Éhezők

Pataki Edit

Cicuskáim megéheztek,
jobbról-balról körbevesznek.
– Májat! Májat! Májat kérek! –
törleszkedik Borsika.
– Hájat! Hájat! Hájat! Szépet! –
ez Kosztoska óhaja.
Kicsi Kuci kacsuláz:
– Nekem mást! Nekem mást! Nekem mást!
S mindebből egy harapást!

Hamuci is türelmetlen:
– Évek óta nem ettem!
Ki törődik itt velem?
Feneketlen gyomromban
minden jónak helye van.
Rántott hús meg pecsenye,
pástétom is jó lenne.
Kicsi Kuci így vitáz:
– Nekem mást! Nekem mást! Nekem mást!
S mindebből egy harapást!

Késve szalad Marcipán:
– Csupa bogáncs a bundám!
Van még szárazeledel?
Tej, vaj, túró, sajt, tejfel?
S megkínálhatsz konzervvel.
Kicsi Kuci hadonász:
– Nekem mást! Nekem mást! Nekem mást!
S mindebből egy harapást!

Pataki Edit: Egy régi mai mese

Diófát ültetett egy öreg.
Megásta a gödröt, jó mélyet, 
trágyázta, öntözte gyökerét,
védte, mint szülő a gyermekét.

Nevették körben a többiek:
– Kié lesz a gyümölcs, te öreg?
Mire itt dió lesz, te nem élsz!
Fácskádról más eszi a termést!

Az öreg arcán csak mosoly jár:
– Erősebb vagyok a halálnál.
Élek, míg fácskámon gyümölcs van.
Szolgálok minden kis dióban.

Pataki Edit: Munkakedv

Kulimász, a kiskutyus, vadászatot tartott,
megkergette a macskákat, veréb után ugrott.
Szétszaggatta a lábtörlőt – sokat prüszkölt ettől –,
lerángatta a ruhát a szárítókötélről.
Minden élőt megugatott közelben és távol,
mind kirázta a szuflát a gazdi papucsából.
Tankönyveket lapozgatott Zsófi táskájában,
majd szétszedett egy levelet irtó haragjában.
Úgy kimerült, holtra fáradt, mindent jól elvégzett,
anyja mellé kunkorodott, és álomba mélyedt.