Az Erdélyi Unitárius Egyház

Útmutató évszámok és történeti adatok

Dávid Ferenc, az Unitárius Egyház megalapítója a hagyomány szerint 1510-ben született Kolozsváron. Iskolái végzésének időpontja azonban arra a feltételezésre enged, hogy születését 1520 körül helyezhetjük. Édesapja Hertel Dávid, szász nemzetiségű polgár volt, édesanyja pedig magyar. Édesapja keresztneve után –Dávid – nevezte magát Franciscus Davidisnek (azaz Dávid fiának). Ebből magyarosította később a Dávid vezetéknevet. Fiai, Dávid és János, ismét a Hertel nevet (latinosan Herteliust) használták.

Hazai iskoláit 1530-1545 között végezte Kolozsváron, majd Gyulafehérváron és Brassóban. Külföldi tanulmányútra Wittembergbe és az Odera menti Frankfurtba ment 1546-1551 között. Ezt az útját jótevőinek köszönhette, akik között Medgyesi Ferenc és Pesti Gáspár neveit kell megemlíteni.

1551-ben tért haza, amikor Besztercén lett tanító. Egy év múlva Petres nevű faluban (Beszterce) mellett lelkészkedett. Mindkét helyen a reformáció szellemében működött. 1552-1555 között Kolozsváron lett iskolaigazgató.

1555 október 6.-án szülővárosa főlelkészének választotta meg. Ettől a pillanattól kezdve vezető szerepet töltött be az erdélyi reformáció (Lutheránus, vagy evangélikus, református és unitárius) kifejlődésében. Ugyanakkor Dávid Ferenc a hitújítás és művelődés központjává fejlesztette. A kereszténység megromlásának legfőbb okát a Bibliától való elszakadásban látta és szerinte a reformáció nem lehet más, mint az evangéliumi kereszténység helyreállítása a szentírás alapján. Más szóval visszaállítani Jézus tanítását.

1557-1559 között Dávid Ferencet az evangélikusok püspökeként ismerhetjük meg. Tisztségéről hitelvi okok miatt mondott le 1559-ben. Ez az év jelenti tulajdonképpen a Zwingli és Kálvin János tanainak erdélyi elterjedésének kezdetét. Eredeti elképzelése, felfogása az volt Dávid Ferencnek, hogy a reformáció nem ért véget Luther Márton tanainak megismerésével. Azaz folytatandónak találta éppen annak érdekében, hogy sikeresen visszaállíthassuk a tiszta Jézusi kereszténységet. Első lépésként azt találta, hogy a helvét (svájci) reformáció úrvacsora tana, szemben a lutheránus tanokkal, a Bibliával, sokkal megegyezőbbnek fogadható el. Éppen ezért a helvét irányhoz csatlakozott. Kezdetben azt kereste, hogy miként lehetne a lutheránus és helvét irányzatot egybeolvasztani. 1564 április 9.-én volt az a nagyenyedi zsinat amelyen még egyszer és utoljára megkísérelte az egybeolvasztást. Itt azonban nem tudtak megegyezni. Ennek következtében az erdélyi reformáció kettészakadt és a helvét irány elindult az önálló szervezkedés útján. Ez az irány hamarosan első püspöküknek választották Dávid Ferencet. Az akkori fejedelem, János Zsigmond udvari prédikátornak nevezte ki Dávid Ferencet.

1565 Dávid Ferenc életében egy nagy fordulópontot jelentett. Ez számít ugyanis az unitárius reformáció kezdeti évszámának. Ebben az évben Dávid Ferenc, éppen humanista és bibliai meglátásai miatt szembeütközött a helvét reformáció dogmatizmusával. Dávid Ferenc a hitújítást örök folyamatnak fogta fel – Kálvin Jánossal szemben. Isten akaratának tartotta, hogy a vallás fejlődésében lépésről-lépésre kell haladni, amíg elérhetjük a teljes igazságot. Munkáját prófétai küldetésnek fogta fel, amit Isten, Jézus és az egyház iránti szeretetből kötelessége elvégezni. „Akiket Isten lelke megvilágított – mondta -, nem szabad hallgatniok, sem az igazságot el nem rejthetik”.[1]

Dávid Ferenc mindenek előtt a Biblia alapján és értelme segítségével végezte a keresztény vallás reformálását. Ennek rendjén első sorban is a bibliai eredetűeket és az értelemmel követhetőket tartotta meg. Vallásos gondolkodása során elvetette a szentháromság tanát, aminek következtében reformációja középpontjába az Isten egységéről vallott felfogása került. Ezzel a megállapítással az erdélyi reformáció az unitárius valláshoz érkezett el.

1566 január 20.-án tartotta Kolozsváron azt a híres prédikációt, melynek következtében Kolozsvár többsége unitáriussá lett. Az előbbi időpont számít a hitviták kezdetének, melyek 1571-ig sorolhatók, amikor az unitárius hitelveket kifejtette Dávid Ferenc. Ugyanakkor e két évszám közé tehető az a mély támadás is, melyet a lutheri és kálvini reformáció összefogottan képviselt az unitárius vallással szemben.

1568 január 6-13 között tartották meg azt a híres tordai országgyűlést, melyen kimondták, hogy mindenki azt a vallást gyakorolhatja, mely felfogásával a legjobban megegyezik, hiszen a hit Isten ajándéka. Ezért a bizonyos, de ugyanakkor esetenként különböző felfogásokért senkit sem szabad üldözni.

1569 október 20-25 között magyar nyelven tartották meg a Nagyváradi Hitvitát. Ennek első sorban is azért volt magyar a nyelve, hogy mindenki érthesse az azon elhangzó beszédeket. A hagyomány azt tartja, hogy ennek a hitvitának következtében mintegy 3000-en lettek unitáriusokká.

1569-re tehető Dávid Ferenc első prédikációs kötetének megjelenése. Egy évre rá megjelent az első unitárius énekeskönyv is. A hagyomány ezt Dávid Ferenc munkájának tartja.

1571 egy nagyon fontos időpontnak minősül az erdélyi unitáriusok életében. Itt hangzott el, Marosvásárhelyen a tordai országgyűlés határozatának megerősítése. „Az Isten igéje mindenütt szabadon prédikáltassék, a confessioért senki meg ne bántassék, se prédikátor, se hallgató”[2].

1571 március 14 János Zsigmond fejedelem halálának időpontja. Az első erdélyi fejedelemről minden unitáriusnak és nem unitáriusnak tudnia kell, hogy szabadgondolkodásának köszönhetően születhetett meg a világon legelőször, itt Erdélyben az a határozat, melyet a tordai országgyűlésen mondtak ki, és amelyet Marosvásárhelyen erősítettek meg. János Zsigmond fejedelem 1563-tól a reformáció híve lett, 1568-tól pedig az unitárius vallás követőjévé és jótevőjévé lépett elő. A gyulafehérvári székesegyházban temették el. Temetési szolgálatot Dávid Ferenc végzett magyar nyelven, Sommer János pedig latinul.

1571-1576 Báthory István fejedelemségének időszakát jelzi. A fejedelem és utódai az erdélyi katolikus egyház helyreállítására és ugyanakkor az unitárius vallás visszaszorítására igyekezett. Első lépésként elvette az unitáriusoktól a nyomdát, Dávid Ferencet pedig udvari prédikátori állásából elmozdította. Ebben az időszakban vezette be a cenzúrát, mely tulajdonképpen az unitárius munkák kiadásának megszűntét, nem is korlátozását jelentette.

1579 sötét pontot jelent Egyházunk történetében. Ebben az évben vádolták be Dávid Ferencet, mint hitújítót. Első vádlója Blandrata György volt. Báthory Kristóf fejedelem erre az alkalmas időpontra várt, amikor eltiltotta Dávid Ferencet a prédikálástól, és házi őrizetre vetette. Bár időközben voltak sikeresnek mondható országgyűlési szereplései Dávid Ferencnek és követőinek, a vádat képtelenek voltak elhárítani. 1579 július 2.-án, Blandrata György és Hunyadi Demeter, későbbi püspök nyomására az országgyűlés egy négy pontból álló hitvallást fogadott el. Ez a hitvallás azonban teljesen ellenkezett Dávid Ferenc unitárius tanaival. Dávid Ferencet holtig tartó börtönbüntetésre ítélték, Déva várába zárták, ahol 1579 november 15.-én meghalt. Dávid Ferenc halálával kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy a hagyomány teszi erre az időpontra halálát. Bogáti Fazekas Miklós feljegyzése szerint november 7.-én halt meg. Halála körülményei és sírja ismeretlen. A börtön Dávid Ferencet nem törte meg. Erre utal a börtöne falára vésett feljegyzése is: A pápák kardja, a kereszt, a halál képe, semmi sem fogja az igazságot útjában feltartóztatni. Azt írtam, amit éreztem, s amit érzék, bízó lélekkel hirdettem. Meg vagyok győződve, hogy az én vesztem után a hamis igehirdetők tanai össze fognak omlani”[3].

1600 október 25.-én tartották Lécfalván azt az országgyűlést, ahol legelőször találkozunk az „unitárius” kifejezéssel. Ez tulajdonképpen az unitárizmus teológiai alaptételét fejezi ki: Isten lényegében és személyében egy. Innen ered az egységhívő elnevezés is.

1618-ban az erdőszentgyörgyi zsinaton az Unitárius Egyház elhatárolta magát és ugyanakkor állást foglalt a szombatosság ellen. Ez a mozgalom a 16. században keletkezett Erdélyben. Ennek a vallásos mozgalomnak az volt az indító rugója, hogy a vallást az Ószövetséggel, még közelebbről a tízparancsolattal kell kezdeni és csak azután térni rá az Újszövetségre. A hagyomány szerint Eösi András volt az alapítója, majd Pechi Simon lett kifejtője a 17. században. A szombatosság nem azonosítható a szombatista vallással, bár jól lehet itt is a szombat megtartásán volt a hangsúly.

1638 július 1-7 között, Dézsen tartott országgyűlés egy kemény rendelkezése volt, aminek alapján az unitáriusokra rákényszerítették a szentháromságot, valamint Jézus imádást. Az országgyűlés határozata azt is kimondta, hogy aki ez ellen vét, azt a fejedelem és az országgyűlés fogja megbüntetni. Ennek az intézkedésnek az a beszédes következménye lett, hogy az unitáriusokat elnyomták, templomaikat elfoglalták és megakadályozták vallásos munkáik kiadását és terjesztését.

1693 október 10.-én elvették az óvári főiskolánkat. A Lipóti oklevél[4] következtében érte egyházunkat e nagy veszteség. Bizonyos egyezség is született annak érdekében, hogy az épület helyett egy másikat kapjon egyházunk, viszont ezt az egyezséget nem tartotta be a katolikus egyház.

1718 április 2.-án elvették a piaci főiskolánkat. Az uralkodó döntése következtében egyházunk főiskola nélkül maradt. Ennek következtében a tanítás is szünetelt.

Ezek és a hasonló atrocitások azonban nem tudták megtörni egyházunkat. Az elnyomás az unitáriusokat még nagyobb összetartásra és áldozatkészségre ösztönözte. Ugyanakkor olyan védekezési intézkedéseket hoztak, melyek biztosították egyházunk fennmaradását a mai napig.

1781 november 29..-én II. József kiadta a Türelmi rendeletet. Ez első sorban arra irányult, hogy a protestáns és részben az ortodox egyházak sérelmeit orvosolja. Ettől kezdve lehetőség nyílt a vallás szabad gyakorlására, de ugyanakkor templomok és iskolák is épültek. A katolikus vallás azonban továbbra is „uralkodó” vallás maradt, a többi vallásfelekezetet pedig megtűrtnek mondták. Ennek a rendeletnek a kimondása hozott az unitáriusok számára is egy fellendülést és egyházunk a megújhodás útjára léphetett.

1831-ben kapcsolatot teremtettek az Amerikai Unitárius Egyházzal. Bölöni Farkas Sándor észak-amerikai utazása során találkozott az ottani unitáriusokkal és így ismertette velük egyházunk múltját és jelen életét. Az amerikai Unitárius Egyház lehetővé tette, hogy évente erdélyi fiatalok tanulhassanak egyetemeiken.

1856 augusztus 30.-án vezették be a „garasos alamizsnát”, melynek az volt az eredeti célja, hogy hívenként bekérjenek egy ezüst garast, amiből az iskolák fenntartásához szükséges anyagi fedezetet remélték.

1858-1859-ben látogatták meg egyházunkat az angol unitáriusok képviselői.

1861-ben jelent meg az első magyar nyelvű erdélyi folyóirat: Keresztény Magvető címmel. Nemcsak, hogy az első erdélyi magyar nyelvű folyóirat volt, hanem egyben egy olyan lehetőség, aminek kihasználásával a „keresztény eszmék s általában az erkölcsileg szép, jó, igaz magvainak vetése és fejlesztése”[5]biztosítottnak látszott és mutatkozott a mai napig.

1888 szeptember 10.-én látott napvilágot az Unitárius Közlöny, melyet a Dávid Ferenc Egylet[6]adott ki.

1905-ben megjelent az Unitárius Egyház c. havi lap, melynek célja a vallásos élet ápolása, az egyház építése és az időszerű egyházi reformok munkálása volt. Szerkesztője Lőrinczi István, székelykeresztúri lelkész volt.

1907-ben jelent meg az Unitárius Szószék c. időszaki folyóirat, melynek elsőrendű célja a lelkészek szószéki szolgálatainak támogatása és a prédikációirodalom terjesztése, fejlesztése volt. Szerkesztői voltak: Vári Albert, Deák Miklós és Balázs András.

1948 augusztus 4-én megjelent az új kultusztörvény, mely kommunista szellemével átrendezte az egyházi életet, de ugyanakkor új alapokra helyezte a vallásfelekezetek közötti kapcsolatot is.

Az Unitárius Egyház püspökei

Sor Név Idő
1. Dávid Ferenc 1568-1579
2. Hunyadi Demeter 1579-1592
3. Enyedi György 1592-1597
4. Várfalvi Kósa János 1597-1601
5. Toroczkai Máté 1601-1616
6. Radeczki Bálint 1616-1632
7. Csanádi Pál 1632-1636
8. Beke Dániel 1636-1661
9. Járai János 1661 ápr.7-jún 3[7]
10. Koncz Boldizsár 1663-1684
11. Szentiványi Márkos Dániel 1684-1689
12. Bedő Pál 1689-1690
13. Nagy Mihály 1691-1692
14. Almási Gergely Mihály 1692-1724
15. Pálfi Zsigmond 1724-1737
16. Szentábrahámi Lombárd Mihály 1737-1758
17. Agh István 1758-1786
18. Lázár István 1786-1811
19. Körmöczi János 1812-1836
20. Székely Miklós 1838-1843
21. Székely Sándor 1845-1852[8]
22. Kriza János[9] 1861-1875
23. Ferencz József 1876-1928
24. Dr. Boros György 1928-1938
25. Dr. Varga Béla 1938-1940
26. Józan Miklós 1941-1946
27. Dr. Kiss Elek 1946-1971
28. Dr. Kovács Lajos 1972-1994
29. Dr. erdő János 1995
30. Dr. szabó Árpád 1996-tól.

Az unitárius elnevezés

A köztudatban elterjedtnek minősíthető az, hogy az unitárius elnevezést, már egyházunk megalakulása óta használtuk. Sőt, mintegy hivatalos elnevezésként is emlegetik némelykor. Tévedés azonban azt hinni és gondolni, hogy ez az elnevezés 1568, vagy 1571-re datálható. Gordon Sándor, nagy angol unitárius történetíró egyszerűen kétségbe vonja az elnevezés 16. századbeli használatát[10]. Ennek ellenére azonban bebizonyított, hogy, mint pl. „Ergo deus est unitarius” mondatban felfedezhető az elnevezés.

Uzoni Fosztó István történetíró, volt bágyoni unitárius lelkész azt írja, hogy a gyulafehérvári második nagy hitvita után unitáriusoknak nevezték hitelődeinket[11]. Egy komoly kérdést jelent az, hogy tulajdonképpen elődeink miért nem nevezték unitáriusoknak magukat. Amennyiben azonban azt a tényt látjuk, hogy az adott történelmi időszakban (16. század), a reformáció minden ága azt az álláspontot képviselte, hogy ő lépett rá a helyes és igaz vallásos ismeret útjára, akkor teljesen érthető, hogy mindenik csupán kereszténynek nevezte magát, ami miatt elhanyagolttá vált az unitáriusok esetében a megnevezés használata.

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az unitárius lelkészek többnyire a kezdeti időszakban „evangélikus hitvallású szolgáknak” nevezték magukat. Később, majd az 1576 évi törvény így említi őket: „Azok, akik Dávid F. hitén vannak”. A 16. század végére azonban határozottan különváltak az erdélyi protestáns felekezetek, s mintegy ennek következményeként találhatjuk a lécfalvi országgyűlés bejegyzésében az „unitaria religio” megjegyzést. 1638-tól azonban az „unitaria recepta religio”, vagy „unitaria magyar ecclesia” név szerepel.

Unitárius álláspont

A történelem folyamán az unitárius felfogás mindig a hatalmasok önkényével állott szemben, aminek következtében állandóan a szabadságra vágyott. 1879-ben, Debrecenben az egyik református püspök a következőket mondta: „Nem szeretem az unitárius nevet, mert az unitárius egy olyan ember, aki soha sem mondotta ki az utolsó szót”[12].

Az unitárius álláspontot a szabadság vágy teremtette meg, azaz, hogy minden lélek szabadon keresse Istent. Ez a felfogás egyenesen Jézus tanításából származik, aki megláttatta velünk Istenben az Atyát, aki minden teremtményével szemben a szeretetet és a jóságot sugározza. Az unitáriusok számára mindennél fontosabb, tehát, hogy Istenről a Jézus tanította képet alkossuk meg. Jézus Isten-fogalma a legtisztább egységet láttatja meg velünk. Ezt azonban minden unitárius egy kiegyensúlyozott életben látja megvalósultnak, melyet az értelem, érzelem és akarat összhangja tesz teljessé.

Jézus személyével kapcsolatosan az unitárius vallás elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor személyében egy igaz, tiszta embert, egy Isten akarata szerint cselekvő embert fedezett fel. Egyesek azt hangsúlyozzák, hogy Jézusban az „isteni embert ismerhettük meg”[13]

Az unitárius vallás lényege

Az unitárius vallás a tiszta lelkiismeretnek, a szabad vallásos gondolkodásnak, a fejlődésnek és az őszinte hitnek a vallása. Harnack Adolf, a 20. század egyik kiemelkedő teológusa jegyezte meg a németországi eretneküldözéssel kapcsolatosan, hogy a kereszténységből a harmadik század óta hiányzik az őszinte hit. Az unitárius vallás erre az őszinte hitre hivatkozik, és erre buzdítja híveit.

Az unitárius vallás történelmi vallás. Gyökerei Jézus tanításaihoz nyúlnak vissza. Megjelenése óta állandóan fejlődött, mint ahogy azt annak idején Dávid Ferenc megállapította. Lényege röviden abban foglalható össze, hogy az unitárius hit egy őszinte, egyszerűségtől áthatott hit a gondviselő Atyában, aki a világnak teremtője és az emberiségnek gondviselő Atyja. E hitnél azonban nagyobbnak számít a szeretet Isten és felebarátunk, azaz embertársunk iránt. A „szellemnek, a léleknek fontos volta, a szellemiségnek mindig előtérben állása az unitárizmus mindenkori legfőbb jellemzője. Ez a vallás a Jézus vallása /…/[14]

Hit és vallás

Mindenképpen két fontos tényt kell megállapítanunk. Az első a dogma, a második pedig a hitelvekkérdése. Amikor kihangsúlyozzuk e két tényt, akkor megállapítjuk azt is, hogy, míg a dogma elnevezés alatt azt a figyelmet értjük, mely az evangéliumok tárgyilagos oldalára, a kijelentésre néz, ami az evangélium örökérvényű summáját jelenti, addig a hitelvek objektív útmutatásokat és igazságokat tárnak fel az evangéliumban. Más szóval azt mondhatjuk, hogy az unitáriusoknak kiforrott és kialakult nézeteik vannak a keresztény vallással kapcsolatosan „amelyek az unitárius vallásos köztudatot többé-kevésbé öntudatosan meghatározzák. Talán ezek azok a hitelvek, melyekre hivatkozni szoktunk.”[15]

A vallás nem más, mint Isten és ember közötti viszony. Isten létét bizonyítani nem is fontos, mert ez a hit világába tartozik. A hit Isten ajándéka. Ennek köszönhetően alapja és feltétele a vallásos tapasztalásnak, ami a lélekben fogalmazódik meg és mint ilyen telik meg gazdag tartalommal. Más szóval azt mondhatjuk, hogy a hit nem más, mint Isten jelenléte az ember érzésvilágában. A hit képtelen egyik napról a másikra megszületni. Fejlődési fokon megy át, mialatt az egyén tisztázza Isten melletti viszonyát.

„Mert szegénynek drága kincs a hit,

Hinni és remélni megtanít,

S néki, míg a sír rá nem lehel,

Mindig hinni és remélni kell.” (Arany János: Fiamnak.)

Az unitárius hitelvek főbb pontjai

Isten. Az egész unitárius vallás lényege, amire minden többi hitelv fel van építve: Isten Atyasága. Ez tulajdonképpen egy eszmény, amelyet meg kell valósítani az élet minden vonatkozásában. A másik jellemző vonás Isten egysége. Semmi sincs világosabb tanítás a Bibliában, mint Isten egysége – mondja Dávid Ferenc a Rövid Magyarázatban. Egy következő fontos vonása az unitárius vallásnak, hogy Isten lélek Jn 4.24.). Amikor Istent, mint szellemet igyekszünk meghatározni, akkor három fontos jellemvonást kell megemlítenünk: Isten tökéletesszent és . Tulajdonképpen ezek a kifejezések, illetve a mögöttük és bennük található lényeg az, ami Isten szellemi voltát képes meghatározni. Egy következő lényeget Isten személyes jellegében fedezünk fel. Ezzel pedig azt határoztuk meg, hogy Ő egy személyes, öntudatos lény. Fontos szerepet tölt be az unitárius felfogásban az a tény, hogy ateremtést Isten munkájának tartjuk. Azt mondhatjuk, „ha van valami a világon, ami isteni dolog, akkor a teremtés bizonyára ilyen”[16].

Az eddigiekhez társul Istennek két tulajdonsága, az igazságosság és az irgalmasság. Az ember is lehet igazságos és irgalmas, viszont az elfogulatlan szeretetnek egy olyan mértéke szükséges ehhez, amit csak nagyon ritkán fedezhetünk fel az emberi viszonyulások, közös együttélések rendjén. Isten szeretete és irgalmassága azonban olyan méreteket ölt, melyeket emberi fogalmakkal képtelenség körülírni. Az irgalmassághoz az igazságtól a szeretet vezet át. Gondviselő Istenünkben mindkettő bőven meg van. Az irgalom és könyörület „letörli a könnyeket, megbocsát a bűnösnek, az igazságosság fokozza az erőt és a bizalmat. Jézus az irgalmasságot emeli ki, midőn azt mondja, hogy irgalmasságot akarok és nem áldozatot, mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre (A hegyi beszéd.)[17].

A szentlélek

Az unitárius felfogás képtelen külön isteni személyként kezelni a szentlelket. Éppen ezért hitében Isten erejének és jóra való segítségének képzeli el, ami megvilágosítja az értelmet, megtisztítja a szívet, megerősíti emberi akaratunkat. Hisszük, hogy ez a lélek mindenkor munkálkodik bennünk, amikor arra törekszünk, hogy a jót és igazat megismerjük és ezek mellett szilárdan meg is maradjunk.

Jézus

Jézust történeti személynek hisszük, akiről az Újszövetségben olvashatunk. Tanításai irányt szabó és meghatározó szabályok számunkra, melyek által azt szeretné, hogy megismertesse velünk Isten törvényeit, valamint emberi szeretetben végbemenő kötelességeinket Istennel és embertársainkkal szemben. Éppen ezért örökérvényűnek és meghatározónak tartjuk azt a tanítását, melyben a vallás legfőbb törvényét határozta meg: Minden parancsolatok között az első: Az Úr, ami Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat. (Mk 12,28-31).

Az egyház

Vallásos életünk gyakorlását úgy képzeljük el, hogy egyházba tömörülünk, ahol Jézus tanításának és példájának követésével Isten országa építésén munkálkodunk. Elvünk, hogy minden embertársunkkal békességben és szeretetben éljünk, mert arról kell megismerjenek minket, hogy Jézus tanítványai vagyunk, ha egymást szeretjük (Jn 13,35).

Bűn és bűnbocsánat

Hitünk és vallásos felfogásunk tartozéka az a meggyőződés, hogy bűneinket közvetlen Istennek kell megvallanunk. Nem az örökös bűntudat, hanem a megjavulás vágya kell eltöltsön és az, hogy ugyanazt a vétket ismételten el ne kövessük.

Örökélet

Természetesen az unitáriusoknál is megtalálható az örökéletbe vetett hit, ami azonban kevésbé hangsúlyos. Ez a meggyőződés azt a magyarázatot hordozza magával, hogy hiszünk az élet folytatólagosságában és a lélek halhatatlanságában. A halált úgy fogjuk fel, mint egy természetes változást, miután testünk porrá lesz, lelkünk azonban tovább él Istennél, akitől soha el nem szakad.

Szertartások

Ezek közül mindenek előtt a keresztelést kell kiemelni, amiről elmondhatjuk, hogy kezdetben a felnőtt keresztelés hívei voltak az unitáriusok, azonban éppen a jövendő biztosítása érdekében jobbnak látták visszaállítani a gyermekkeresztelést. A konfirmálás jelenti azt az érettségi kort, amikor az ifjú hitéről bizonyságot tesz és egyúttal hűséget is fogad egyháza és vallása mellett. Fontos mozzanatot jelent egyházi életünkben a házasság megáldása, amikor tulajdonképpen Isten és a gyülekezet előtt fogadalmat tesz az ifjú pár arra vonatkozóan, hogy egymáshoz hűségesek maradnak. A temetési szertartás, mint minden történeti egyház esetében komoly helyet foglal el a szertartások sorában. Az unitáriusok azonban a jelen élet kínálta lehetőségekre mutatnak rá. Igyekeznek vigasztalást és reménységet önteni a csüggedőkbe, a gyászolókba anélkül, hogy a középkori sötétséget árasztanák maguk körül utópisztikus hiedelmek híresztelésével. Végül pedig a két szín alatt felszolgált úrvacsorát kell megemlíteni, melyet minden alkalommal azért veszünk magunkhoz, hogy az által Jézusra emlékezzünk, és buzdítást nyerjünk példája követésére.

Forrásmunkák

  1. Dr. Erdő János: Teológiai tanulmányok – 1986
  2. Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése – 1934
  3. Dr. Varga Béla: Hit és vallás – 1948
  4. Unitárius Káté – 2000
  5. Dávid Ferenc mártír-halálának 375-ik évi emléke – 1954
  6. Négyszázév 1568-1968 – 1968
  7. Jakab Elek: Dávid Ferencz emléke. – 1879
  8. Dr. Varga Béla: Ami örökkévaló Dávid Ferenc életművében – 1930
  9. Dr. Varga Béla: Unitárizmus és individualizmus – 1931

10.  Vári Albert: Unitárizmus és racionalizmus – 1931

11.  Dr. Erdő János: Unitárius egyháztörténeti kurzus.

Tartalomjegyzék

Útmutató évszámok és történeti adatok

Az Unitárius Egyház püspökei

Az unitárius elnevezés

Unitárius álláspont

Az unitárius vallás lényege

Hit és vallás

Az unitárius hitelvek főbb pontjai

A szentlélek

Az egyház

Bűn és bűnbocsánat

Szertartások

Forrásmunkák


Pap Gy. László


[1] Dr. Erdő János: Teológiai tanulmányok. 10. Old.

[2] U.o. 14. Old.

[3] U.o. 20. Old.

[4] Diploma Leopoldinum (1692 március 15) kimondta, hogy megerősíti a bevett vallások jogait, de ugyanakkor lehetőséget biztosított a katolikusoknak a protestánsok rovására, hogy terjeszkedjenek.

[5] Dr. Erdő János: Teológiai tanulmányok. 39. Old.

[6] 1885 augusztus 29.-én alakult meg Boros György teológiai tanár, későbbi püspök indítványozására. Célja a vallásos élet ápolása volt. Az egylet első elnöke az utolsó erdélyi polihisztor Brassai Sámuel volt.

[7] Két évig a püspöki tisztség betöltetlen maradt, mivel a háború miatt püspökválasztó zsinatot nem tarthattak.

[8] 9 évig a püspöki tisztség betöltetlen maradt, mert a kormány nem ismerte el az egyházunk püspökválasztói jogát. Ebben az időszakban a püspöki teendőket Székely Mózes, egyházi főjegyző látta el.

[9] A Vadrózsák szerzője.

[10] Alex. Gordon: Heads of the English Unitarian History. 22. Old.

[11] Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. 246. Old.

[12] Alex. Gordon:I.m. 131. Old.

[13] Benczédi Pál: Az unitárius hitelvek kifejlődése. 11. Old.

[14] Benczédi Pál: I.m. 13. Old.

[15] Dr. Varga Béla: Hit és vallás. 14. Old.

[16] U.o. 51. Old.

[17] U.o. 54. Old.

Van hozzáfűznivalója? Tegye meg nyugodtan!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s