Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében. 1 Móz 38,27
Kedves Szülők, Keresztszülők, Testvéreim, szeretett Atyámfiai!
Mérlegre rakhatnánk örömünket, hogy felmérjük, mekkora bennünk a boldogság, de nincs értelme, hiszen bármelyikünkéről legyen szó, azt hangsúlyozzuk, hogy a miénk a legnagyobb, s ha nem annak megfelelően mutat a mérleg nyelve, akkor bizonyára rosszul van kiegyensúlyozva. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy mindnyájan boldogok vagyunk. Azért elsősorban, mert részt vehetünk a Marginean család ünnepén.
Éveken át vártuk, hogy náluk is előfordul az, ami a legtöbb házaspárral megtörténik, s aztán csodálkoztunk, hogy nem lesz gyermek. Amikor pedig eljött a szülés ideje, lám, nem egy, hanem egyszerre kettő született. Sőt, egyik leány, másik fiú, hogy teljes legyen a családi összkép, de megnyugodjon a közhangulat is.
Azt se kérdezzétek, hogy mi mit keresünk itt szolgálatvégzőként, de társkomaként is. Ilyen kérdést nem illik feltenni sem a meghívónak, sem a meghívottnak. Itt vagyunk szeretettel, s bár tanító és tanítvány helyzet áll fenn, ígérjük, hogy Isten segítségével és természetesen, amennyiben éltet, akkor mi is jó keresztszülők leszünk.
A templomi szolgálatot követően beszélgethetünk még sok minden másról, de itt, elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy bár Yvett – Krisztának és Patrick – Gábornak előre kijelölt keresztszülei vannak, – ami papír szerint meg is valósul – , szeretném, ha a gyakorlatban ez a helyzet szerepét vesztené, s az itt felsorakozott keresztszülők egyformán keresztgyermeküknek tekintenék mindkettőt. Mondom ezt a gyermekekért, de magunk miatt is, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy ki lesz kettőjük közül, aki elsőnek ugrik a nyakunkba , vagy sok-sok kérésünkre is megtagadja a búcsú – puszit.
A fentiek előrebocsátása után, szokáshoz híven közölni kívánom az Egyház jókívánságait, illetve áldását a keresztelő alkalmából. Teszem ezt úgy, hogy szavaimmal megrajzolom a mindenkori nagy család képét, középre helyezve benne a szülőket, gyermekeket, a nagy családot, mely boldog otthont nyújt tagjainak, de mindazoknak, akik valaha belépnek hozzájuk az élet folyamán.
1). „Az életben a legtöbb szépség kettesével, hármasával, tucatjával vagy százával bukkan fel. Rengeteg rózsa, csillag, naplemente, szivárvány, fivér és nővér, nagynéni és unokaöcs, de csupán egyetlen ANYA van a világon”. (Kate Douglas Wiggin). Orsinak, ennek az édesanyának megköszönjük, hogy Isten után életet adott gyermekeinek, a mi gyermekeinknek. Egyben kérjük a gondviselő Istent, hogy adjon neki erőt, egészséget, türelmet, de mindenek fölé helyezhető szeretet. Valóban legyen jó édesanya.
2). „A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat” (Theodore M. Hesburgh) – olvastam valahol. Ez nem jelenti azt, hogy az édesapának csak kötelességei vannak. Sőt, nála van a sok lehetőség, ami gyermekei előtt is nyilvánvalóvá válik, amikor látják, hogy élő szeretet van a családban. Légy példaképe gyermekeidnek Sanyika!
3). A gyermeknek mindennél fontosabb a biztonság. Ez kíséri majd őket akkor is, amikor nemcsak érzik, hanem tudatosul is bennük, hogy réges-régen oda van az egykori biztonság. Addig viszont adjon Isten nektek – nekünk lehetőséget arra, hogy karunkban tarthassuk őket. Ahogy a költő írja:
„Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.” (Radnóti Miklós)
4). „Életem és munkám öröme vagytok, amikor nem leszek már, hiába minden. Ne a koszorúkat rakjátok a síromra, élve szeressük egymást!” (Sz. Lukács Imre) Ez teljesen igaz mondás. Mindennél fontosabb, hogy kihasználjuk a rendelkezésünkre álló időt. A szülő többet tehet élete során, mint amennyi a kötelessége. Állandóan szeretheti gyermekeit, állandóan imádkozhat értük. Ez lesz az öröme és ez válik minden áldozata boldogságává. Kötelességünk, hogy ne síron termő virágokat mutogassuk!
5). A család nem mindig jelenti azt a zárt kört, melyben a szülők mellett ott vannak a gyermekek. Van egy sokkal nagyobb, s ezt nektek nem kell megmagyaráznom. Itt helye van nem csak a szülőknek, hanem a testvéreknek, rokonoknak, s most már nekünk, komáknak, komatársaknak is. Van egy történet, mely pontosan megmintázza egy ilyen nagycsalád előnyét, hátrányát, de kihangsúlyozza, hogy érdemes időnként távolabbi családtagoknak is adni egy keveset az együttlét melegéből.
„Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek.
Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.” (Kunitzer Szonja).
6). „Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.” (Lénárd Sándor) – mondja a gondolkodó. Otthon! Számomra ez a szó már nagyon tág fogalom. Én több helyen is otthon érzem magam. Azt mondom: ott vagyok otthon, ahol vannak, akik szeretnek, és akiket én is minden feltétel nélkül szeretek. Ott van otthonom, ahol nemcsak a küzdelem igájába hajtom fejem, nemcsak könnyeim gyűlnek csermellyé, hanem ahol remélhetem napra, időszakra terjedő örömömet is. Vigyázzunk otthonunkra!
Általában tanácsok szoktak elhangzani a keresztszülők felé. Ettől most megkímélem komáinkat és persze magunkat. Gondolom, elfogadják tőlünk a kedves szülők, és hitelt adnak szavainknak, amikor kimondjuk, hogy nagyjából tudjuk a kötelességünket. Jó lenne, ha ehhez Isten elegendő lehetőséget adna mindnyájunknak, nemcsak szívben, hanem erőben és egészségben is. Vigyázunk kötelességeinkre!
Végül pedig kérjük a mi megtartó Istenünket, hogy adjon erőt, egészséget a gyermekeknek, hogy növekedjenek testben és lélekben, Isten és emberek iránti kedvességben. Isten dicsőségére, mindnyájunk örömére. Szüleiknek, nagyszüleiknek, nekünk pedig adjon jó belátást, hogy kötelességszerűen, de mindig szeretettel közeledjünk, hozzájuk. Ámen.
Debrecen – Bágyon, 2009. szeptember 12.-én.
5. Ima;
6. Miatyánk: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is, mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
7. Keresztelés. „Én téged Yvett—Kriszta; Patrick—Gábor. megkeresztellek az egy örök igaz Isten nevében és felveszlek az unitárius keresztény egyház tagjai közé, Jézus követésére. Ámen.”
8. Áldáskérés.
„Isten áldjon meg szép élettel. Növekedjetek testben és lélekben, Isten és emberek előtt való kedvességben. Ámen”
2009. szept. 11
Pap Gy. László 