2020.03.22

Kedves Rokonok, barátok, ismerősök, testvérek a hitben, drága atyámfiai! Örvendek, hogy Isten segítségével találkozhattunk. Elnézést kérek a továbbiakban azoktól, akiket talán sért a tegező forma.

Élő istentisztelet: 2020.03.22 fb – a debreceni unitárius templomból.

1). Ének. 10. Sz.    – Oh jer borulj le bánatunk

2). Ének 107. Sz.   – Irgalmazz Úristen

3). Ima.

Gondviselő Istenünk, megtartó, szerető édes Atyánk!

Ebben a nehéz időszakban nézd el nekem, ha meg-megbotlik az ajkam, és netán eltéveszt néhány korábban megszokott összefüggést. Kétféleképp szoktalak megszólítani: a bezárt ajtó mögött egyes szám első személyben és a te tiszteletre épített gyülekezeti hajlékokban többes számban, ahol jelenlétükkel támogatnak szeretett testvéreim. Most egyedül vagyok itt, azaz veled, hiszen hála neked soha nem vagyok egyedül. A többiek is veled vannak, csak most nem jöhettek el. Tiltja a szabály… nem folytatom, hiszen te mindent tudsz.

Megtört szívvel, de őszinte gyermeki hálával mondok köszönetet jóságodért és gondviselő szeretetedért, melyet tapasztaltunk a múltban, s melyet azok is elvettek tőled, akik tagadnak, szidnak téged velünk együtt, pedig őket is asszony szülte a te jó voltodból és engedélyeddel erre a megpróbált világra, s majd eljön az idő, amikor belátják, hogy milyen jó, boldogító és reménnyel eltöltő azok számára, akik hisznek atyai szeretetedben és gondviselésedben.

Atyánk a mai nap folyamán összeölelkezünk lélekben közelben és távolban élő rokonainkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel, testvéreinkkel, akikkel már régóta nem találkoztunk és te vagy a megmondója, hogy mikor lesz újabb összeborulásunk. Arra kérlek, kérünk szépen, hogy erősítsd meg térdeinket, adj mindnyájunknak elegendő hitet és lelkületet, hogy elengedjük a kezét, vagy éppen keményen kapaszkodjunk egymás karjába a túlélés reménységével. Vagyunk jó néhányan, akik tőled már hosszabbítást nyertünk az életre, amiért naponta hálásak is vagyunk, viszont bevalljuk, hogy jó voltodból szeretnénk még jobb napokat látni.

Kérünk alázattal, hogy adj jó belátást állami és egyházi vezetőinknek, erőt, egészséget, hogy együtt megküzdjünk a világot megpróbáló nehézséggel. Bocsáss meg tévedéseinkért. Kérünk, ne engedd el a kezünk, légy segítségünk. Támogass, ha meginogna némelyikünkben a reménység. Végy fel gondviselésed karjaira és úgy hordozz továbbra is minket. Mindenek fölött azonban legyen meg a te végső akaratod. Nevednek legyen dicséret és dicsőség mindörökké. Ámen.

4). Mondjuk el közösen az úri imádságot:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

5). Ének: 32. Sz. Szeretlek Isten, véghetetlen

6). Szeretett Testvéreim, hallgassátok meg azt a bibliai verset, melyet beszédem alapjául választottam és amely írva található a Prédikátor könyve 9. Részének 11-ik versében. A Prédikátor könyve 9. Részének 11-ik versében a következőképpen:

7). Egyházi beszéd:

Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim! Lassan betölti édesapám a 91-ik évét és őt kell említenem példaként, hogy sok mindent tapasztalt élete során – ahogy mondja: jót és rosszat is, de ehhez foghatót soha nem gondolta, hogy megér. Korábban néhányan törtük magunkat a lelkészek közül, hogy internetes istentiszteletet szervezzünk több-kevesebb sikerrel. Most pedig mintha Isten akarata lenne, adódott az alkalom és a lehetőség, hogy szóljunk azonos időben azokhoz a testvéreinkhez, akiket szolgálunk több – kevesebb idő óta.

Szinte sorsszerű a helyzet, melyben először fb- rokonaimat, barátaimat, ismerőseimet szólítottam meg, majd ezt követően a gyülekezet tagjait, más unitárius testvéreket és mindenkit, aki vágyik egy imára, halk elmélkedésre. Gondolkodtam azon, hogy mi legyen a témám és úgy döntöttem, hogy a prédikátor sokszínű gondolatával szólok most hozzátok. Akik ismernek, illetve rendszeresen hallgatják beszédeimet, vagy esetleg olvassák a honlapon, tudják, hogy minden egyes alkalommal arra törekszem, hogy egyéni gondolataimmal és meghatározott időkeretben kövessem a szentlecke üzenetét.

Leesett állal állok-ülök én is a jelenlegi helyzet előtt és arra törekszem, hogy lehetőleg ne bosszantsam Istent, akit szolgálok olyan kérdésekkel, melyekre aligha van felelet. Azon viszont sokszor elmélkedem, ami lassan életbölcseletté válik, egy feltétellel, ha Isten engedi, hogy megöregedjek. Azaz van néhány bölcsesség, mely a látottak és hallottak alapján ülepedett le a bölcsességeknek számító ismeretek tárházában.

Ismétlen a Prédikátorral, hogy láttam továbbá a nap alatt: nem a gyorsak győznek a futásban és nem a hősök a harcban, így a kenyeret sem a bölcsek szerzik meg, s a gazdagságot sem az okosak, és nem is a hozzáértőké a kegy. Sokkal inkább az idő és a sors éri utol őket mind.

Úgy tűnik pillanatnyilag, mintha azt érzékeltetné velünk a Prédikátor, hogy a cselekvés, és annak eredménye nem az emberen múlna. Azaz mintha az eredmény nem állna egyenes arányban az adottságokkal és lehetőségekkel. Ha így lenne, akkor máris el kellene hallgatnom és rátok bízzam a további elmélkedést. Bebizonyítom, hogy inkább felém áll az igazság.

Első a gyorsaság kérdésköre, mellyel kapcsolatosan azt hangoztatja Franz Kafka, hogy amit „átélünk, mindig a valós esemény előtt vagy után éljük át, mely elementáris és felfoghatatlan gyorsasággal tűnik tova; átéléseink mind álomszerű, csupán a mi szűk személyünkre korlátozódó képzeletszülemények.” Ezek szerint szabad-e arra gondolnom, hogy amit most átélünk, tulajdonképpen akkor rendszereződik bennünk és ülepszik le okos tárházunk számára, amikor már túl leszünk rajta. Máskülönben bajban leszünk, hiszen a vesztesek oldalára kell állnunk, akik hiába gyorsak, valami miatt mégis vesztesek.

A második gondolatkört a győzelem szolgáltatja. Nem általában, hanem meghatározott helyen: a futásban és az életharcban. Platóntól olvastam, hogy legyőzni „önmagunkat, barátom, minden győzelem között az első és a legszebb, viszont gyengének bizonyulni önmagunkkal szemben minden vereség között a legrútabb és a leghitványabb. Ez pedig arra vall, hogy mindnyájunkban háború folyik önmagunk ellen.” Abban mindannyian egyet értünk, hogy az lenne természetes, ha mindig a jó futó érne elsőnek a célba. Abban is könnyen megegyezünk, hogy alapértelmezett kellene legyen, hogy mindig a hős nyerje a harcot. Sok minden útját állja ezeknek az alapigazságoknak. A futás és harc folyamatos, de ne feledjük, hogy Isten nem azért adta a könyökünket, hogy utat törjünk társaink között. S ha netán áldozatul esünk a küzdelemnek, vagyis legyőzötteknek látszunk mások szemében, nincs más esélyünk, mint keresnünk a „/láthatatlan barátok szellőtől kavart nyomát,/ /fény jelbeszédét, csillanó lidércfutását./ /Nincsenek közel. Nincsenek távol. Lelkedet várják./ keresd hát!” (Szepes Mária). Nincs szebb dolog kedves barátaim, szeretett testvéreim, mint önmagunkban megkeresnünk azokat, akiket szeretünk, és akikért eddig is meghoztunk sok áldozatot. Nem kell indulnunk, nem kell sehova elmennünk, amivel egyben a tiltásnak is eleget teszünk, hiszen ők, ti, itt vagytok mindig velünk. Olyan ez, mint amikor megértjük, hogy Isten a lehető legközelebb van hozzánk. Mozdulnunk sem kell, karunkat sem nyújtanunk, hiszen ő mindig karol bennünket. Csak sokan valahol távol, máshol keresik egymást és Istent.

Minden bizonnyal egyet értetek velem abban is, hogy egyik legfontosabb gondunk a kenyérkeresés. Öregedő bölcsességeim közül szükség ismét előhúznom egyet, mely eléggé megért bennem az elmúlt idő alatt. Volt időszak, amikor nehezebb idők jártak ránk, hiszen növekvő gyermekeinkről kellett gondoskodjunk. Ha összehasonlítom azt és ezt a korszakot, minden más teher ellenére is az volt a jobb időszak, amíg gondoskodnunk kellett róluk. Mert hát az „emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij).

Az előbbi gondolatból származtatom a következőt. Azt mondja többek között Buddha, hogy az „egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat.” Határozottan boldog vagyok, amikor olyan emberrel találkozom életem fordulataiban, aki első helyre sorolja saját és embertársai egészségét. Nagy bölcsességek közé tartozik, mindannyian tudjuk, hogy bármink is lehet az életben, semmink sincs, ha az egészség elhagyott. A mostani idő egyértelművé teszi, hogy mennyire fontos vigyáznunk, és mennyire felelősségteljesek kell lennünk ahhoz, hogy másoknak is segítsünk megőrizni az egészségüket, vagyis legnagyobb gazdagságunkat.

A többnyire negatív gondolkodású Prédikátor kimondja, hogy nem a bölcsek és értelmesek kapják a nagyobb kegyet és nagyobb vagyont. Valamit tudott ez a bibliai író. Többet is, mint azt sokan gondolják róla éppen kevésbé pozitív gondolkodása miatt. Tény, hogy az „okosság nem bölcsesség. Az okosság készség, idegrendszerbeli és értelmi fürgeség. A bölcsesség az igazság, a megnyugvás, az elnézés, a tárgyilagosság és a beleegyezés.” (Márai Sándor). Lefordítom: mostani helyzetünkben figyeljünk, és nagyon vigyázzunk az igazságra. Fontos, hogy amennyiben felkavarnak a látottak és hallottak, keressük a megnyugvást, illetve nyugtassuk meg egymást is, hogy a remény hal(hat) meg utoljára. Szíves engedelemmel az elnézést bocsánatra fordítom, mely lehet egymással és Istennel kapcsolatos. Most talán mindennél időszerűbb, hogy bocsánatot kérjünk a haragosunktól. Bevallom, hogy nagyon haragszom azokra, akik elindítják és terjesztik az álhíreket. Nem értem, hogy mire való cselekedet ez? Miként nem értik, hogy kiváltképp a nehéz helyzetekben alapkövetelmény a tárgyilagosság. Végül, de nem utolsó sorban legyünk jó unitáriusok, vallásos emberek, akik elfogadjuk Isten kezéből a kellemetlen fordulatot is. Ezt megtette Jézus és számunkra sem szégyen, ha elfogadjuk Isten akaratát.

Tagadhatatlan, hogy a bölcsesség egyik értékes földi ajándék. Nagy haszna van. A leírás szerint egyszer egy kis várost egy hatalmas király minden hadi ereje ellen megmentett egy bölcs. De, mert szegény volt, nem kapta meg érte a legkisebb hálát sem, sőt egészen el is felejtették. (Érthető úgy is: nem kapta meg a lehetőséget rá, hogy megmentse a várost, noha meg tudta volna tenni. De mert szegény volt, senki se ügyelt rá.) Íme: az eredmény nem áll egyenes arányban a véghezvitt tettel. Sokszor megvetik a bölcsességet, mert szegény ember a hordozója. Ennek a gondolatnak zárásaként és a másik ismertetéseként csak annyit, hogy semmi „sem kíván több tapintatot, mint az igazság. Elmondásához legalább ugyanannyi hozzáértés kell, mint elhallgatásához.” (Baltasar Gracián) Azt is érthetjük tehát, hogy semmi emberi igyekezet, buzgóság, tudás nem garantálja a sikert.

Végül elérkeztem az utolsó gondolathoz, melyet megfogalmazott számunkra a Prédikátor: Sokkal inkább az idő és a sors éri utol őket mind. A karantén, a bezártság, a tiltás, a korlátozás minden más válfaja elégedetlenkedőkké tett. Sokan szívesen most mennének el rég nem látott szeretteikhez. Mivel ezt nem tehetik, üzennek, felhívják telefonon, vagy más lehetőséggel, netán titkon megnézik őket a közösségi oldalon. Valamit változtatnunk kell a régi felfogáson, mint pl. amikor a költő szól: „/Én a múló időt már rég nem/ /órákkal vagy napokkal mérem,/ /hanem az egyik vagy a másik/ /elválástól az új találkozásig./” (Simonyi Imre). Az utolsó gondolat második része bonyolult. Mivel sürget a rendelkezésre álló idő gyorsan elmondom, hogy véleményem nagyjából megegyezik a Homéroszéval: „/Zeusz küszöbén két hordó áll, tele rosszal/ /duzzad az egyik, a másikban van a jó, amit ő ad./ /Van, kinek összevegyítve ad onnan a mennyköves isten,/ /akkor az egyszer a rosszba kerül, másszor meg a jóba./”

Összegezem gondolataimat. Úgy vettem észre életem során, hogy szinte minden cselekvésben van valami „bizonytalansági tényező”. Az eredmény más lehet, mint ahogyan számításunk szerint lennie kellene. Mintha egy „láthatatlan kéz” belenyúlna az eseményekbe, s ilyenkor egyszerre minden a feje tetejére áll. Hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, lesújt a „gonosz idő”, de ez nem jelenti azt, hogy akkor hát úgyis minden mindegy, hogy nem érdemes többé fáradozni a jóért, vagy a jó mellett döntenünk. Arról van szó, hogy minden, még a viszonylag legjobb is, olyan ezen a világon, hogy nem bízhatunk teljes mértékben benne. Nyilvánvaló, hogy valami hiba van a dologban, ha ilyen eredménye is lehet a bölcsességnek, ha megvetik.

Kedves Atyámfiai, fb rokonok, barátok, ismerősök, Testvéreim! Legjobb, amit tehetünk, ha teljes erővel belekapaszkodunk Isten láthatatlan kezébe. Ő a segítség, a gondviselés most is és mindörökké. Ámen. Imádkozzunk!

8). Isten lélek és ezért, akik őt imádják szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Hallgassunk a lélek szavára, imádkozzunk magunkba zárva!… Ámen.

9). Énekeljük a 308-ik sz. záró énekünket: Gyermekednek szája

10). Hirdetés: következő élő istentisztelet:

2020.03.22-höz egy hét de. 11.00 órakor helyi idő szerint

2020.04.05. Füzesgyarmat de. 11,00 órakor helyi idő szerint

11). Ezek után pedig a gondviselő Isten áldása, szeretete, jósága, jóra vezérlő ereje és az ő békessége tegye áldottá életünket és szeretteink életét. Ámen.

Debrecen: 2020.03.22