1848/49

MEGEMLÉKEZÉS MÁRCIUS 15-ről

Múltunk Idézésekor át kell hangolódni az 1848-as eseményekre, mikor népünk akkori fiai nem csak anyagiakat,hanem életüket is feláldozták a haza oltárán „jó szívvel és ingyen”. Isten akaratából egy olyan évet értünk meg, melyben ajelzett események 150. Évfordulója alkalmából ünnepelhetünk. Ennek ismeretében nézzünk bele a „Népek tavaszának”forradalmi eseményeibe.Tudni kell, hogy két fontos személy létezett az akkori eseményekben: az egyik a barikádokon, vagy a harcmezın, amásik pedig, aki ünnepelte a forradalmat. Nekünk ma az a feladatunk, hogy fejet hajtsunk a hısök elıtt és tiszta szívvelmaradjunk meg a világ ünneplıi között.A szabadságharc eseményei 1848. január 12.-én, Itáliában indultak el, mikor Palermóban kitört a forradalom. Miutántérdre kényszeríttették a nápolyi királyt, kiszabadították a politikai foglyokat. A vezetést nyomban egy ideiglenes kormányvette át, ami életre is hívta a demokratikus alkotmányt.A következı hónapban már Franciaországra is átterjedt a forradalom, de ott a királyi kormány a tüntetı tömegbelövetett, mikor többen megsebesültek és meghaltak. Párizsban 1500 barikádot emeltek a forradalmárok s minden fontosabbstratégiai pontot: kaszárnyát, fegyverraktárt, de magát a királyi palotát is elfoglalták. Itt is ideiglenes kormány alakult, ami atömeg nyomására kimondta a monarchia megdöntését és kikiáltotta a Köztársaságot.Márciusban már Bajorországban is mozgalmak robbantak ki. Kilenc nap múlva Bécsre is átterjedt a forradalom.Metternich, birodalmi kancellár lemondott, Ferdinánd császár pedig alkotmányt és saját sajtószabadságot ígért.Már a párizsi események hatására Kossuth Lajos megfogalmazta és elıterjesztette javaslatait egy új, felelıs kormánymegalakítása érdekében. Ebbıl a beszédbıl lesz majd a híres 12 pont:1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését2. Felelıs minisztériumot Budapesten3. Évenkénti országgyőlést Pesten4. Törvény elıtti egyenlıséget polgári és vallási tekintetben.5. Nemzeti ırsereget.6. Közös teherviselés.7. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.8. Esküdtszék, képviselet, egyenlıség alapján.9. Nemzeti bank.10. Katonaság esküdjék meg az Alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tılünk.11. Politikai status foglyok szabadon bocsáttassanak.12. Unió.Az új hang hatással volt, hiszen a magyar felsıtábla éppen a bécsi forradalom hatására elfogadta a fenti javaslatot ésmárcius 15.-én, Pesten is kitör a forradalom és gyız. A márciusi ifjak kezdeményezésére kinyomtatták a 12 pontot ésszavalták Petıfi Sándor Nemzeti dal- át. A délutáni órákban már 10000 ember győlt össze a Nemzeti Múzeum elıtt, akik aforradalom szellemétıl átlelkesülve hallgatták a forradalmi követeléseket. A helytartó tanács és a hadparancsnokság ismeghátrált és így sikerült kiszabadítania a Budán raboskodó Táncsics Mihályt. Gr. Batthányi Lajos külön magyar kormánytalakított. Március 20.-án az erdélyi liberális ellenzék kezdeményezésére megegyezés született arra vonatkozóan, hogy ErdélyMagyarországgal való egyesítése céljából országgyőlést hívjanak össze. Az erdélyi vármegyék és székek: Marosvásárhely,Temesvár, Déva, Nagyenyed, Fogaras, Alsó – Fehér vármegye, Udvarhelyszék a győléseken üdvözlik a forradalmat és a 12pontot, de a román vezetık is a társadalmi és nemzeti átalakulás kezdetét látták a forradalomban.Egy Budán napvilágot látott névtelen röpirat éppen arra mutatatott rá, hogy Erdélynek Magyarországgal valóegyesülése az erdélyi románoknak is javukra válna, mert Magyarországon már „feljött az igazság és a szabadság napja”, itt márnincsenek „sem jobbágyok, sem nemesek, nincsenek sem urak, sem szolgák”, de csak az egyesülés megvalósulása esetén leszígy Erdélyben is. Az erdélyi románok Brassói Kiáltványa reménységgel fogadta az uniót, hiszen ettıl éppen a zsarnokitörvények megszüntetését remélte. Szemben azonban Simion Barnut visszautasította az uniót, de annak tárgyalását a románnagygyőlés bízta. A kiáltványt azonban ı is széles körben elterjesztette.Az új kormánnyal, az új utakra lépı országban megkezdıdtek a munkásmozgalmak: céhlegények, nyomdászok,proletárok, de a parasztmozgalmakkal is találkozunk, melyek arra irányultak, hogy kitágítsák a jobbágy – felszabadítás körét.Fontos helyet foglal el, azonban az együtt élı nemzetiség ilyen irányú mozgalma is, hiszen mindannyian nagy várakozássaltekintettek a változások elé.Batthányi kormány május 12.-én még határozottan elutasította egy önálló magyar hadsereg teremtését, de15.-én, kimondta egy 10000 fınyi reguláris sereg létrehozását, amit toborzás útján valósítottak meg. A fegyverfogásra nagyobbszámban a szegény parasztok, falusi nincstelenek, de olyanok is vállalkoztak, akik egyszerően a munkanélküliség elılmenekültek, de sok esetben áldozatkészségbıl, önként is jelentkeztek: munkások és értelmiségiek is.Az elsı honvéd zászlóaljak megalakulása nem csak a forradalom katonai helyzetére hatott jótékonyan, hanema forradalom állásait gazdasági téren is igyekezett megszilárdítani. Az új alakulatok igényei lehetıvé tették, hogy iparágakegész sora komoly tevékenységekbe kezdhessen. Ennek a nagy seregnek azonban komoly kiadásai fedezésére a kincstár nemvolt képes, ezért a közvéleményhez fordult ismét Kossuth Lajos abban a reményben, hogy sikerül összegyőjtenie egy újmagyar bankjegy fedezetét.Az a forradalom, amely megjelenése óta sikert sikerre halmozott, egyszerre megtorpant, hiszenellenforradalmi fordulat következett, amikor az udvar közvetlen támadásra indult Magyarország ellen. A forradalmi erık2minden erejükkel, tehetségükkel igyekeztek megakadályozni a harc kirobbanását, de mivel újabb alárendeltséget nem voltakképesek elviselni, így meg kellett indítaniuk az önvédelmi harcot.A szeptemberi fordulat középpontját nem az ellenállás szellemének az erısödése, vagy a pesti nép újabbmegmozdulása, hanem a képviselıház balra fordulása jelentette. Nem sok idıre éppen bizalmi kérdések felmerülése miattmegalakították a Honvédelmi Bizottmányt, melynek az volt a feladata, hogy állandóan ellenırizze a miniszterelnököt. ABizottmány tagjai közé erdélyi liberálisokat is választottak: Madarász Lászlót, Nyáry Pált, Patay Józsefet és Semberey Imrét.Madarász László az, akit vád alá helyeztek elszámolatlan pénzek miatt és megvonták tıle a bizalmat.Legfontosabb feladat tehát lassan az lett, hogy megteremtsenek egy erıs hadsereget. A HonvédelmiBizottmány ezért nagy lendülettel folytatta a toborzást és egymás után alakította meg az új honvéd zászlóaljakat. Ahonvédsereg gyalog zászlóaljainak száma decemberre 64 volt, amihez csatlakozott még a császári hadseregbıl 22.sorgyalogezredbeli zászlóalj is, amely leszakadt a hadtestrıl. Eredményesen folyt a lovasság szerevezése is s közben rohamosléptekkel haladt elıre a honvéd tüzérség kiépítése is. A császári hadseregtıl örökölt ütegen kívül decemberre már 32honvédüteget is számláltak. Decemberben tehát a forradalom hadseregében 84000 gyalogos, 8000 huszár és 3000 tüzérszolgált. Ez elsı sorban is annak, az emberek tízezreit elöntı lelkesedés hullámnak volt köszönhetı, ami miatt már sok helyena sorozást nem is kellett elrendelni.A harcok megkezdıdtek az ország szélein az ellenség mellékhaderıivel, de a nemzetiségi felkelıkkel is. Azutóbbiaknak az volt a legnyomósabb oka, hogy a magyarországi nem magyarok az ellenforradalom nyílt fellépését közvetlenülmegelızı és követı idıszakban nem sok bíztatást kaptak nemzeti követeléseik méltányolását illetıen. Emiatt pedigtermészetes, hogy a szerb, vagy éppen a horvát példa, aki megelızıen szembeszállt a forradalommal – megtalálta a románkövetıit is. A szembeszegülést olyan események is erısítették, mint pl. az az aranyoslónai esemény, mikor az újonc toborzásalkalmával az összegyőlt tömegbe belelıttek a katonák és 13 ember halálát okozták. Ugyanakkor az ellenállást erısítette ésemiatt a forradalom számára nem lehetett megnyerni a román parasztságot, mert késleltették a felszabadítási törvény kiadását.A balázsfalvi országgyőlésen pedig annak az óhajnak adtak hangot, hogy az osztrák kormánynak rendelik alá magukat, amitnem nagy megértéssel fogadtak a havaselvi románok. Igaz, volt egy magát megnevezni nem akaró kisebbség is a balázsfalviképviselık között, akik jelezték Batthányinak, hogy amennyiben a románok jogait is tiszteletben tartják, akkor meg leszalakítva a kölcsönös szeretet és egy hónapon belül minden kényszerítés nélkül 20000 román fog honvédnek felcsapni. A románnemzeti forradalom útját azonban már semmi sem tudta elállni.A harcok kitörése után sorban vesztették el a Dunán túl, feladták a fıvárost, látni kellett az ellenség önkényuralmát amegszállott vidéken, de tapasztalni kellett azt is, hogy az ellenségnek magyar támogatói is vannak. Elérkezett az a pillanat,mikor kirobbant az önvédelmi harc. Az Erdélyre vonatkozó részében Damjanits tábornok vezetésével mintegy 50000 harcosállomásozott februárban Szolnokkal átellenben létesített táborban s ezzel az ellentámadás feltételei meg is teremtıdtek.November vége óta Erdély majdnem egész területe az ellenség kezében volt s számítani lehetett arra, hogy az ellenséghamarosan kísérletet tesz Nagyvára, majd Debrecen elfoglalására. Ebben azonban mindenek elıtt a székelyek gátolták meg azellenséget, a Székelyföld lakói októberben győlést tartottak Agyagfalván, ahol kimondták, hogy általános népfelkeléstszerveznek a forradalom minden rendő és rangú ellenségeinek megleckéztetésére. Ennek köszönhetıen néhány nap múlva30000 székely állott fegyverben s a gyenge császári csapatok arra kényszerültek, hogy kivonuljanak a Székelyföldrıl, de aHáromszék kivételével. Itt lángolt fel másodszorra is a népfelkelést és a fegyverhiányt Gábor Áron tizedes kezdetlegesöntödéje igyekezett pótolni. Puchner eredeti támadásáról lemondott (Nagyvárad) és 17000 fıs csapatot irányítottHáromszékbe. A régebbi gyızelem után most már vereséget szenvedtek a székelyek Hídvégnél. Eddig azonban megerısödött aforradalmi csapat, mely Bem vezetésével tört elıre. Nagybánya tájékáról indult el decemberben és Kolozsváron átvágtaPuchner útját, aki Nagyvárad meghódítására indult. Karl Urban csapatait követve Bucovinába ment és addig üldözte ıket, amígUrban csapatai szét nem szóródtak. 4000 emberét Észak – Erdély ırizetére hagyta, 9000 emberével pedig bevonultMarosvásárhelyre. Gálfalvánál útját akarta vágni Puchner csapata, de nem sikerült. Közben székelyföldi honvédekkel erısítettecsapatát. Puchner támadására válaszolva üldözıbe vette, majd Dévánál Damjanits csapataival egyesülve 3000-nyi erısítéstkapott. Nagyszebent is elfoglalta. Március 20.-án tehát Erdély területén Gyulafehérvár és Déva várırségét és az Érchegységbenkörülzárt román felkelıket leszámítva nem volt többé ellenséges fegyveres erı.1849 elején már elkezdıdtek a politikai csatározások és a baloldali békapárt között. A békepártiakelengedhetetlennek tartották a baloldaliak kiszorítását, de Kossuth megbuktatását is. Egyszerre azonban nem lehetetttámadásba lendülni, csak fokozatosan.A harc szintéren megjelent az orosz beavatkozás az elszigetelt Magyarország ellen. Ekkor nem csak acsapatok összpontosításához fogtak, hanem egy népfelkelés beindítását is szorgalmazták. Bár látszik az Udvar és a nemzetiségszövetségének meglazulása, sıt a román – magyar megegyezés is létrejött, de az összeomlás felé vezetı útról már nem voltvisszatérés. Arad, Temesvár és a világosi fegyverletétel következett és az a pillanat, melyben a csata elveszett, de az eszmemegmaradt örökké.Nagyvárad, 1999. március 14.-én.