Bibliai olvasmány: Mt 6,1-8
– adventi beszéd –
„Ahol a kincsed, ott a szíved is.” Mt 6,21.
Kedves Testvéreim! Advent 3. vasárnapja van. Mai téma a kincs. Korábban a földi- és a hamis kincs köré szőttem gondolataimat. Ma a harmadik csoporttal, Isten országa kincseivel ismerkedünk.
Gondolkodásra késztet az adventi időszak, hiszen ártalmas lenne tétlenül várnunk egy ünnepet, mely a szeretetre épül. Szentleckénk megvilágításában a kincs mást jelent, mint a karácsonyfa alá helyezett kedvességek, kedveskedések apró, talán értékes jeleit. Olyan kincset jelöl a tanítás, ahol megtalálja szívünk a helyét. Amennyiben érthetőbbre fordítom szentleckénk bibliai nyelvezetét, akkor azt mondhatom, hogy életünket alakító kincseink mellett van a szívünk is. Ha Isten országa kincseire figyelünk, akkor szívünk csakis ezekért doboghat.
1). Isten országának egyik drága kincse a bölcsesség. Miért tartom elsődleges fontosságúnak és kincsnek a bölcsességet? Két ok miatt. Az első megfogalmazását a bölcsesség irodalomban találtam, melynek értelmében olyan kincs van az okos ember házában, melyet mindnyájan szeretnénk. Ez a kincs Isten országának ajándéka. Szó sincs itt aranyról, drága kövekről, vagy hasonlókról. Nem beszélhetünk ebben az esetben szegény, vagy gazdag emberről. Itt egy a fontos: az okos szemlélet. A bölcs belátások irányítják a társadalom kis magjának, a családnak az életét, és azért veszíti érvényét a világi kincs, mert nem játszhat bomlasztó szerepet egy család életében.
Másodsorban: Egy jól ismert közmondást hangoztatnak sokan : „Pénzzel a bolond is tud vásárolni”. A bölcs ember házában az okos szemlélet marad az elsődleges fizető és vásárló eszköz. Helyes megoldásokat talál az élettárs esetleges viszálykodásának lecsillapítására; feloldja a gyermekek, illetve gyermek és szülő közötti fellángoló ellentéteket, nézeteltéréseket; túllép minden olyan társadalmi összetűzésen, mely nemzeti, vagy nemzetiségi alapon korbácsolja a 21. század emberének felkavart, megrongált idegeit. Észre veszitek-e Testvéreim Isten országának e nagy ajándékát, egy ember óriási kincsét, a bölcsességet? Mindennapi családi életünkre áldásként sugárzik a tagok bölcs életszemlélete. Annak hiánya nyomorba dönti a tehetős családot is. Isten országának drága kincsét legkönnyebben Jézusban, illetve tanításaiban találhatjuk. Itt vannak azok a kincsek, melyeknek birtoklása az adventi útra vezet, és örökérvényűen megtart a szeretet parancsolataiban (Kol 2,3). Aki pedig birtokolja a szeretet, az belépett Isten országába.
2). A második kincs Isten országában a jövendő ígérete. Fontos kincsnek számít, hiszen nagy reménység lapul ebben és a hasonló ígéretekben. Jövendőre szóló jó fundamentumot akarunk magunknak (1 Tim 6,19) Pál apostol szerint. Ez az Isten országába tartozó kincs azonban csak akkor lehet tulajdonunk, amennyiben megérdemeljük. Olyan emberek érdemesültek erre a kincsre, akik tisztelettel és szeretettel tudnak az idősek felé fordulni. Amikor pedig hasonlóan cselekszünk, akkor nemcsak az idős ember parancsolta tisztelet lebeg előttünk, hanem arra kell összpontosítanunk, amit magában hordoz az öreg kor. Az öregség magában véve jövendő. A múltbeli ígéret megtestesülése. Isten ítélete és ígéretei másabb horizontokat mutatnak, mint emberi értékeléseink.
„Még az öreg korban is sok kincset bíz reánk az Úr. Ebben a korban a türelem, az alázatosság, a szenvedések békés elviselésének erényét kell gyakorolnunk. A fiatalok között a békét kell elősegítenünk és az új generációt önzés nélkül előre segíteni élettapasztalatainkkal. Betegségünkben nem szabad csak a magunk nyomorúságaival foglalkoznunk, hanem zokszó nélkül kell elviselni azt, amit Isten gondviselő keze ránk mér. Még több kincset és felelősséget bíz Isten az elöljárókra.” /Bánk József: Vasárnapok – Ünnepnapok: 339. Old. /
3). Isten országának következő kincse a hit. Ezen a hiten áll, vagy bukik minden, ami a látható és láthatatlan világ vallásos életéhez kapcsolódik. Kettős hitre van szükségünk, hogy megfelelően felfogjuk Isten országa ügyét. A kettős hit első vonatkozása a látható világ területére sodor. Szükséges a megingathatatlan hit, hiszen a mindennapi történések között fontos pillérnek bizonyul. Nemcsak a feltett kérdések megválaszolásában ad segítséget. Pl. ilyen kérdés lehet: Miért kell nekünk folyamatosan gyakorolnunk a szeretetet akkor is, amikor környezetünk másként értékeli, mint ahogy kellene? Senkinek a rosszindulatú cselekvése nem befolyásolhat abban, hogy mi másként cselekedjünk. Tesszük továbbra is a jót azért, mert hiszünk a jó győzelmében. Nem azért cselekedjük a jót, mert ezt követeli a jézusi parancsolat, hanem azért, mert jó a jót tenni.
A láthatatlan világ felé fordulásunkról már többször is beszéltem. Ebben a kérdésben még fontosabb a jelenlevő és állandóan növekvő hit, hiszen csakis ezzel vagyunk képesek arra, hogy összekapcsoljuk látható világunkat a képzeletbelivel, melynek reménykedünk eljövetelében. „A hit óriási kincs az ember számára: útmutató a földi életben, megmondja honnan – hová? Isten azért teremtett minket, hogy eljussunk Hozzá, /…/. A hit messzelátó. A mi véges, földi szemünk sokszor rövidlátó. A hit szemével, a kicsinyes, gyűlölettel teli világból a messze örökkévalóságba látunk! A földi bajjal, szenvedéssel, igazságtalansággal teli világból meglátjuk az örök igazság, örök Szeretet honát. – A hit legnagyobb vigasztalónk a szenvedésben. Ó hány ember szeméből szárította már fel a könnyet… a hívő ember nem szenved vigasztalás nélkül. Megtudjuk belőle, hogy a szenvedők világszövetségébe mindnyájan beletartozunk.” /Bánk József: Vasárnapok – Ünnepnapok: 276. Old. /.
4). A negyedik és utolsó kincs Isten országában az élet. Ezt is az ellentétből tapasztaljuk a legkönnyebben. „A halál megtanít, hogy alázatosak legyünk, de egyben nagyon bizakodók is. Megtanít arra, hogy semmi az életünk, de egyben mily kincs is az életünk. El ne bízzuk magunkat, mert a földi élet annyira rövid, de teljünk el örömmel, mert az örök élet annyira hosszú! Megtanít arra, hogy két világnak vagyunk polgárai, de nem lehet mindkettőben végleges maradásunk. E földön mindnyájunknak csak ideiglenes letelepedési engedélyünk van, az állandót, a véglegeset itt senki meg nem kapja!” /Bánk József: Vasárnapok – Ünnepnapok: 352. Old./
Szólok néhány szót általánosságban az életről. Előbb-utóbb saját életünkhöz fogunk visszakanyarodni. Egy-egy emberi élet, adott történelmi korban jelzi a nagy ÉLETet. Ez nemcsak feltételezi, hanem bizonyítja Istent. Isten léte nagy kincs emberi életünkben, hiszen számíthatunk jóindulatára, szeretetére, és bízhatunk örök gondviselésében. Amennyiben Isten országát földi keretek közé helyezzük, olyan dimenziók nyílnak előttünk, melyek a szeretetben megélt élet minden vetületét mozgó képpé, szemünk előtt pillanatokon belül lepergő filmmé változtatja. Emberi életünk akkor válik értékké, amikor apró és nagy vonatkozásaiban megismeri az őt szemlélő, élettel megajándékozott ember.
Szeretett Testvéreim!
Úgy érzem, hogy advent 3. vasárnapjának nem lehetne szebb üzenete, mint Isten országának kincsei. Bizonyos, hogy nem csak az általam felsoroltak léteznek. A teljes igényére most nincs szükség. Ma jó dolgot választottunk, hiszen nem a rozsda és a moly által megemészthető kincseket gyűjtögetjük össze, hanem Istenben szeretnénk gazdagokká válni (Lk 12,21). Hol van, tehát a mi szívünk? A helyén! – mondjuk. Ott, ahol fellelhetők a látható világ kincsei. Ott, ahol Isten akarata megnyugszik a cselekvésünkön és áldásával kíséri minden teremtményének útját. Meg van a szívünk, és megleltük kincseinket is. Így lehetünk jók mindörökké, akik szívükből hoznak elő jókat (Mt 12,35) földi életünkben. Ámen.
Pap Gy. László 