Ének: 5. sz. Élő Isten…
Bibliai olvasmány: A kötelességteljesítés: Lk 17,7-10
Kedves Atyámfiai, lelkész Testvéreim!
Úgy döntöttem, hogy nincs értelme okoskodó, vagy kedveskedő véleményekkel állnom elétek, s így az éppen soron következő jézusi példázatból ragadtam ki néhány gondolatot, hogy együtt hangolódjunk az általunk folyamatosan hirdetett örömüzenetre.
1). Panasszal, vagy zúgolódással, ritkán csendben végezzük kötelességünket. Szeretnénk körbehatárolni teendőinket, hogy ezáltal is tudomására hozzuk környezetünknek, hogy mi a feladatkörünk. Kötelességeket emlegetünk, tehát egy családon belül a nőnek és a férfinek, régi és új „beosztás” alapján kell elvégeznie az adott feladatokat. Erről a kötelességről szól a példabeszéd.
2). Tartalmát kérdés fogja össze: „Ki az közületek, akinek hazajön fáradtan a munkából bérese, vagy bojtárja, s azonnal asztalhoz ülteti?” Inkább megparancsolja, hogy készítsen vacsorát, szolgálja fel azt, s teljes lényével álljon rendelkezésére. Miután ettünk-ittunk, vajon megköszönjük-e, hogy kiszolgáltak bennünket? Majd jön az összefogó tanítás: Mihaszna szolgák vagyunk, hiszen nem várhatunk köszönetet, sem dicséretet, hiszen csupán kötelességünket teljesítettük.
3). Kedves Lelkésztársaim! Három mondanivalót emelek ki:
a). A béres és bojtár kifejezések lassan kimennek a köznapi nyelvhasználatból. Édesapám mesélte, hogy Szentábrahámon 1948-1949 tájékán egy kupa puliszka lisztért dolgoztak emberek egy egész napon át. Ha napi bérünk ennyi lenne, bizony a keserűség és elégedetlenség lenne úrrá rajtunk. Jézus két alacsonyjövedelmű foglalkozású emberről beszél, akik munkájuk végeztével, szállásukra mennek, összeszedik megmaradt energiájukat, elkészítik és felszolgálják a vacsorát.
b). A második mondanivaló újabb kérdésben található: A gazda megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Jól esik megállapítanom, hogy nem kell ellátnom a szolga, vagy béres feladatait. Ha meghallgatom a hűséges bérest, vagy szolgát, ők nem beszélnek panaszosan a feladatról, melyet szívvel-lélekkel végeznek, mert tudják, hogy kötelességük. A gazda köszönete nem más, mint, amikor megadja a megegyezés szerinti bért.
c). Az utolsó mondanivaló egyetlen kifejezésben összpontosul: megteszitek. Igen, hiszen a legtöbben parancs alatt álló emberek vagyunk. Olyanok, akiknek meghatározott a tevékenységi körünk, más szóval, akik ma sem vagyunk magunk ura. Nem rossz értelemben, hanem abban, hogy bármikor számíthatunk mások utasítására, parancsára. Pénzt, vagy más fizetséget kapunk, s ebben az esetben nem várhatunk különösebb elismerést, hiszen kötelességünket teljesítjük.
4). Kedves Lelkésztársaim! Rövid alkalmazás következik.
a). A béres és a bojtár, a szolga és szolgáló, a cseléd, vagy más megalázónak számító foglalkozás ma kevésbé ismert köreinkben. Egy több gyermekes családanya tevékenysége sokkal felülmúlja az elvárást, az ún. édesanyai kötelességeket illetően. Szolga módon, cselédhez hasonlóan végzi sok asszony a nagycsaláddal járó kötelességeit, s közben főnöke elvárásainak is megfelel a munkahelyén. Vigyáz, hogy csinos maradjon, de mindenképpen bizonyít szakmai rátermettségéről.
b). Bevallom, hogy jónak tartom, amikor egy férfi, egy családapa évente kétszer, háromszor megemlékezik arról, hogy micsoda áldozatot hoz felesége, gyermekei édesanyja. Egy távolléti időszak elegendő arra, hogy belássuk: Nem született szolgaságra a keresztény férfiú, vagy asszony.
c). Utoljára maradt a többlet, amit Jézus elvár tőlünk. Ki-ki, amit vállalt, azt teljesítenie kell. Hivatást, vagy kétkezi munkát vállaltunk, akár arra szántuk magunkat, hogy megteremjük szeretetünknek gyümölcseit, akkor csakis magunkra hivatkozhatunk. Ha valaki rosszul választott a kötelesség vállalásban, azért senki nem okolható, csupán magát teheti felelőssé.
Amennyiben azt a munkát végezzük, ami követelménye életünknek, akkor még mindig egyszerű szolgák vagyunk, akik nem várhatunk elismerésre, kitűntetésre, prémiumra. Abban az esetben azonban, ha szolgálati időnket meghaladóan, különös parancsok ellenére szolgálunk, ha szívvel-lélekkel végezzük plusztevékenységünket, akkor rátértünk a hűséges szolgává érés útjára. Adja meg Isten számunkra ezt a lehetőséget! Ámen.
Ének: 275. sz. Akik bíznak az Úr Istenben…
Pap Gy. László 