált, majd járt utat, ha csakugyan rátaláltunk életünk biztonságot adó fogantyúira, s ekkor elmondhatjuk, hogy „Bennem nagyon lassan hűlnek ki a dolgok… Ez boldogságom és megvertségem titka. Emlékeim örökkön izzó kemencéjébe mindig be lehet dobni egy remény élesztőjétől megkelt kenyeret, hogy ropogósra süljön.” /Keszei István/. És mi történik? Gyermekünk nem azért menekül hozzánk, hogy ellopja kenyerünket, megelégedésünket, hanem azért, hogy megtelítődjön rettegésmentes boldogságunkból.

Végül pedig az Unitárius Egyház áldását adja gyermeketekre. Ne feledjétek: „A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.” /Hamvas Béla/. Valahányszor úgy érzitek, hogy vigaszra, az egyház kebelére és szeretetére van szükségetek, akkor tárt karokkal várunk rátok és szeretettel ölelünk magunkhoz gyermeketekkel együtt. Ámen.

5. Ima.

Gondviselő Istenünk, megtartó, szerető édes Atyánk!

Tiszta gyermeki örömmel és boldogsággal köszönjük meg Sárát, hogy adtad szeretteinek, nekünk, ennek a világnak. Reménykedő szívvel sóhajtunk mindnyájan hozzád és elrebegjük legszentebb kívánságunkat: Szeretnénk, ha e gyermek mindenki örömére élhetné, hosszú, tartalmas életét. Add meg számára, hogy Sára lehessen környezetében, egyházában, a világban. Tedd képessé őt is arra, hogy életében engedelmes, de nem megalázott, magaviseletében a jó cselekedetek követője, hitében pedig az örök biztonság és félelemmentes hit követője legyen és maradjon. Ehhez adj erőt szeretteinek és nekünk is, hogy igazgathassuk lépteit, s növekedjen testben és lélekben irántad és emberek iránti kedvességben és szeretetben a te dicsőségedre, mindnyájunk örömére és boldogságára. Ámen.

6. A keresztség kiszolgáltatása.

Én téged Csíki Sára, megkeresztellek az egy örök Isten nevében, és felveszlek az Unitárius Keresztény Egyház tagjai közé, Jézus követésére. Ámen.

7. Miatyánk.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved,

jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;

mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,

és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól,

mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

8. Áldáskérés.

Isten áldjon meg szép élettel. Növekedj testben és lélekben, Isten és emberek előtt való kedvességben. Ámen.

Debrecen, 2010-09-11.