Lukács 9 részében Jézus az embereknek ecseteli az élet szűkmarkú valóságát: ” az ember fiának nincs hová fejét lehajtania”. Ezek után azok,akiket magával hív kifogásokat találnak. Egy azt mondja,hogy:”követlek téged Uram,de…” Ezzel a DE szócskával meg is érkeztünk a mába.Ez a szócska kizárja a feltétel nélküli azonosulást a kérelmezővel!!!
Segítenék rajtad de…odaadnám neked de…és így tovább…az életünk ritkábban az igenek és nagyobbrészt a de…(feltételekhez kötött) kérés-válasz között telik el!
A közelmúltban egy kedves barátommal beszélgettünk a feltétlen odaadás kérdéséről és említettem a Friederich Schiller “A kesztyű” c . balladáját,melynek mondanivalója nemcsak a romantika korában, hanem ma is tanulságos:
Ferenc király udvarában kiéheztetett vadak prédára várnak az arénában. A balkonon a csodálkozók sokasága várja a viadalt. Kunigunda kisasszony próbára teszi a neki szépet tevő lovagot és bedobja a kesztyűjét a vadak közé.Odafordul a lovagjához és azt kéri, hogy ha úgy ég a szerelme iránta, ahogy arra esküszik – hát akkor hozza fel a kesztyűjét! A lovag belép az arénába és az állatok a meglepetettségtől meg sem moccantak. A hőstett után:
“A hölgy szemében szerelem ragyog
Az a boldogság ígérete ott:-
Kunigunda kisasszony epedve várja,
Ő a kesztyűt arcába veti:
Hölgyem,nem kellenek a kegyei !”
Lovag Úr… szeretni fogom, DE … egyszer tépesse szét magát a vadakkal! – gondolta Kunigunda!
Kellene vér…de 60 év felett nem vesznek, pedig nem mondanám, hogy De…, hiszen teológus koromban 12 litert adtam /testületileg mentünk minden hat hétben/.
Drága Barátaim! A ” baj ma rajtam…holnap rajtad lehet”. Aki teheti és egészsége engedi ne keresse a De-mögé rejtőzést, mert az élet vadállatai lesben állnak és a kesztyűk hullnak…hullnak!
Farkas Dénes.
↑Vissza a “Mások tolla” kategóriára
↑Vissza a “Jelzések” kategória elejére!
Pap Gy. László 