JÉZUS – 3.
– karácsony ünnep szombati beszéd –
„Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is aképpen cselekedjetek.” Jn 13, 15
Advent 4. vasárnapja van és egyben karácsony ünnepszombatja. A mai nap folyamán eljön az angyal és beteszi a fa alá szerény, vagy gazdag ajándékait. Ismét rá kell mutassak arra, hogy mi, vallásos emberek többszörösen ajándékozottak vagyunk, hiszen nemcsak családi fészkünk feldíszített fája alá állhatunk, hanem egyházközségünk, nagyobb családunk karácsonyfája is díszeleg. A kérdés az, hogy apró, gyermekeinknek szánt ajándékaink mellé milyen hitéleti ajándékokat teszünk le ma? Ez áldott ünnepen, Jézus születése milyen ajándékokkal lep meg bennünket?
Arra gondoltam, hogy Jézus példájának követése köré font meglátásaim lesznek részemről azok az ajándékok, melyekkel ünnep szombatján kész vagyok egy prédikáció erejéig megajándékozni titeket. Tudom rólatok, hogy bizonyára kedvesen fogadjátok e lelki ajándékot, hiszen azért vagytok itt, hogy ti is lelketeket tegyétek a fa alá, mindannyiunk megajándékozása érdekében.
Mai gondolataim, tehát Jézus példaadása körül forognak. Célom az, hogy megláttassam veletek, éppen a jézusi példamutatáson át, hogy mindennapi életünkben micsoda nagy ajándék, ha van valaki, akiről példát vehetünk, s aztán szép lassan magunk is ilyen példamutatóvá válunk.
Félreérthetetlenek Jézus szavai: Úgy kell cselekednetek – mondta tanítványainak, – ahogy engem láttatok cselekvés közben. De nemcsak ez, hanem cselekvése példaértékű volt és maradt, amit nem csak követni érdemes, hanem szükséges is. Ezek után az a kérdés, hogy melyek azok az újszövetségi példamutató értékű figyelmeztetések, melyekre érdemes odafigyelni, s melyek birtokában drága ajándékként állhatunk be mai, 2000. évi karácsonyunk, és a mindenkori, ezután következő karácsonyaink fája alá?
A dolgom sokkal nehezebb, mint azt gondoljátok. Jézus példamutató élete olyan szerteágazó és olyan sok területre kitekintő, hogy nehéz kiválogatni közülük a legfontosabbakat, illetve köztük felállítani egy sorrendet. Ezzel a nehézséggel szembenéztem, s igyekeztem Jézus példamutató tanításaiból kiragadni azokat, melyek mindenkori ajándékoknak számítanak a karácsonyok árnyékában, a karácsonyfa alatt, az otthon meleg ölén, vagy gyülekezeti életünkben.
1). Az a meglátásom, hogy Jézus példamutatásának első, fontos kitétele az lehet, hogy igyekezzünk időben megbecsülni a mulandó jót. Ezt szépen érzékelteti az a kijelentés, hogy a rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük van, viszont az ember fiának, Jézusnak nincs ahová a fejét lehajtsa (Mt 8, 20.).
A példaértékű karácsonyi ajándék e figyelmeztetésben megtalálható. Lássuk: mondja azt valaki közülünk, hogy nem elsőrendű ajándék a karácsonyi ünnepen az, hogy legyen mindenkinek egy hajlék a feje fölött. Nem kellene-e hálásak legyünk Istennek azért, hogy csakugyan van egy hajlék fejünk fölött? Nagy ajándék tehát, ha valaki meg tudja becsülni kapott, vagy szerzett hajlékát, ahová szerényen meghúzza magát, vagy gazdagon arról gondolkodik, hogy milyen sok embernek lenne még helye ebben a házban.
2). Jézus példamutatásának következő figyelmeztetése arra mutat, hogy legyünk egyek! Szeretett Testvéreim! Gyakran hallunk olyan kijelentéseket, hogy karácsony, a legnagyobb keresztény ünnepünk is csak három napos. Ennyit tart ezek szerint a szeretet. Pünkösdkor az egységről szoktunk beszélni. Szintén három napig tart az is. Pedig Jézus példaadása nyomán másként értelmeződik az egység gondolata. Ő azt akarja, hogy mi, késői tanítványok egyek legyünk és maradjunk (Jn 17, 21.). Az kell legyen a célunk, hogy nap, mint nap egyek legyünk gondolkodásban és cselekvésben. Úgy, ahogy bennünk van lélekben Isten, úgy bennünk van édesanyánk és édesapánk lelke is. Így lehetünk benne mi is egymás lelkében. Békességet és nyugalmat árasztva magunk körül. Ez az egység egy másik karácsonyi ajándék a fa alatt.
3). Engedjük, hogy mások keressék dicsőségünket. Más szóval, legyünk szerények! Én nem keresem az én dicsőségemet (Jn 8, 50.), mert, ha én dicsőíteném saját magamat, e dicsőítésem semmit sem érne (Jn 8, 54) – mondta Jézus. Nemcsak az ajándékozás időszaka lépett életünkbe, hanem a számadás ideje is. A magunkkal szemben tett szemrehányások eltörpülnek az öndicséret mellett. Gyakran hallunk olyan megjegyzéseket, melyekben az „öndicséret gyalázat” közmondás feledésbe merült. A mesélő hangsúlyozza, hogy egész évben, kezében hordozta, sok gonddal és törődéssel ápolta családját, de a tagok nem igen akarnak örvendeni a drága ajándékoknak. Könnyes szemük villan a karácsonyfa, díszes gyertyafényében, s bizony a hívek örömszerző gyülekezetének lelkületében is. Ezek a befele és kifele könnyező emberek nem hallani akarják, hogy mennyire szeretik őket, hanem érezni. E szeretet érzéseivel és éreztetésével álljunk be karácsonyfánk ajándékai közé!
4). Maradjunk engedelmesek. Jézus Názáretbe ment szüleivel, ahol engedelmes gyermek volt. Édesanyja szívében őrizgette gyermekének engedelmes viselkedését (Lk 2, 52.). Nehogy azt gondoljuk, hogy másként érzett volna irántunk a mi édesanyánk. Nem azért intett időközönként iránta való engedelmességre, hogy neki ebben kedve teljen. Hanem azért, hogy belénk ívódjon a mindenkivel szembeni engedelmes magatartás. Ők, az édesanyák helyesen látják ezt az életet. Ők tudták a legjobban megéreztetni velünk, hogy egy folyamatos engedelmesség az élet. Másként nem lehet élni. Valakinek mindig engedelmeskednie kell otthon, a munkahelyen, a nagycsaládban. A példa értékű karácsonyi ajándék, tehát az engedelmesség. Ezzel álljunk be életünk karácsonyfája alá.
5). Érdeklődjünk mások sorsa felöl. Jézus nem rejtette el férfikönnyeit. Meg tudta mutatni sajnálkozásának könnyeit akár Lázár koporsója mellett (Jn 11, 36.) akár pedig képes volt arra is, hogy sírjon Jeruzsálem felett (Lk 19, 41.). Az egyik határon túli rádióban, csütörtökön este beolvastak egy szomorú történetet, melyben az édesapa kétségbeesetten mesélte el, hogy másfél éve elveszítette nagyon szeretett, fiatal feleségét, s az óta képtelen vigasztalást nyerni, sőt egyre növekvő gyermekének sem tudja megmondani az igazat. Karácsony nagyhetében – tudjátok meg kedves Testvéreim – nagyon sokan voltak, akik együtt éreztek e férfivel és elkönnyezték magukat.
Vagyunk jó néhányan, akik felnőtt férfiakként sem szégyellünk sírni egy faluért, egy városért, melyhez hozzá tarozunk. Végeredményben sosem magát a helységet, hanem azokat siratjuk, akik otthon maradnak a régi tűzhely mellett, vagy a temetőben.
Példás a mindenkori együttérzés, de főleg most, amikor nagy együttérzéssel beállunk az ajándékozás fája alá.
6). Végül, de nem utolsó sorban a jótékonyság példáját mutatta meg nekünk Jézus. Az Újszövetség lapjain gyakran olvashatjuk, hogy Jézus mindenütt hirdette az evangéliumot, a betegeket gyógyította, a szegényeket bátorította, a kesergőket vigasztalta, a foglyoknak szabadulást hirdetett. Bárhol járt, mindenütt csak jót tett. Ebből a felsorolásból mindenkinek jut valami. A kérdés csak az, hogy ezek közül van-e legalább egy, amit eddigi életünkben teljesítettünk volna? Vagy: hagytuk, hogy azok hirdessék az evangéliumot, akik értenek hozzá. Nem gyógyítottunk meg senkit, mert nem vagyunk orvosok. Nem bátorítottuk a szegényt, mert magunk is olyan szegények vagyunk, mint a templom egere. Nem is vigasztaltunk senkit, mert örökös volt a bánatunk. Szabadulást nem adhattunk senkinek, mert nem vagyunk ítélő bíró. Igaziból magunk is foglyok vagyunk. saját magunk foglyai.
Kedves Testvéreim! Nem marad más hátra, mint hogy csakugyan beálljunk a karácsonyfa alá. Vegyük észre, hogy valaki úgy fogad el minket, amilyenek vagyunk. Ő Isten. Mindenki más – Jézus, szülőnk, gyermekünk, rokonunk, barátunk, ismerősünk – elvárja tőlünk hogy példamutatóan szeressünk, de ne csak három napig, mint a mesében, hanem életünk végéig. Azt akarják ők, hogy egy ilyen példamutató ajándék legyünk a karácsonyfájuk alatt. Úgy legyen. Ámen.
Nagyvárad, 2000. december 24.
Pap Gy. László 