Azon a napon így szólsz majd: Hálát adok neked, Uram, mert haragudtál ugyan rám, de lecsillapult haragod és megvigasztaltál. Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erősségem, a dicsőítő énekem, és az üdvösségem. Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Ézs 12,1-3
Kedves Ünneplő Atyámfiai, szeretett Testvéreim!
János evangéliumában (Jn 7,37-43.) olvasható egy történet, mely a zsidó, sátoros ünnepet idézi. Ennek utolsó napján, Tisri hónap 21-én tartották a vízmerítés szertartását, amikor a Siloe forrásból vizet merített a pap és azt az égő oltár lábához öntötte, illetve ismételte a Jézus által is hangoztatott mondatot: Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Jézus merészen nyilatkozik, hogy az a kor, melyet megjövendölt Ézsaiás próféta itt van, sőt benne teljesedett be, aminek köszönhetően megtelnek Szentlélekkel mindazok, akik hisznek benne.
Minden magyar, szabadságra vágyó, ünneplőbe öltözött ember, múltat idéz, és jövendőbe tekint. A mai szabadság-vágynak azonban nem csak érezhető mozgató rugói vannak, hanem két fontos pillére, melyekre épülhet a mostani és későbbi szabadság-óhaj. Az első és mindennél fontosabb az 1848-as forradalom célja, hozott áldozata, és mindenek fölött álló eszmeisége. Olyan ez, mint a vallásos embernek a magától értetődő isteni segítség és oltalom. Feltétel nélkül bíztak ’48 harcosai abban a megvalósítható eszmeiségben, mely minden ember megérdemelt joga és tulajdona. Ez annál inkább hangsúlyosodott, minél erősebb volt bennük a hit Istenben, akiről meggyőződéssel vallották, hogy ott áll mögöttük, mellettük, előttük. Mivel Istent tartották első erőforrásuknak, hitték, hogy örömmel merítenek az üdvösség forrásából, amikor bemenetelnek és bevezetik embertársaikat is az örök szabadság honába. Imádkoztak, miközben dicséretet énekeltek Istennek, mások pedig az íróval mondogatták: „Időnk a múló és születő világé. Tegnapi kísértetek még riogathatják a hajnalt, de a virradat tiszta és emberi fénye el kell, hogy érje a sötét zugokat is. Ehhez azonban szükséges Petőfi hite az emberben, meg nem alkuvó értelmezése a szabadságról, s győzelméért konok, kétséget nem ismerő, kitartó harca. Öntudatosan és joggal mondhatta: „Egy ember szól, de milliók nevében.”” – olvashatjuk Tamási Gáspár szavait.
A második gondolkodásmód sokkal korábbi és felszabadultabb. „A 16. század határkő Európa történetében. Ekkor szabadult fel a szellem /…/, alakult ki egy autonóm értékrendszer, született meg az egyéniség tisztelete, eszmék és tapasztalatok szabad kicserélése, a vallásos nézetek közeledése, hogy az emberek egymás személyét és hitfelfogását kölcsönösen tiszteljék, s egymással békében éljenek. Mindez egyet jelent a szabadságban megnyilvánuló emberszeretettel.” /Dr. Erdő János, “Dávid Ferenc biblicizmusa” c. munkából idézett /Unitáriusok; 37. Old./. Vissza kell néznünk 1568-ra, amikor a világon először Erdélyben megfogalmazták és törvénybe iktatták a lelkiismereti és vallásszabadságot. Azóta folyamatosan hálát adunk, mi unitáriusok Istennek és kegyelettel emlékezünk elődeinkre is, akik mintegy megteremtették az alapját az ember lelki- és testi szabadságigényének. Megmutatták embertársaiknak az utat, hogy melyiken kell járniuk ahhoz, hogy ne tapossanak egyetlen ember lelkivilágába se, hanem hagyják őket békében menetelni vágyaik elé. Rámutattak a szabadság elsődleges forrására, Istenre, akiből folyamatosan meríthetik az élet üdvös vizét.
Múltunk szabadságharcai, de a szabadgondolkodás is sok mindenre figyelmeztet. Mert mi is a szabadság? Jogod van „úgy élni, ahogy te akarsz. És ki élhet úgy, ahogy ő akar? Egyedül az, aki mindig a helyes utat követi, örül kötelességeinek létmódja /…/ rendes, aki a törvényeket nem félelemből, de belső engedelmességből tiszteli. Csak az ilyen bölcs ember az, aki nem tesz semmit alkalomszerütlenül, akaratlanul, fájlalva, kényszerítve”, de mindenképpen szabadon cselekszik. (Bibliai egyezményes szótár: Pest 1855).
Szerintem 1848 és a 16. század üzenete sem lehet más szabad jövendőnk biztosítása érdekében, mint a szabadságvágyból született tiszta emberszeretet. A ma élő unitáriusok szabadságvágya egy csepp a tengerben, és mi hozzáadjuk ezt a cseppet a többségéhez, hogy még biztonságosabb legyen az evezés, hajózás szabad vizeken, tengereken. Biztosítsa Isten nekünk ezt a szabadságot mindörökké! Ámen.
Pap Gy. László 