„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.?”
Péld 4,23.
===================================================================
Kérlek, tehát, hogy még egyszer figyeljünk saját szívünkre. Annak dobbanására. Ne az foglalkoztasson, hogy időnként kihagy a verése, s ne mondjuk, hogy ezért nem futja a másokra történő odafigyelésre. Ne mondjuk, hogy elég saját gondunk, nehézségünk, hiszen sokan vannak még közöttünk, akik számítnak segítségünkre, akik soha nem gondolkodtak el azon, hogy mi sem bírjuk erőnk felett a terheket. Ne feledjük, hogy „Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. (Róm 15,1). Szolgált eddig is a szívünk, s számíthatunk arra, hogy Isten segítségével ezután is végezni fogja feladatát, csak mi szabjuk meg neki a tevékenységi területet. „Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! (Mt 24,46).
===================================================================
===================================================================
“A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán.” Ézs 57,19.
===================================================================
Nagydolgot cselekedett velünk ismét Isten. Lássuk meg, hogy a fentiek mellett megadta minden unitárius ember számára, hogy, amennyiben megszületett benne a belátás, akkor elsétáljon a templomba, legalább egyszer egy évben megnyissa száját imádságra, bizonyságot tegyen, s hallja az egész világ, hogy Isten megteremte ajkunkon a hála gyümölcsét. Legyen, hát gyógyír, vigasztalás, őszinte hálaadás az elmondott fohász.
===================================================================
===================================================================
Jer 30,19.
==================================================================
===================================================================
===================================================================
„Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált.”
119. Zsoltár 162.
==================================================================
Amikor pedig megadja Isten a kérve-kért szükségünket, akkor jutottunk el különös szerzeményünkhöz, mely felér a zsákmány, a nyereség örömével. Sőt, mi több, messze felülhaladja azt, mert soha, egyetlen percig sem kell rettegnünk azért, hogy a következő pillanatban bekopognak ajtónkon, s bilincsbe verve visznek el mindaddig, míg meg nem fizetünk tettünkért. Amennyiben egyszer megkaptuk Isten atyai szeretetét, azt többé soha, senki el nem veszi tőlünk. S ha számon kérik valaha, hogy honnan van bennünk ez a szeretet, akkor megvan rá a válaszunk: Istentől kaptuk ráadásként, életünk mellé.
===================================================================
===================================================================
„Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott.” Mt 13,24-25.
==================================================================
Ne törjük magunkat fölöslegesen a gonosz emberekkel való harcban. Nekünk sokkal másabb a feladatunk, mint egy folyamatos küzdelem a megsemmisítésükért. Elsődleges kötelességünk, hogy mindenképpen megmaradjunk a jó cselekvésében. Ne akarjunk rosszat senkinek, de főképpen ne azoknak, akikre nincs okunk még irigykedni sem, hiszen mindaz, amit megkeresnek, az ő fáradozásuk gyümölcse és nem a miénk.
===================================================================
===================================================================
„Mert az öröm is, a gond is Istentől van.” Préd 2,25.
=====================================
Vannak, akik gondosan elrejtették ajándékaikat, bár olyanok is vagyunk, akik még mindig nem tudjuk, hogy pénztárcánkhoz mérten mivel is fogunk kedveskedni szeretteinknek. Így, vagy úgy megoldjuk ezt a kérdést. Vagy szerényen, vagy gazdagabban, de összeállítjuk ajándékaink sorát. Ma azonban egy igen fontos ajándékozóra, Istenre kell figyelnünk, hiszen egészen másabbak az ő ajándékai. Sőt, csakis abban az esetben fedezzük fel ezeket, ha komolyan ráfigyelünk, hogy miket is kapunk tőle. Persze ma sincs időnk arra – de nem is fontos -, hogy egész évben kapott, vagy kapható ajándékainkat felsoroljuk, hanem két, nagyon fontosra, az örömre és a gondra összpontosítsunk. Igen, jól hallottátok Testvéreim. Nemcsak azért, mert így gondolja a Prédikátor, hanem valóban a gond is Istentől származik, s nem akármilyen formában, hanem ajándékként.
======================================
======================================
Egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek reszt az imádkozásban. ApCsel 1,14.
=======================================================================================
Unitárius emberekként is meg kell barátkoznunk a régi gyakorlattal, miszerint elődeink közösen tárták Isten elé a zsoltárokat. Mi az óta megválogatjuk az alkalmakat, de kéréseinket is, s imádságainkban olyan kérésekkel állunk Isten elé, melyekről tudjuk, hogy mindenkinek örömet szereznek teljesülésük pillanatában. Fordítsunk arra is gondot, hogy időnként megemlékezzünk hibáinkról, de azokéról is, akik soha nem járnak a szeretet kötelékében. Magunkra figyeljünk, amikor megfogalmazzuk mondatainkat, s azt kérjünk számukra is, ami teljes a tiszta szív és lélek jó indulatával.
A mai bibliai vers is arra figyelmeztet bennünket, hogy hittel várhatjuk kéréseink beteljesülését, amennyiben egyetértés van benne, s ugyanakkor megtelítődünk a közösség tiszta lelkületével.
=======================================================================================
=======================================================================================
„/…/ egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak /…/.” Préd 9,4.
======================================================
Lehetünk hívők, avagy hitetlenek, jók, vagy rosszak, utolérhet, vagy egyszerűen örökre elkerülhet a szerencse, vagy éppen a szerencsétlenség. Nem látjuk pontosan, hogy valaki vagyonban, vagy Istenben gazdag. Ennek eldöntésében nem elegendő az ész magyarázata. Azt viszont ki-ki, érzi magában, hogy szerencsés-e, amikor Isten útját választotta, vagy éppen szerencsétlen útra tévedt, amikor hitetlensége állt szerencséjének útjába.
======================================================================
======================================================================
„Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” Mt 26, 38.
==============================================================================================
Az őrálló imája mindig csendes, s maradjon az a miénk is. Ha életünk minden oldalából ránk támadnak is a veszedelmek, ha fejünk fölött átcsapnak évek, év tízedek nehéz viharai, akkor is és mindig Jézus szava legyen a bátorítás, a hit biztosítsa a kitartást. Csendesen kell fohászkodni, hogy elkerüljön a pillanatnyi veszedelem, de akár élünk, akár megkörnyékez az elmúlás könyörtelensége, egyformán Isten akaratára kell bíznunk magunkat.
=============================================================================================
=============================================================================================
„Mert én Isten vagyok és nem ember, szent, aki közötted vagyok.” Hózs 11, 9.
=========================================================
Meggyőződésem, hogy Isten akarja, hogy szentnek, egyedül igaz Istennek higgyük Őt. Az a tény, mikor aprólékosan meghatározza az áldozatok részleteit, vagy az istentiszteleti rendtartáshoz szükséges tisztasági feltételeket, melyek dicsőségét szolgálják, akkor azokat nem kell ránk érvényeseknek találnunk. Elsősorban nem azért, mert a mi rendtartásunk más, másodsorban pedig egy istentisztelet nem a külsőségeken áll, vagy bukik. Éppen ezért szükségesnek találom kihangsúlyozni, hogy a mi Isten szentségére vonatkozó tiszteletünk csak akkor válik érvényessé, ha bizonyságot teszünk az Isten és a felebarát iránti szeretetről és Istenbe vetett hitünkről. Ennél fontosabb megszentelési lehetőség nem adódhat egy unitárius ember számára.
„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”
Mt 6, 11.
=========================
Életünk folyamán nagyon sokszor adódik, hogy éppen mi vagyunk asztaltársaságok házigazdái, mikor egymás örömét, szorongását és bizony hibáit is felfedjük. Itt, e helyen azonban Isten a mi házigazdánk, aki örökérvényű üzenetét tolmácsolja adományában, abban a darab kenyérben, melyet magunkhoz veszünk, s melyből kipattan minden ember számára a megfelelő üzenet: vigasz, ígéret, megbocsátás és szeretet.
Így kérjük tehát Istentől a mindennapok kenyerét, mely tulajdonképpen a szükséges táplálékot jelenti számunkra, de anyagi mivoltában is Isten adománya marad. Ez a hit magaslatán azt jelenti, hogy adományként kapunk egy szót, mely az élet kenyere (Jn 6, 32.): öröm és bánatban, jólét és szenvedésben, szegénység és gazdagságban egyaránt.
=========================
MENEKÜLÉS „ Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.” Péld 17,9.
__________________
Rájöttem, tehát, hogy mekkora értéket hordoz minden ember, aki fátylat borít a múlt tévedéseire, s akár még meg is alázza magát annak érdekében, hogy igazolja rokona, embertársa, barátja iránt tanúsított szeretetét. Más szóval, minden alkalmat kihasznál, minden tudását latba veti annak érdekében, hogy szembe nézve akár hibáival is, megalázkodva is, de ne elmeneküljön a felelősség, a szeretet elől, hanem annak segítségével kiássa további értékeit.
=================== ===================
BÉKESSÉG „Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt.” Jób 5,24
__________________
Mindenkinek az egyéni békéje tette lehetővé, hogy éveken át, hónapról-hónapra, ünnepről-ünnepre találkozzunk, s olyan békével, béke-szándékkal gondoljunk Unitárius Egyházunkra, testvérfelekezeteinkre, tehetős unitárius gyülekezeteinkre, ami mindig megerősített, s nem engedett a csüggedés örvényébe esnünk.
=================== ===================
FÉNY „ Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik.” Jób 11,17.
__________________
Ne szomorkodjatok Testvéreim, az átmeneti sötétség miatt. Sőt, attól se féljetek, ha ismételten rátok szakad életünk legnagyobb megpróbáltatása, a bánat. Normális dolog, hogy megszomorodjon a szívünk, bánatban fuldokoljon a lelkünk, de soha ne feledjétek, hogy erő, öröm, boldogság, reménység fogytán mindig ott áll valaki mellettünk, s rajta tartja kezét a villanykapcsolón. Isten mindig éberen vigyáz ránk, s észre veszi rajtunk, hogy szomorúak vagyunk. Ahogy készek vagyunk ismét szembe nézni a Nappal, akkor felgyújtja számunkra ismételten a villanyt, még akkor is, ha rákiabálunk, hogy mi sötétségben szeretnénk maradni. Isten azért választotta külön a világosságot a sötétségtől, hogy élete legyen annak, aki a fényre kívánkozik. Azért tartja rajtunk a szemét, hogy időben meglássa a holnap reggelébe vetett reménységünket.
=================== ===================
HŰSÉG „Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára.” Péld 3,3
__________________
Két kérésről van szó, melyek felétek hangzanak. Az egyik, hogy kössétek nyakatokba a szeretetet, és a hűséget, a második pedig, hogy írjátok fel szívetek táblájára a szeretetet és a hűséget. Nincs idő rá, hogy alaposan megmagyarázzam ennek lehetőségét, de, ha majd az ajándékbontás között eszetekbe jut a tanítás, akkor kérdezzétek meg azokat, akik szeretettel és hűséggel mellettetek állnak. Úgy lehet ezt a két tanítást teljesíteni, mint, ahogyan nyakatokba akasztotok egy nyakláncot, illetve, ahogy elkészítenek egy útjelző táblát, mely állandóan azért áll a megfelelő helyen, hogy figyelmeztesse az arra járókat.
=================== ===================
SZERÉNY „ Példabeszédre hajtom fülemet /…/” 49. Zsolt 5.
__________________
Remélem, hogy nemcsak a példabeszédek meghallgatására, az abból történő tanulságok leszűrésére alkalmas egy-egy istentisztelet, hanem egyben lehetőségünk is nyílik arra, hogy betekintést nyerjünk az emberek szerény magatartásába.
=================== ===================
KÖTELÉK „Emberi kötelékekkel vontam őket, a szeretetnek köteleivel…” Hós 11,4
__________________
Kötőfékkel látják el a kipányvázott lovat. Szabadságától fosztják meg a megláncolt kutyát. Kötelékekkel erősíti magát sziklához a hegymászó. Zsinórt von maga után a mélybe merülő barlang-búvár. Stb. Földi értelemben kötelékekkel szoktuk magunkhoz kapcsolni szerelmünket. Első ilyen kötelék, melyet szerelmi vallomásnak nevezünk, s amelyet megtettünk kedvesünknek titokban a mogyoró bokrok alatt. Köteléknek számít az első gyűrű, melyet felhúztunk kedvesünk ujjára. Kötelék a holtomiglan eskü, melyet Isten és gyülekezet előtt tettünk hitvesünknek.
=================== ===================
SZERENCSE „ Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni? Azok hallgattak. Ő szívük keménységén elszomorodva haragosan végig nézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta és meggyógyult a keze.” Mk 3, 4-5. __________________
Amennyiben gondoltunk béna testvéreinkre, akkor időszerű magunkra is gondolnunk, akik két kézzel sem tudtunk mindig megfelelően imádkozni és ölelni! Milyen sokszor tapasztaltuk életünk folyamán, hogy csak annak ajándék az egészség, aki beteg volt. Szerencsésnek is csak az mondhatja magát, aki teljesíteni tudta betegségében tett fogadalmait. Ha szólítana Jézus, ki mernél-e állni ide, a középre? Jó! Hála Istennek nem vagy béna, sem nyomorék. De a szíved sokszor fáj keserveid miatt. Nehogy azt találd mondani Testvérem, hogy nem maradtál hűséges akkor is, mikor sorozatosan csalódás volt az osztályrészed? Azt se állítsd, hogy nem szegődött hozzád soha a szerencse, amikor találkozhattál emberekkel, akik meggyógyították fájó szívedet.
=================== ===================
ŐSZINTE „Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának.” Mt 22,2.
__________________
Lássuk meg Isten jó szándékát. Éveken át bízott abban, hogy népe számára megteremthet egy olyan országot, ahol az őszinte szeretet veszi át a vezető szerepet. Belátta, hogy kiválasztottjainak nincs szüksége erre, s ezért olyanoknak kínálja fel az öröm ünnepét, Isten országának jövőjét, akik tisztelettel elfogadják az utólagos meghívást, akik jól érzik magukat az ünnepségen.
=================== ===================
ÍGÉRET „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” Mt 16,24.
__________________
Számukra gyönyörűséget jelentenek a parancsolatok betartása nyomán megszületett dicséretek, s az azokból fakadó elégtétel. Éppen ezért a ma unitáriusaiként felvállaljuk Jézus feltétlen követését. Nem fogadkozunk, nem teszünk világot megrengető ígéreteket, de valljuk, hogy nem leszünk sem szülő, sem rokon, sem nemzet, sem Jézus, még kevésbé Isten tagadók. Felvállaljuk, hogy időnként megrendül hitünk vezetőinkben, egyházunkban, annak életvitelében, adott embertársainkban, de vallásunkban, Jézus tanításában még soha nem csalatkoztunk.
=================== ===================
ARCÁTLAN „ Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben.” Péld 23,26.
__________________
Isten nem szívünket akarja, de megváltoztatni azokat az érzéseket, melyek benne vannak. Nem plasztikai műtétet akar végrehajtani arcunkon, hanem igazira változtatni azt a képet, melyet az esetleges kétszínűség rajzolhatna oda. A kőszívet akarja hússzívre kicserélni, de fájdalommentesen, hogy mi és embertársaink is boldogabbak lehessünk.
=================== ===================
VILÁGOSSÁG „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” 119. Zsolt 105.
__________________
Az igaz, hogy közülünk nagyon sokan élnek testi- és lelki sötétségben. Jól jön mindig egy kis segítség. Kérjük értük Istent, de magunkért is, hogy fogja meg kezünket és vezessen ki minket drága világosságára. Jöjjön és biztató, vigasztaló szavával gyújtsa meg szövétnekünket, hogy világítson a sötét éjszakában, s vesse rá reménysugarát fájó szívű, gondterhelt testvéreink megszomorodott útjára
=================== ===================
KÍSÉRTÉS „ Ez az az asztal, mely az Úr előtt áll.” Ez 41, 22.
__________________
Az úrasztaláról egy darab kenyér és egy közös pohárból származó egy korty bor illet meg. Ez jelenti a közös étkezés áldását. Az ünnepi, megterített asztal pedig sokszor roskadozik az enni-innivalótól, melyek láttán kísértésbe eshetünk, s akár félholtra ehetjük, ihatjuk magunkat. =================== ===================
BESZÉD „ Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált.” 119. Zsolt 162.
__________________
Amennyiben a zsoltárost ismételem, akkor azt mondhatom, hogy naponta gyönyörködöm Isten beszédében. Igen, mert szava egészen más, mint általában az embereké. Nem követel, nem marasztal el, nem bánt, de főként nem szúr szavaival. Mindig kedvesen, édesanya kedvességével szól hozzánk. Ha örömünk van örömmel, ha pedig bánatunk, akkor vigasztalóan bátorít. Soha nem közelít tolakodóan hozzánk. Mindnyájunknál türelmesebb. Sokáig vár az első jelre, melyet közeledésünk szándékaként kimutatunk irányában. És úgy-e, milyen boldogok vagyunk, amikor kellemes szava megérinti szívünket. Amikor szinte átölel vigasztalásával, s úgy ringat bennünket, mintha édesanyai ölben lennénk. Mintha édesanyánk cirógató hangját hallanánk: „Drága gyermekem!”
=================== ===================
ÁLDÁS „/…/ Az Úr áldása rátok! /…/” / 129. Zsolt 8.
__________________
Arra kérünk benneteket, hogy ne az áldásokért, hanem kötelességből és szeretetből adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de Istennek is, ami Istené
=================== ===================
KINCS „ Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr…” / Ézs 45,3. __________________
Meg lehet-e érteni, ha valaki a csalás útján szerzett kincshez köti magát és családja életét? Képtelen vagyok elfogadni, hogy ilyen lelketlenséggel csaljanak meg segítőkész embereket. A háborúság között élő, vagyonos embert nem ítélhetem el, mert ő kincseinek él. Viszont képtelen vagyok felfogni, hogy élete legnagyobb kincsét, családját is képes feláldozni a kincsszerzés, a meggazdagodás oltárán. Ez a fajta kincsszerzési mód is egy csalás, hisz éppen sajt magát csalja meg azzal, hogy az övéinek gyűjtés szándéka mögé rejtőzik, s úgy szerez kincseket, hogy egyre kevesebb a családi öröm és boldogság, az igazi kincs.
=================== ===================
APA „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.” / Mt 13,52. __________________
Elmarasztalom azokat a leányokat és fiukat, akik nem képesek arra, hogy odategyék az apám elé azt, hogy édes. Legyen kivétel, ha az apa csakugyan mostoha! De még jobban elmarasztalom azokat a gyermekeket, akik édesapjuk háta mögött „nosztalgiának, lelki fröccsnek” nevezik azokat a gondolatokat, melyeket tulajdonképpen emlékek sora ölel át. Minden ember, s így minden édesapa drága kincse a múlt. Az eltelt időszakban pedig azok, akik nemcsak életet adtak nekünk, hanem gondoskodásukkal, szeretetükkel megszépítették életünket. Akár a szenvedés, vagy a sok munka – gyermekkortól kezdve -, akár az apró örömök, mind-mind hozzátartoztak azokhoz a személyekhez, akik értékessé tették az adott édesapák életét. Ezért van az, hogy régi kincseket képesek előhozni azok az édesapák, akiknek életében jelentett valamit a szülői szeretet, megbocsátás, stb.
=================== ===================
VEZETŐ „Jöjjön el a te országod.” / Mt 6,10.
__________________
Mi hisszük, hogy Isten országa útban van. Hiszünk a jó győzelmében. Hiszünk abban, hogy szerencsés és áldott lesz a lelkiismeretes ember útja. Hiszünk abban, hogy amint megtörtént a rendszerváltás, úgy jönnie kell egy olyan világnak, melyben az egyéni érdekek mélyen visszakerülnek megérdemelt helyükre, s amikor olyan vezetők állnak közösségi életünk élére, akiknek „húszad rendűvé” válik saját előmenetelük, saját hasuk. Úgy látom, hogy őrségváltásoknak voltunk már szemtanúi. A régi „vigyázók” pihenni mennek, s helyüket olyanok veszik át, akik éberen, közösségi szellemet oltalmazva vigyáznak álmaink, életünk felett.
=================== ===================
VISELKEDÉS „ Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be.” / Mt 15,8.
__________________
Ne essék félreértés! Nem akkor birtokoljuk Jézus viselkedési módját, amennyiben befogadunk egy igen kedves arcú, ártatlan gyermeket, hanem az a cél, hogy olyanokká válva befogadjuk egymást!
=================== ===================
BECSÜLET „ Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás?” / Jób 4,7.
__________________
Kimondjuk-e mindannyian, hogy a becsületért, a megbecsülésért szállunk síkra? Amennyiben igen, akkor ezzel a hittel élhetünk a világ bármely sarkában, s nem marad más kötelességünk, mint folyamatosan, de szorgosan éljünk a becsület követelményei között. Vigyázzunk arra, hogy sem koholt vádak alapján, sem valós tények birtokában ne gázoljunk senki becsületébe. Hagyjuk, hogy mindenki, saját maga legyen ebben is becsületének munkálója, éppen az által, hogy megbecsüli, vagy elhanyagolja mások életét. Ne feledjük, tehát, hogy soha, senki nem ment tönkre ártatlanul, s a becsületes embert nem érheti pusztulás.
=================== ===================
BIZALOM „ Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben!” / Jn 14, 1.
_________________
Igaziból miért is ne lehetne reménységünk egy állandóan rólunk gondoskodó Atyában? Ennek a gondoskodó szeretetnek alapja a hit és a bizalom, melynek kezdetleges, de ugyanakkor szép megnyilatkozását olvashatjuk az Ószövetségben, ahol Isten előttünk megy, velünk van és lesz, nem hagy el minket és el nem marad tőlünk, csak ne féljünk, és ne rettegjünk (5 Móz 31, 8.). A hit és bizalom, tehát kizárja a félelmet és rettegést. Ne féljünk, mert Isten velünk van (Ézs 41, 10.)./
=================== ===================
ÁLDÁS „Áldott leszesz bejöttödben és áldott leszesz kimentedben.” 5 Móz 28, 6
=====================
Kik azok az emberek, akiken megpihen, vagy akiken megtalálható Isten áldása? Azok, akik szeretik Istent, akik bíznak benne, akik megtartják Isten parancsolatait, akiket ő igazaknak minősít, akik képesek megbocsátani embertársaiknak, akik irgalmasak embertársaikhoz, akiknek adakozó jókedvük előtérbe kerül, akik az ő dicsőségét szolgálják. Végül pedig általában minden emberen megtalálható Isten áldása, aki valamilyen munkát végez, és magán hordozza a bizakodó ember hitét.
=================== ===================
ÜNNEP „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?” Mt 7,3.
=====================
Lehet ilyen hangulatban ünnepelni? Ha valaki megmondja neked, hogy kilóg szemedből a gerenda, mert a másikéban te szálkát látsz, hát tudsz ilyen lelki állapottal ünnepelni? Rá tudsz összpontosítani azokra, akik életüket áldozták a jó eszméért? Elmegy a kedved mindentől. Az ünnepléstől, de az őszinte főhajtástól is, hiszen azért jársz hasonló helyekre, hogy megerősítsd megroggyant hitedet, reménységedet. Na, légy szíves, gyere velem ebben a hátra levő időben a bűn labirintusában, s meglátod, hogy felér ez a kis idő egy őszinte ünnepléssel.
=================== ===================
ADOMÁNY „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Mt 6, 11.
=====================
Életünk folyamán nagyon sokszor adódik, hogy éppen mi vagyunk asztaltársaságok házigazdái, mikor egymás örömét, szorongását és bizony hibáit is felfedjük. Itt, e helyen azonban Isten a mi házigazdánk, aki örökérvényű üzenetét tolmácsolja adományában, abban a darab kenyérben, melyet magunkhoz veszünk, s melyből kipattan minden ember számára a megfelelő üzenet: vigasz, ígéret, megbocsátás és szeretet. Így kérjük tehát Istentől a mindennapok kenyerét, mely tulajdonképpen a szükséges táplálékot jelenti számunkra, de anyagi mivoltában is Isten adománya marad. Ez a hit magaslatán azt jelenti, hogy adományként kapunk egy SZÓT, mely az élet kenyere (Jn 6, 32.): öröm és bánatban, jólét és szenvedésben, szegénység és gazdagságban egyaránt.
=================== ===================
BIZTONSÁG „Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e.” 1Kor 3,12.
=====================
Lássuk be végre, hogy egy közösségben nagyobb a valószínűsége, hogy a tagok szinte könnyedén összerakják a szóban levő lelki ajándékokat, a bölcsességet, a tudást, a hitet, a gyógyítást, a csodatevést, a prófétálást, a különféle nyelveken szólást és azok értelmezését. Azt mondom, tehát, hogy közösségünk akkor bizonyul e lelki ajándékok birtokosának, amennyiben nemcsak hiszi ennek lehetőségét, hanem úgy is cselekszik. Ha észreveszi, hogy lakóháza szükséges javításokat kíván, de továbbra sem szégyell ide járni, mert ez az övé. Ehhez igenis hozzáadja életének legdrágább kincseit azért, hogy rendben tudja épületét, s rendezhesse az esetenként megingó lelki életét. Támaszává válik gyülekezetének, s a közösség így válik az ő segítőjévé a szükség idején. Nem beszélve arról, hogy micsoda biztonságot jelent e hosszú folyamatban Isten örökös jelenléte és szeretetteljes gondviselése.
=================== ===================
ÁLOM „… nap és éjszaka meg nem szűnnek.” 1 Móz 8, 22.
=====================
Világosodik. Az ég alján megjelenik a pirkadat. Új napra ébredtünk. Néhányan templomba igyekeznek, mások pedig a harangok zúgása miatt fülükre húzzák a paplant. Néhányan imádkoznak az otthon maradottakért. Hiszik, hogy amennyiben saját maguknak nem is, de szeretteiknek Isten akaratából lesz holnapja. Hiszik, hogy a holnapban lesz egészségük a kenyérkereséshez, a betegségek távoltartásához, hitük és reménységük erősödik szebb napokból álló jövendőjükben. Talán valóra válik néhány álom is!
=================== ===================
SZENVEDÉS „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.” Ézs 53,3-4
=====================
Megborzadok, ha arra gondolok, hogy mennyire talál a mondat, az egész történet Jézusra, aki a lehető legszerényebben viselte saját népének gyalázkodását, hazug ítéletét, majd kivégzését. Nagy baj ez nekünk, hogy így emlékezünk. Nagy gond, ha saját magunk szenvedéseiről is emlékezünk a történtek nyomán. De az lesz a legnagyobb baj, ha véglegesen elfeledkezünk Istenről, aki megsebesít, de bekötöz, aki megfenyít, de el nem pusztít. =================== ===================
VÁGY „/…/ ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem.” 2 Sám 14,4-19.
=====================
Arról szólok, hogy Isten előtt kedves minden lélek, még az is, aki a legnagyobb számkivetettségben éli életét. Ez nem azt jelenti, hogy Isten mindenképpen pártfogása alá akarja venni a bűnöző gyilkosokat, hanem arra figyelmeztet a hasonló történetekkel, hogy a hidegvérrel gyilkoló embernek is van édesanyja, akinek éppen olyan keservesen fáj gyilkos gyermekének tette, mint amiképpen fáj megölt gyermekének elvesztése. Arra is figyelmeztet a történet, hogy ezekben az összefüggésekben a fájdalom kizárja a bosszú vágyát. Az egyforma fájdalomban, melyet érez az édesanya, csak az marad hátra, hogy bizakodó maradjon az egyik seb esetleges begyógyulásában. Tudja az édesanya, hogy vesztésre áll, de szeretné, ha nem kellene elveszítenie mindkettőt gyermekei közül. Így tiszta marad a vágy.
=================== ===================
KÉPMUTATÁS „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” Mt 22,21
=====================
Adjuk meg Istennek azt, ami az Istené! Vajon van-e fontosabb követelmény – Jézus mai tanításában annál, mint megélnünk az Isten iránti őszinte tiszteletünket? Azért tartom fontosnak e kérdés feszegetését, mert Isten sokban különbözik tőlünk. Kemény a fogalmazásom, de hűen érzékelteti gondolataimat. Mi lehetünk időnként képmutatóak egymással szemben. Talán fel is figyelünk néhányan erre, mint ahogy Jézus is megtette a farizeusok tanítványaival, illetve a Heródes pártiakkal. Tőrbe is csalhatjuk egymást fondorlatos megjegyzéseinkkel. Nagy tévedésben vagyunk azonban, ha feltételezzük, hogy megtéveszthetjük Istent, mint ahogyan embertársainkat.
=================== ===================
IGAZSÁG(OSSÁG) „Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem.” Jób 29, 14.
=====================
Képzeljetek el egy hangos kiáltást, mely kettétörik. Vagy a miatt, mert bekövetkezik a fájdalmas vég, vagy tenyerével eltorlaszolja valaki a már elindult hangot. Ilyenek a mi nyögéseink is az élet kínzása alatt, melyeket csak mi tudunk irányítani. A sok kín-kiáltás helyett válasszunk egy-egy csendes imádságot, mellyel biztosan elérjük Istent nyomorúságainkban, szenvedés teli nyögéseink csendes sóhajjá változnak át, és tehetetlenségünkben is minden régi, megélt szeretet egyetlen nagy öleléssé változik át.
=================== ===================
KIFOGÁS(TALAN) „Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.” 2 Kor 9,8-9.
================
Nagy hibát követünk el, tehát, ha e két tényezőre összpontosítunk a helyett, hogy jócselekedetekkel töltenénk meg mindennapi életünket. Ebben az esetben ugyanis mindig csak azért magyarázkodunk, hogy környezetünk, a világ tudomására hozzuk, hogy micsoda rossz világban élünk. S, ha időnként megkörnyékeznek az ünnepi érzések, akkor szép szavakat keresünk a velünk kapcsolatosan kifogásolás alá került hozzáállásunkat illetően. Ebben aztán helyet kapnak a lehető legkülönbözőbb magyarázatok. De mindannyian tudjuk, hogy semmi nem állhat jóságunk, szeretetünk elé. Amennyiben csakugyan valaki gyermekként, vagy éppen gyermekéért aggódó szülőként jó cselekedetet akar ragasztani hite mellé (2 Pt 1,5.), akkor számára nem létezik sem kilométerben, sem a technika ördöge által létrehozott akadály.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Ha hálaadással eszem, miért szidjon azért valaki, amiért hálát adok?” 1Kor 10,30.
=================
Istenem, mindenkor hálát fogok adni neked, ha „kenyerem kőkemény” is lesz és „tüzek égnek szívem peremén”, mert azt szeretném, hogy nyugodtan, de benned való hittel egyem a tápláló falatot és tűrjem a fájdalmakat a szidalmak miatt.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is sötétségben van.” 1 Jn 2,9.
================
Testvéreim, nem állítom, hogy könnyebbé válik életünk, ha kizáróan a szeretet jegyében cselekszünk. Egyáltalán nem ámítok senkit sem azzal, hogy könnyebben hozzájutunk álmaink megvalósulásához. Egyet azonban igenis tudok, s ennek hangsúlyt is adok, mert régóta megszületett bennem a tapasztalat, – ami legalábbis engem illet – , hogy én nagyon jól meg vagyok harag és gyűlölet nélkül is. Tapasztaltam, hogy haraggal nem örülhetek semminek és boldoggá sem válhatok. Nem történik meg otthon, a bezárt ajtó mögött, szűk családi körben, s még kevésbé, ha kiléptünk életünk színterére.
__________________ __________________
„Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.” Iz 40,11
-O-O-O-O-O-O-O-O-O-O-
Tudom, nem szól semmi a munkáját hanyagul végző pásztor védelmének érdekében. Isten azonban azzal biztat mindenkit, hogy idejében adja a növekedést biztosító esőt, de ugyanakkor eltörli azokat a fölösleges járombeli keresztfákat is, melyek megalázó, erőt próbáló kiszolgáltatottságot jelentenek egy egyén, egy közösség, egy nép számára.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg” Préd 5,3-4.
===================
Egyéni meggyőződésem, s tapasztalati tényezőkön nyugszik ez a meglátás, hogy a fogadalmak, ígéretek, esküdözések tekintetében nincs különbség férfi, nő, idős, vagy ifjú között. Nem lehet döntő egyetlen élethelyzet sem arra, hogy a fogalmak valamelyikével feloldjuk a kellemetlen állapotot. Nem lehetünk annyira megrészegültek az örömtől, vagy a boldogságtól, hogy elhamarkodottan, átgondolatlanul tegyünk ígéreteket, s főként olyanokat, melyek beváltására soha nem kerülhet sor.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Uram, készen vagyok, hogy /…/ halálba menjek veled.” Lk 22,33.
==================
Mondom mindenkinek, akiket illet, hogy én is kész vagyok halálomig követni Jézust, csak azért, hogy népemet szolgálhassam. Kérdem én: „Látjátok a töviskoszorút, amely véresre sebzi sok papnak a homlokát? Hozzájárul még ehhez, hogy a papnak jóságát legtöbbször hálátlansággal viszonozzák. – Mindazt, amit hívei vagy az egyházközség számára tesz, rosszra magyarázzák. Legnemesebb tetteinek hamis indítóokot tulajdonítanak. Legszebb tetteiben is önérdeket és önszeretetet sejtetnek. Ha minden erejét híveinek szenteli is, ha fáradhatatlanul is hirdeti az igét, ha felkeresi is a betegeket és szent életet él is, akkor is kikezdik és félremagyarázzák tetteit. Megrágalmazzák, ha egyszer is meg meri mondani az igazságot, vagy mások hibáit. Sokszor megvetés, mosoly, gúny az osztályrésze” /Bánk József: Vasárnapok – Ünnepnapok: 574. Old./
=================== ===================
MAGYARÁZAT „S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.” Mt 5, 41.
=================
Rengeteg türelmetlenségnek, engedetlenségnek vagyunk szemtanúi, s ezért mi vagyunk első sorban hivatottak arra, hogy változtassunk ezen. Ez pedig tökéletesen sikerül, ha nem csak kétezer lépésre terjedően, hanem egy életen át magunkkal hordozzuk az engedelmességet és a minden parancs felett uralkodó, embertárs iránti szeretetet.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket.” Mt 11,28.
Tudva levő dolog, hogy életünk folyamán gyakran érnek keserűségek, bántódások, néha-néha csalódások között jól esik újra gyermekként sírni, de vigasztalhat a tudat, hogy maga a Mester biztatott: Őt kell keresnünk, az ő tanítását, mely biztos utat jelent Isten megtapasztalásában, az ő elérésében.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.” Lk 12, 1. – legszebb kötelességünk, hogy Isten dolgaira figyeljünk úgy, hogy közben nem hanyagoljuk el a miénket sem – nemcsak Isten tiszteletére kell nekünk templomba járnunk, olvasnunk a Bibliát, hanem azért, hogy végre meglássuk, megtapasztaljuk a képmutatással járó felelősséget is. – Azért kell istenes életet élnünk, hogy meglássuk, kiválogassuk embertársaink közül azokat, akik tovább folytatják a farizeusok életét, akik állandóan félretesznek a későbbiek sorára abból a kovászból, melyben nincs öröme sem Istennek, sem azoknak, akik részesednek belőle. Meg kell végre tanulnunk, hogy bármilyen gonoszak is legyenek embertársaink velünk szemben, bármennyire is meghatározzák életünk folyását, esetleg sorsunkon, életünkön változtatnak végleges döntéseik során, – nekünk egy fontos kötelességünk van ezekkel szemben, magunkkal szemben, hogy Istenhez, Jézus tanításához szabjuk életvitelünket és ne azokhoz az emberekhez, akik sokszor meghatározó „figurái” társadalmi életünknek.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Péld 4,23.
Kérlek, tehát, hogy még egyszer figyeljünk saját szívünkre. Annak dobbanására. Ne az foglalkoztasson, hogy időnként kihagy a verése, s ne mondjuk, hogy ezért nem futja a másokra történő odafigyelésre. Ne mondjuk, hogy elég saját gondunk, nehézségünk, hiszen sokan vannak még közöttünk, akik számítnak segítségünkre, akik soha nem gondolkodtak el azon, hogy mi sem bírjuk erőnk felett a terheket. Ne feledjük, hogy „Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. (Róm 15,1). Szolgált eddig is a szívünk, s számíthatunk arra, hogy Isten segítségével ezután is végezni fogja feladatát, csak mi szabjuk meg neki a tevékenységi területet. „Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! (Mt 24,46).
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér?” Mt 7, 9.
Szüleink nevelésének köszönhetően, egyéni áldozatvállalásunkkal olyan gyermekek lehettünk, akik minden jó tulajdonságot nemcsak gének szerint örökölhe-tünk, hanem az élet iskolájának tanítása rendjén is „ránk ruháznak”. Boldogok lehetünk, mert szüleink halálukig nagyon szeretnek minket. Megtanítanak arra, hogy milyen kötelességeink vannak velük szemben, hogy ne csak a tiszteletnek, hanem a szeretetnek is magunkon hordozzuk ismertető jegyeit. Szülői kötelességeiket úgy teljesítették, hogy abban nem csak a féltés, ragaszkodás, gondoskodás, hanem az irántunk való türelem is nyilvánvaló volt. Szerencséseknek mondhatjuk még egyszer magunkat, mert nem csak nyelvünkben, nemzetünkben, nemcsak unitárius vallásunkban, hanem a vallások egyetemességében is gondolkodhatunk, érezhetünk és nyilatkozhatunk.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán.” Ézs 57,19.
Nagydolgot cselekedett velünk ismét Isten. Lássuk meg, hogy a fentiek mellett megadta minden unitárius ember számára, hogy, amennyiben megszületett benne a belátás, akkor elsétáljon a templomba, legalább egyszer egy évben megnyissa száját imádságra, bizonyságot tegyen, s hallja az egész világ, hogy Isten megteremte ajkunkon a hála gyümölcsét. Legyen, hát gyógyír, vigasztalás, őszinte hálaadás az elmondott fohász.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg.” Jer 30,19.
Hálásak vagyunk, hogy ma is megmutatta Isten irányunkban az ő megmásíthatatlan szándékát. Megmutatta, hogy soha nem fog megszégyenülni egyetlen ember sem, aki bízik benne. Hálát mondunk neki, hiszen meggyőződésünk, hogy nekünk van szükségünk erre a hálaadásra, hogy olyan biztonságunk legyen, mint Isten, akire bármikor számíthatunk, s aki miatt nem kell félrevonultan szégyenkeznünk származásunk, vallásunk, sem akarata szerinti életünk miatt.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált.” 119. Zsoltár 162.
Amikor pedig megadja Isten a kérve-kért szükségünket, akkor jutottunk el különös szerzeményünkhöz, mely felér a zsákmány, a nyereség örömével. Sőt, mi több, messze felülhaladja azt, mert soha, egyetlen percig sem kell rettegnünk azért, hogy a következő pillanatban bekopognak ajtónkon, s bilincsbe verve visznek el mindaddig, míg meg nem fizetünk tettünkért. Amennyiben egyszer megkaptuk Isten atyai szeretetét, azt többé so-ha, senki el nem veszi tőlünk. S ha számon kérik valaha, hogy honnan van bennünk ez a sze-retet, akkor megvan rá a válaszunk: Istentől kaptuk ráadásként, életünk mellé.
=================== ===================
MAGYARÁZAT 2008. júl. 20 „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott.” Mt 13,24-25.
Ne törjük magunkat fölöslegesen a gonosz emberekkel való harcban. Nekünk sokkal másabb a feladatunk, mint egy folyamatos küzdelem a megsemmisítésükért. Elsődleges kötelességünk, hogy mindenképpen megmaradjunk a jó cselekvésében. Ne akarjunk rosszat senkinek, de főképpen ne azoknak, akikre nincs okunk még irigykedni sem, hiszen mindaz, amit megkeresnek, az ő fáradozásuk gyümölcse és nem a miénk.
=================== ===================
MAGYARÁZAT 2008. júl. 14 „Mert az öröm is, a gond is Istentől van.” Préd 2,25.
Vannak, akik gondosan elrejtették ajándékaikat, bár olyanok is vagyunk, akik még mindig nem tudjuk, hogy pénztárcánkhoz mérten mivel is fogunk kedveskedni szeretteinknek. Így, vagy úgy megoldjuk ezt a kérdést. Vagy szerényen, vagy gazdagabban, de összeállítjuk karácsonyi ajándékaink sorát. Ma azonban egy igen fontos ajándékozóra, Istenre kell figyelnünk, hiszen egészen másabbak az ő ajándékai. Sőt, csakis abban az esetben fedezzük fel ezeket, ha komolyan ráfigyelünk arra, hogy miket is kapunk tőle. Persze ma sincs időnk arra – de nem is fontos -, hogy egész évben kapott, vagy kapható ajándékainkat felsoroljuk, hanem két, nagyon fontosra, az örömre és a gondra összpontosítsunk. Igen, jól hallottátok Testvéreim. Nemcsak azért, mert így gondolja a Prédikátor, hanem valóban a gond is Istentől származik, s nem akármilyen formában, hanem ajándékként.
=================== ===================
Magyarázat 2008. július 13. „Egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek reszt az imádkozásban.” ApCsel 1,14.
Unitárius emberekként is meg kell barátkoznunk a régi gyakorlattal, miszerint elődeink közösen tárták Isten elé a zsoltárokat. Mi az óta megválogatjuk az alkalmakat, de kéréseinket is, s imádságainkban olyan kérésekkel állunk Isten elé, melyekről tudjuk, hogy mindenkinek örömet szereznek teljesülésük pillanatában. Fordítsunk arra is gondot, hogy időnként megemlékezzünk hibáinkról, de azokéról is, akik soha nem járnak a szeretet kötelékében. Magunkra figyeljünk, amikor megfogalmazzuk mondatainkat, s azt kérjünk számukra is, ami teljes a tiszta szív és lélek jó indulatával. A mai bibliai vers is arra figyelmeztet bennünket, hogy hittel várhatjuk kéréseink beteljesülését, amennyiben egyetértés van benne, s ugyanakkor megtelítődünk a közösség tiszta lelkületével.
=================== ===================
2008. július 10 „ Várom az Urat, várja az én lelkem és bízom az ő ígéretében. 130. Zsolt 5” Préd 9,4.
„Mit kell hát tennünk az elkövetkező időben? Forduljunk Istenhez teljes bizalommal. Imádkozva kérjük bűneink megbocsátását. Isten vizsgálja a szíveket: tudja, ismeri útjainkat, képességeinket. Tőlünk függ, hogy mennyire vagyunk önmagunkkal őszinték, merjük megvallani tévelygéseinket. Ha bizodalommal fordulunk Istenhez, Ő biztosan megadja a lélek gazdag áldását, a lelkiismeret nyugalmát, s ez által ránk derít egy békésebb, boldogabb jövendőt.”
=================== ===================
2008. júl. 9 „/…/ egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak /…/.” Préd 9,4.
Lehetünk hívők, avagy hitetlenek, jók, vagy rosszak, utolér-het, vagy egyszerűen örökre elkerülhet a szerencse, vagy éppen a szerencsétlenség. Nem látjuk pontosan, hogy valaki vagyonban, vagy Istenben gazdag. Ennek eldönté-sében nem elegendő az ész magyarázata. Azt viszont ki-ki, érzi magában, hogy sze-rencsés-e, amikor Isten útját választotta, vagy éppen szerencsétlen útra tévedt, amikor hitetlensége állt szerencséjének útjába. =================== ===================
„Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” Mt 26, 38.
=================
Végül saját okulásunkra elmondom, hogy senki nem tudja kiszámítani, megmagyarázni távozásunk idejét, pillanatát. Nehéz rákészülni, és még nehezebb elfogadni ezt a végzetesnek tűnő változást. Szükséges megérteni, és saját magunknak megmagyarázni, hogy a lét, számunkra, e földi téren véges, s nem az a fontos, hogy mennyit, hanem, hogy miként éltük meg azt. Az őrálló imája mindig csendes, s maradjon az a miénk is. Ha életünk minden oldalából ránk támadnak is a veszedelmek, ha fejünk fölött átcsapnak évek, év tízedek nehéz viharai, akkor is és mindig Jézus szava legyen a bátorítás, a hit biztosítsa a kitartást. Csendesen kell fohászkodni, hogy elkerüljön a pillanatnyi veszedelem, de akár élünk, akár megkörnyékez az elmúlás könyörtelensége, egyformán Isten akaratára kell bíznunk magunkat.
=================== ===================
Magyarázat 2008. júl. 7 „Mert én Isten vagyok és nem ember, szent, aki közötted vagyok.” Hózs 11, 9.
Meggyőződésem, hogy Isten akarja, hogy szentnek, egyedül igaz Istennek higy-gyük Őt. Az a tény, mikor aprólékosan meghatározza az áldozatok részleteit, vagy az istentiszteleti rendtartáshoz szükséges tisztasági feltételeket, melyek dicsőségét szolgálják, akkor azokat nem kell ránk érvényeseknek talál-nunk. Elsősorban nem azért, mert a mi rendtartásunk más, másodsorban pedig egy istentisztelet nem a külsősé-geken áll, vagy bukik. Éppen ezért szükségesnek találom kihangsúlyozni, hogy a mi Isten szentségére vonatkozó tiszteletünk csak akkor válik érvényessé, ha bizonyságot teszünk az Isten és a felebarát iránti szeretetről és Isten-be vetett hitünkről. Ennél fontosabb megszentelési lehetőség nem adódhat egy unitárius ember számá-ra.
=================== ===================
Mindaz, aki kér kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik. Mt 7,8.
===================
A zörgetőnek minden ajtó megnyílik. Itt hit és szeretet lakik a szívekben. Igaz, hogy itt is csak addig lehet zörgetni, míg még tart, míg el nem fogyott az élet. Még ma sem késő megpróbálni zörgetni, de holnapra már ne hagyjuk! Lehet, hogy lenne, aki megnyissa az ajtót, csak az a kérdés, hogy holnapig nem fogy-e el az erőnk. Hívjon hát szívünk! A megnyílt ajtókon belül megértő szíveket kereshetünk, s ha majd a szoba csendjében párnára hajtjuk fejünket, megelégedett szívvel elmondhatjuk imádságunkat: „Istenem, tudtam, hogy zörgethetek, egy kicsit mégis kételkedtem, hogy meg is nyílik az ajtó -, s milyen jó, hogy reméltem: szívem megértő, szerető emberekre talál”.
FÉNY „ Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik.” Jób 11,17.
__________________
Ne szomorkodjatok Testvéreim, az átmeneti sötétség miatt. Sőt, attól se féljetek, ha ismételten rátok szakad életünk legnagyobb megpróbáltatása, a bánat. Normális dolog, hogy megszomorodjon a szívünk, bánatban fuldokoljon a lelkünk, de soha ne feledjétek, hogy erő, öröm, boldogság, reménység fogytán mindig ott áll valaki mellettünk, s rajta tartja kezét a villanykapcsolón. Isten mindig éberen vigyáz ránk, s észre veszi rajtunk, hogy szomorúak vagyunk. Ahogy készek vagyunk ismét szembe nézni a Nappal, akkor felgyújtja számunkra ismételten a villanyt, még akkor is, ha rákiabálunk, hogy mi sötétségben szeretnénk maradni. Isten azért választotta külön a világosságot a sötétségtől, hogy élete legyen annak, aki a fényre kívánkozik. Azért tartja rajtunk a szemét, hogy időben meglássa a holnap reggelébe vetett reménységünket.
=================== ===================
HŰSÉG „Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára.” Péld 3,3
__________________
Két kérésről van szó, melyek felétek hangzanak. Az egyik, hogy kössétek nyakatokba a szeretetet, és a hűséget, a második pedig, hogy írjátok fel szívetek táblájára a szeretetet és a hűséget. Nincs idő rá, hogy alaposan megmagyarázzam ennek lehetőségét, de, ha majd az ajándékbontás között eszetekbe jut a tanítás, akkor kérdezzétek meg azokat, akik szeretettel és hűséggel mellettetek állnak. Úgy lehet ezt a két tanítást teljesíteni, mint, ahogyan nyakatokba akasztotok egy nyakláncot, illetve, ahogy elkészítenek egy útjelző táblát, mely állandóan azért áll a megfelelő helyen, hogy figyelmeztesse az arra járókat.
=================== ===================
SZERÉNY „ Példabeszédre hajtom fülemet /…/” 49. Zsolt 5.
__________________
Remélem, hogy nemcsak a példabeszédek meghallgatására, az abból történő tanulságok leszűrésére alkalmas egy-egy istentisztelet, hanem egyben lehetőségünk is nyílik arra, hogy betekintést nyerjünk az emberek szerény magatartásába.
=================== ===================
KÖTELÉK „Emberi kötelékekkel vontam őket, a szeretetnek köteleivel…” Hós 11,4
__________________
Kötőfékkel látják el a kipányvázott lovat. Szabadságától fosztják meg a megláncolt kutyát. Kötelékekkel erősíti magát sziklához a hegymászó. Zsinórt von maga után a mélybe merülő barlang-búvár. Stb. Földi értelemben kötelékekkel szoktuk magunkhoz kapcsolni szerelmünket. Első ilyen kötelék, melyet szerelmi vallomásnak nevezünk, s amelyet megtettünk kedvesünknek titokban a mogyoró bokrok alatt. Köteléknek számít az első gyűrű, melyet felhúztunk kedvesünk ujjára. Kötelék a holtomiglan eskü, melyet Isten és gyülekezet előtt tettünk hitvesünknek.
=================== ===================
SZERENCSE „ Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni? Azok hallgattak. Ő szívük keménységén elszomorodva haragosan végig nézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta és meggyógyult a keze.” Mk 3, 4-5. __________________
Amennyiben gondoltunk béna testvéreinkre, akkor időszerű magunkra is gondolnunk, akik két kézzel sem tudtunk mindig megfelelően imádkozni és ölelni! Milyen sokszor tapasztaltuk életünk folyamán, hogy csak annak ajándék az egészség, aki beteg volt. Szerencsésnek is csak az mondhatja magát, aki teljesíteni tudta betegségében tett fogadalmait. Ha szólítana Jézus, ki mernél-e állni ide, a középre? Jó! Hála Istennek nem vagy béna, sem nyomorék. De a szíved sokszor fáj keserveid miatt. Nehogy azt találd mondani Testvérem, hogy nem maradtál hűséges akkor is, mikor sorozatosan csalódás volt az osztályrészed? Azt se állítsd, hogy nem szegődött hozzád soha a szerencse, amikor találkozhattál emberekkel, akik meggyógyították fájó szívedet.
=================== ===================
ŐSZINTE „Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának.” Mt 22,2.
__________________
Lássuk meg Isten jó szándékát. Éveken át bízott abban, hogy népe számára megteremthet egy olyan országot, ahol az őszinte szeretet veszi át a vezető szerepet. Belátta, hogy kiválasztottjainak nincs szüksége erre, s ezért olyanoknak kínálja fel az öröm ünnepét, Isten országának jövőjét, akik tisztelettel elfogadják az utólagos meghívást, akik jól érzik magukat az ünnepségen.
=================== ===================
ÍGÉRET „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” Mt 16,24.
__________________
Számukra gyönyörűséget jelentenek a parancsolatok betartása nyomán megszületett dicséretek, s az azokból fakadó elégtétel. Éppen ezért a ma unitáriusaiként felvállaljuk Jézus feltétlen követését. Nem fogadkozunk, nem teszünk világot megrengető ígéreteket, de valljuk, hogy nem leszünk sem szülő, sem rokon, sem nemzet, sem Jézus, még kevésbé Isten tagadók. Felvállaljuk, hogy időnként megrendül hitünk vezetőinkben, egyházunkban, annak életvitelében, adott embertársainkban, de vallásunkban, Jézus tanításában még soha nem csalatkoztunk.
=================== ===================
ARCÁTLAN „ Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben.” Péld 23,26.
__________________
Isten nem szívünket akarja, de megváltoztatni azokat az érzéseket, melyek benne vannak. Nem plasztikai műtétet akar végrehajtani arcunkon, hanem igazira változtatni azt a képet, melyet az esetleges kétszínűség rajzolhatna oda. A kőszívet akarja hússzívre kicserélni, de fájdalommentesen, hogy mi és embertársaink is boldogabbak lehessünk.
=================== ===================
VILÁGOSSÁG „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” 119. Zsolt 105.
__________________
Az igaz, hogy közülünk nagyon sokan élnek testi- és lelki sötétségben. Jól jön mindig egy kis segítség. Kérjük értük Istent, de magunkért is, hogy fogja meg kezünket és vezessen ki minket drága világosságára. Jöjjön és biztató, vigasztaló szavával gyújtsa meg szövétnekünket, hogy világítson a sötét éjszakában, s vesse rá reménysugarát fájó szívű, gondterhelt testvéreink megszomorodott útjára
=================== ===================
KÍSÉRTÉS „ Ez az az asztal, mely az Úr előtt áll.” Ez 41, 22.
__________________
Az úrasztaláról egy darab kenyér és egy közös pohárból származó egy korty bor illet meg. Ez jelenti a közös étkezés áldását. Az ünnepi, megterített asztal pedig sokszor roskadozik az enni-innivalótól, melyek láttán kísértésbe eshetünk, s akár félholtra ehetjük, ihatjuk magunkat. =================== ===================
BESZÉD „ Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált.” 119. Zsolt 162.
__________________
Amennyiben a zsoltárost ismételem, akkor azt mondhatom, hogy naponta gyönyörködöm Isten beszédében. Igen, mert szava egészen más, mint általában az embereké. Nem követel, nem marasztal el, nem bánt, de főként nem szúr szavaival. Mindig kedvesen, édesanya kedvességével szól hozzánk. Ha örömünk van örömmel, ha pedig bánatunk, akkor vigasztalóan bátorít. Soha nem közelít tolakodóan hozzánk. Mindnyájunknál türelmesebb. Sokáig vár az első jelre, melyet közeledésünk szándékaként kimutatunk irányában. És úgy-e, milyen boldogok vagyunk, amikor kellemes szava megérinti szívünket. Amikor szinte átölel vigasztalásával, s úgy ringat bennünket, mintha édesanyai ölben lennénk. Mintha édesanyánk cirógató hangját hallanánk: „Drága gyermekem!”
=================== ===================
ÁLDÁS „/…/ Az Úr áldása rátok! /…/” / 129. Zsolt 8.
__________________
Arra kérünk benneteket, hogy ne az áldásokért, hanem kötelességből és szeretetből adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de Istennek is, ami Istené
=================== ===================
KINCS „ Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr…” / Ézs 45,3. __________________
Meg lehet-e érteni, ha valaki a csalás útján szerzett kincshez köti magát és családja életét? Képtelen vagyok elfogadni, hogy ilyen lelketlenséggel csaljanak meg segítőkész embereket. A háborúság között élő, vagyonos embert nem ítélhetem el, mert ő kincseinek él. Viszont képtelen vagyok felfogni, hogy élete legnagyobb kincsét, családját is képes feláldozni a kincsszerzés, a meggazdagodás oltárán. Ez a fajta kincsszerzési mód is egy csalás, hisz éppen sajt magát csalja meg azzal, hogy az övéinek gyűjtés szándéka mögé rejtőzik, s úgy szerez kincseket, hogy egyre kevesebb a családi öröm és boldogság, az igazi kincs.
=================== ===================
APA „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő.” / Mt 13,52. __________________
Elmarasztalom azokat a leányokat és fiukat, akik nem képesek arra, hogy odategyék az apám elé azt, hogy édes. Legyen kivétel, ha az apa csakugyan mostoha! De még jobban elmarasztalom azokat a gyermekeket, akik édesapjuk háta mögött „nosztalgiának, lelki fröccsnek” nevezik azokat a gondolatokat, melyeket tulajdonképpen emlékek sora ölel át. Minden ember, s így minden édesapa drága kincse a múlt. Az eltelt időszakban pedig azok, akik nemcsak életet adtak nekünk, hanem gondoskodásukkal, szeretetükkel megszépítették életünket. Akár a szenvedés, vagy a sok munka – gyermekkortól kezdve -, akár az apró örömök, mind-mind hozzátartoztak azokhoz a személyekhez, akik értékessé tették az adott édesapák életét. Ezért van az, hogy régi kincseket képesek előhozni azok az édesapák, akiknek életében jelentett valamit a szülői szeretet, megbocsátás, stb.
=================== ===================
VEZETŐ „Jöjjön el a te országod.” / Mt 6,10.
__________________
Mi hisszük, hogy Isten országa útban van. Hiszünk a jó győzelmében. Hiszünk abban, hogy szerencsés és áldott lesz a lelkiismeretes ember útja. Hiszünk abban, hogy amint megtörtént a rendszerváltás, úgy jönnie kell egy olyan világnak, melyben az egyéni érdekek mélyen visszakerülnek megérdemelt helyükre, s amikor olyan vezetők állnak közösségi életünk élére, akiknek „húszad rendűvé” válik saját előmenetelük, saját hasuk. Úgy látom, hogy őrségváltásoknak voltunk már szemtanúi. A régi „vigyázók” pihenni mennek, s helyüket olyanok veszik át, akik éberen, közösségi szellemet oltalmazva vigyáznak álmaink, életünk felett.
=================== ===================
VISELKEDÉS „ Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be.” / Mt 15,8.
__________________
Ne essék félreértés! Nem akkor birtokoljuk Jézus viselkedési módját, amennyiben befogadunk egy igen kedves arcú, ártatlan gyermeket, hanem az a cél, hogy olyanokká válva befogadjuk egymást!
=================== ===================
BECSÜLET „ Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás?” / Jób 4,7.
__________________
Kimondjuk-e mindannyian, hogy a becsületért, a megbecsülésért szállunk síkra? Amennyiben igen, akkor ezzel a hittel élhetünk a világ bármely sarkában, s nem marad más kötelességünk, mint folyamatosan, de szorgosan éljünk a becsület követelményei között. Vigyázzunk arra, hogy sem koholt vádak alapján, sem valós tények birtokában ne gázoljunk senki becsületébe. Hagyjuk, hogy mindenki, saját maga legyen ebben is becsületének munkálója, éppen az által, hogy megbecsüli, vagy elhanyagolja mások életét. Ne feledjük, tehát, hogy soha, senki nem ment tönkre ártatlanul, s a becsületes embert nem érheti pusztulás.
=================== ===================
BIZALOM „ Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben!” / Jn 14, 1.
_________________
Igaziból miért is ne lehetne reménységünk egy állandóan rólunk gondoskodó Atyában? Ennek a gondoskodó szeretetnek alapja a hit és a bizalom, melynek kezdetleges, de ugyanakkor szép megnyilatkozását olvashatjuk az Ószövetségben, ahol Isten előttünk megy, velünk van és lesz, nem hagy el minket és el nem marad tőlünk, csak ne féljünk, és ne rettegjünk (5 Móz 31, 8.). A hit és bizalom, tehát kizárja a félelmet és rettegést. Ne féljünk, mert Isten velünk van (Ézs 41, 10.)./
=================== ===================
ÁLDÁS „Áldott leszesz bejöttödben és áldott leszesz kimentedben.” 5 Móz 28, 6
=====================
Kik azok az emberek, akiken megpihen, vagy akiken megtalálható Isten áldása? Azok, akik szeretik Istent, akik bíznak benne, akik megtartják Isten parancsolatait, akiket ő igazaknak minősít, akik képesek megbocsátani embertársaiknak, akik irgalmasak embertársaikhoz, akiknek adakozó jókedvük előtérbe kerül, akik az ő dicsőségét szolgálják. Végül pedig általában minden emberen megtalálható Isten áldása, aki valamilyen munkát végez, és magán hordozza a bizakodó ember hitét.
=================== ===================
ÜNNEP „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?” Mt 7,3.
=====================
Lehet ilyen hangulatban ünnepelni? Ha valaki megmondja neked, hogy kilóg szemedből a gerenda, mert a másikéban te szálkát látsz, hát tudsz ilyen lelki állapottal ünnepelni? Rá tudsz összpontosítani azokra, akik életüket áldozták a jó eszméért? Elmegy a kedved mindentől. Az ünnepléstől, de az őszinte főhajtástól is, hiszen azért jársz hasonló helyekre, hogy megerősítsd megroggyant hitedet, reménységedet. Na, légy szíves, gyere velem ebben a hátra levő időben a bűn labirintusában, s meglátod, hogy felér ez a kis idő egy őszinte ünnepléssel.
=================== ===================
ADOMÁNY „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Mt 6, 11.
=====================
Életünk folyamán nagyon sokszor adódik, hogy éppen mi vagyunk asztaltársaságok házigazdái, mikor egymás örömét, szorongását és bizony hibáit is felfedjük. Itt, e helyen azonban Isten a mi házigazdánk, aki örökérvényű üzenetét tolmácsolja adományában, abban a darab kenyérben, melyet magunkhoz veszünk, s melyből kipattan minden ember számára a megfelelő üzenet: vigasz, ígéret, megbocsátás és szeretet. Így kérjük tehát Istentől a mindennapok kenyerét, mely tulajdonképpen a szükséges táplálékot jelenti számunkra, de anyagi mivoltában is Isten adománya marad. Ez a hit magaslatán azt jelenti, hogy adományként kapunk egy SZÓT, mely az élet kenyere (Jn 6, 32.): öröm és bánatban, jólét és szenvedésben, szegénység és gazdagságban egyaránt.
=================== ===================
BIZTONSÁG „Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e.” 1Kor 3,12.
=====================
Lássuk be végre, hogy egy közösségben nagyobb a valószínűsége, hogy a tagok szinte könnyedén összerakják a szóban levő lelki ajándékokat, a bölcsességet, a tudást, a hitet, a gyógyítást, a csodatevést, a prófétálást, a különféle nyelveken szólást és azok értelmezését. Azt mondom, tehát, hogy közösségünk akkor bizonyul e lelki ajándékok birtokosának, amennyiben nemcsak hiszi ennek lehetőségét, hanem úgy is cselekszik. Ha észreveszi, hogy lakóháza szükséges javításokat kíván, de továbbra sem szégyell ide járni, mert ez az övé. Ehhez igenis hozzáadja életének legdrágább kincseit azért, hogy rendben tudja épületét, s rendezhesse az esetenként megingó lelki életét. Támaszává válik gyülekezetének, s a közösség így válik az ő segítőjévé a szükség idején. Nem beszélve arról, hogy micsoda biztonságot jelent e hosszú folyamatban Isten örökös jelenléte és szeretetteljes gondviselése.
=================== ===================
ÁLOM „… nap és éjszaka meg nem szűnnek.” 1 Móz 8, 22.
=====================
Világosodik. Az ég alján megjelenik a pirkadat. Új napra ébredtünk. Néhányan templomba igyekeznek, mások pedig a harangok zúgása miatt fülükre húzzák a paplant. Néhányan imádkoznak az otthon maradottakért. Hiszik, hogy amennyiben saját maguknak nem is, de szeretteiknek Isten akaratából lesz holnapja. Hiszik, hogy a holnapban lesz egészségük a kenyérkereséshez, a betegségek távoltartásához, hitük és reménységük erősödik szebb napokból álló jövendőjükben. Talán valóra válik néhány álom is!
=================== ===================
SZENVEDÉS „Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.” Ézs 53,3-4
=====================
Megborzadok, ha arra gondolok, hogy mennyire talál a mondat, az egész történet Jézusra, aki a lehető legszerényebben viselte saját népének gyalázkodását, hazug ítéletét, majd kivégzését. Nagy baj ez nekünk, hogy így emlékezünk. Nagy gond, ha saját magunk szenvedéseiről is emlékezünk a történtek nyomán. De az lesz a legnagyobb baj, ha véglegesen elfeledkezünk Istenről, aki megsebesít, de bekötöz, aki megfenyít, de el nem pusztít. =================== ===================
VÁGY „/…/ ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem.” 2 Sám 14,4-19.
=====================
Arról szólok, hogy Isten előtt kedves minden lélek, még az is, aki a legnagyobb számkivetettségben éli életét. Ez nem azt jelenti, hogy Isten mindenképpen pártfogása alá akarja venni a bűnöző gyilkosokat, hanem arra figyelmeztet a hasonló történetekkel, hogy a hidegvérrel gyilkoló embernek is van édesanyja, akinek éppen olyan keservesen fáj gyilkos gyermekének tette, mint amiképpen fáj megölt gyermekének elvesztése. Arra is figyelmeztet a történet, hogy ezekben az összefüggésekben a fájdalom kizárja a bosszú vágyát. Az egyforma fájdalomban, melyet érez az édesanya, csak az marad hátra, hogy bizakodó maradjon az egyik seb esetleges begyógyulásában. Tudja az édesanya, hogy vesztésre áll, de szeretné, ha nem kellene elveszítenie mindkettőt gyermekei közül. Így tiszta marad a vágy.
=================== ===================
KÉPMUTATÁS „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” Mt 22,21
=====================
Adjuk meg Istennek azt, ami az Istené! Vajon van-e fontosabb követelmény – Jézus mai tanításában annál, mint megélnünk az Isten iránti őszinte tiszteletünket? Azért tartom fontosnak e kérdés feszegetését, mert Isten sokban különbözik tőlünk. Kemény a fogalmazásom, de hűen érzékelteti gondolataimat. Mi lehetünk időnként képmutatóak egymással szemben. Talán fel is figyelünk néhányan erre, mint ahogy Jézus is megtette a farizeusok tanítványaival, illetve a Heródes pártiakkal. Tőrbe is csalhatjuk egymást fondorlatos megjegyzéseinkkel. Nagy tévedésben vagyunk azonban, ha feltételezzük, hogy megtéveszthetjük Istent, mint ahogyan embertársainkat.
=================== ===================
IGAZSÁG(OSSÁG) „Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem.” Jób 29, 14.
=====================
Képzeljetek el egy hangos kiáltást, mely kettétörik. Vagy a miatt, mert bekövetkezik a fájdalmas vég, vagy tenyerével eltorlaszolja valaki a már elindult hangot. Ilyenek a mi nyögéseink is az élet kínzása alatt, melyeket csak mi tudunk irányítani. A sok kín-kiáltás helyett válasszunk egy-egy csendes imádságot, mellyel biztosan elérjük Istent nyomorúságainkban, szenvedés teli nyögéseink csendes sóhajjá változnak át, és tehetetlenségünkben is minden régi, megélt szeretet egyetlen nagy öleléssé változik át.
=================== ===================
KIFOGÁS(TALAN) „Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.” 2 Kor 9,8-9.
================
Nagy hibát követünk el, tehát, ha e két tényezőre összpontosítunk a helyett, hogy jócselekedetekkel töltenénk meg mindennapi életünket. Ebben az esetben ugyanis mindig csak azért magyarázkodunk, hogy környezetünk, a világ tudomására hozzuk, hogy micsoda rossz világban élünk. S, ha időnként megkörnyékeznek az ünnepi érzések, akkor szép szavakat keresünk a velünk kapcsolatosan kifogásolás alá került hozzáállásunkat illetően. Ebben aztán helyet kapnak a lehető legkülönbözőbb magyarázatok. De mindannyian tudjuk, hogy semmi nem állhat jóságunk, szeretetünk elé. Amennyiben csakugyan valaki gyermekként, vagy éppen gyermekéért aggódó szülőként jó cselekedetet akar ragasztani hite mellé (2 Pt 1,5.), akkor számára nem létezik sem kilométerben, sem a technika ördöge által létrehozott akadály.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Ha hálaadással eszem, miért szidjon azért valaki, amiért hálát adok?” 1Kor 10,30.
=================
Istenem, mindenkor hálát fogok adni neked, ha „kenyerem kőkemény” is lesz és „tüzek égnek szívem peremén”, mert azt szeretném, hogy nyugodtan, de benned való hittel egyem a tápláló falatot és tűrjem a fájdalmakat a szidalmak miatt.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Aki azt állítja, hogy a világosságban van, de testvérét gyűlöli, az még most is sötétségben van.” 1 Jn 2,9.
================
Testvéreim, nem állítom, hogy könnyebbé válik életünk, ha kizáróan a szeretet jegyében cselekszünk. Egyáltalán nem ámítok senkit sem azzal, hogy könnyebben hozzájutunk álmaink megvalósulásához. Egyet azonban igenis tudok, s ennek hangsúlyt is adok, mert régóta megszületett bennem a tapasztalat, – ami legalábbis engem illet – , hogy én nagyon jól meg vagyok harag és gyűlölet nélkül is. Tapasztaltam, hogy haraggal nem örülhetek semminek és boldoggá sem válhatok. Nem történik meg otthon, a bezárt ajtó mögött, szűk családi körben, s még kevésbé, ha kiléptünk életünk színterére.
__________________ __________________
„Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.” Iz 40,11
-O-O-O-O-O-O-O-O-O-O-
Tudom, nem szól semmi a munkáját hanyagul végző pásztor védelmének érdekében. Isten azonban azzal biztat mindenkit, hogy idejében adja a növekedést biztosító esőt, de ugyanakkor eltörli azokat a fölösleges járombeli keresztfákat is, melyek megalázó, erőt próbáló kiszolgáltatottságot jelentenek egy egyén, egy közösség, egy nép számára.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg” Préd 5,3-4.
===================
Egyéni meggyőződésem, s tapasztalati tényezőkön nyugszik ez a meglátás, hogy a fogadalmak, ígéretek, esküdözések tekintetében nincs különbség férfi, nő, idős, vagy ifjú között. Nem lehet döntő egyetlen élethelyzet sem arra, hogy a fogalmak valamelyikével feloldjuk a kellemetlen állapotot. Nem lehetünk annyira megrészegültek az örömtől, vagy a boldogságtól, hogy elhamarkodottan, átgondolatlanul tegyünk ígéreteket, s főként olyanokat, melyek beváltására soha nem kerülhet sor.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Uram, készen vagyok, hogy /…/ halálba menjek veled.” Lk 22,33.
==================
Mondom mindenkinek, akiket illet, hogy én is kész vagyok halálomig követni Jézust, csak azért, hogy népemet szolgálhassam. Kérdem én: „Látjátok a töviskoszorút, amely véresre sebzi sok papnak a homlokát? Hozzájárul még ehhez, hogy a papnak jóságát legtöbbször hálátlansággal viszonozzák. – Mindazt, amit hívei vagy az egyházközség számára tesz, rosszra magyarázzák. Legnemesebb tetteinek hamis indítóokot tulajdonítanak. Legszebb tetteiben is önérdeket és önszeretetet sejtetnek. Ha minden erejét híveinek szenteli is, ha fáradhatatlanul is hirdeti az igét, ha felkeresi is a betegeket és szent életet él is, akkor is kikezdik és félremagyarázzák tetteit. Megrágalmazzák, ha egyszer is meg meri mondani az igazságot, vagy mások hibáit. Sokszor megvetés, mosoly, gúny az osztályrésze” /Bánk József: Vasárnapok – Ünnepnapok: 574. Old./
=================== ===================
MAGYARÁZAT „S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.” Mt 5, 41.
=================
Rengeteg türelmetlenségnek, engedetlenségnek vagyunk szemtanúi, s ezért mi vagyunk első sorban hivatottak arra, hogy változtassunk ezen. Ez pedig tökéletesen sikerül, ha nem csak kétezer lépésre terjedően, hanem egy életen át magunkkal hordozzuk az engedelmességet és a minden parancs felett uralkodó, embertárs iránti szeretetet.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztallak titeket.” Mt 11,28.
Tudva levő dolog, hogy életünk folyamán gyakran érnek keserűségek, bántódások, néha-néha csalódások között jól esik újra gyermekként sírni, de vigasztalhat a tudat, hogy maga a Mester biztatott: Őt kell keresnünk, az ő tanítását, mely biztos utat jelent Isten megtapasztalásában, az ő elérésében.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.” Lk 12, 1. – legszebb kötelességünk, hogy Isten dolgaira figyeljünk úgy, hogy közben nem hanyagoljuk el a miénket sem – nemcsak Isten tiszteletére kell nekünk templomba járnunk, olvasnunk a Bibliát, hanem azért, hogy végre meglássuk, megtapasztaljuk a képmutatással járó felelősséget is. – Azért kell istenes életet élnünk, hogy meglássuk, kiválogassuk embertársaink közül azokat, akik tovább folytatják a farizeusok életét, akik állandóan félretesznek a későbbiek sorára abból a kovászból, melyben nincs öröme sem Istennek, sem azoknak, akik részesednek belőle. Meg kell végre tanulnunk, hogy bármilyen gonoszak is legyenek embertársaink velünk szemben, bármennyire is meghatározzák életünk folyását, esetleg sorsunkon, életünkön változtatnak végleges döntéseik során, – nekünk egy fontos kötelességünk van ezekkel szemben, magunkkal szemben, hogy Istenhez, Jézus tanításához szabjuk életvitelünket és ne azokhoz az emberekhez, akik sokszor meghatározó „figurái” társadalmi életünknek.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Péld 4,23.
Kérlek, tehát, hogy még egyszer figyeljünk saját szívünkre. Annak dobbanására. Ne az foglalkoztasson, hogy időnként kihagy a verése, s ne mondjuk, hogy ezért nem futja a másokra történő odafigyelésre. Ne mondjuk, hogy elég saját gondunk, nehézségünk, hiszen sokan vannak még közöttünk, akik számítnak segítségünkre, akik soha nem gondolkodtak el azon, hogy mi sem bírjuk erőnk felett a terheket. Ne feledjük, hogy „Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. (Róm 15,1). Szolgált eddig is a szívünk, s számíthatunk arra, hogy Isten segítségével ezután is végezni fogja feladatát, csak mi szabjuk meg neki a tevékenységi területet. „Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! (Mt 24,46).
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Ki ad közületek fiának követ, ha kenyeret kér?” Mt 7, 9.
Szüleink nevelésének köszönhetően, egyéni áldozatvállalásunkkal olyan gyermekek lehettünk, akik minden jó tulajdonságot nemcsak gének szerint örökölhe-tünk, hanem az élet iskolájának tanítása rendjén is „ránk ruháznak”. Boldogok lehetünk, mert szüleink halálukig nagyon szeretnek minket. Megtanítanak arra, hogy milyen kötelességeink vannak velük szemben, hogy ne csak a tiszteletnek, hanem a szeretetnek is magunkon hordozzuk ismertető jegyeit. Szülői kötelességeiket úgy teljesítették, hogy abban nem csak a féltés, ragaszkodás, gondoskodás, hanem az irántunk való türelem is nyilvánvaló volt. Szerencséseknek mondhatjuk még egyszer magunkat, mert nem csak nyelvünkben, nemzetünkben, nemcsak unitárius vallásunkban, hanem a vallások egyetemességében is gondolkodhatunk, érezhetünk és nyilatkozhatunk.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán.” Ézs 57,19.
Nagydolgot cselekedett velünk ismét Isten. Lássuk meg, hogy a fentiek mellett megadta minden unitárius ember számára, hogy, amennyiben megszületett benne a belátás, akkor elsétáljon a templomba, legalább egyszer egy évben megnyissa száját imádságra, bizonyságot tegyen, s hallja az egész világ, hogy Isten megteremte ajkunkon a hála gyümölcsét. Legyen, hát gyógyír, vigasztalás, őszinte hálaadás az elmondott fohász.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg.” Jer 30,19.
Hálásak vagyunk, hogy ma is megmutatta Isten irányunkban az ő megmásíthatatlan szándékát. Megmutatta, hogy soha nem fog megszégyenülni egyetlen ember sem, aki bízik benne. Hálát mondunk neki, hiszen meggyőződésünk, hogy nekünk van szükségünk erre a hálaadásra, hogy olyan biztonságunk legyen, mint Isten, akire bármikor számíthatunk, s aki miatt nem kell félrevonultan szégyenkeznünk származásunk, vallásunk, sem akarata szerinti életünk miatt.
=================== ===================
MAGYARÁZAT „Gyönyörködöm a te beszédedben, mint, aki nagy nyereséget talált.” 119. Zsoltár 162.
Amikor pedig megadja Isten a kérve-kért szükségünket, akkor jutottunk el különös szerzeményünkhöz, mely felér a zsákmány, a nyereség örömével. Sőt, mi több, messze felülhaladja azt, mert soha, egyetlen percig sem kell rettegnünk azért, hogy a következő pillanatban bekopognak ajtónkon, s bilincsbe verve visznek el mindaddig, míg meg nem fizetünk tettünkért. Amennyiben egyszer megkaptuk Isten atyai szeretetét, azt többé so-ha, senki el nem veszi tőlünk. S ha számon kérik valaha, hogy honnan van bennünk ez a sze-retet, akkor megvan rá a válaszunk: Istentől kaptuk ráadásként, életünk mellé.
=================== ===================
MAGYARÁZAT 2008. júl. 20 „Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amikor mindenki aludt, jött ellensége és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott.” Mt 13,24-25.
Ne törjük magunkat fölöslegesen a gonosz emberekkel való harcban. Nekünk sokkal másabb a feladatunk, mint egy folyamatos küzdelem a megsemmisítésükért. Elsődleges kötelességünk, hogy mindenképpen megmaradjunk a jó cselekvésében. Ne akarjunk rosszat senkinek, de főképpen ne azoknak, akikre nincs okunk még irigykedni sem, hiszen mindaz, amit megkeresnek, az ő fáradozásuk gyümölcse és nem a miénk.
=================== ===================
MAGYARÁZAT 2008. júl. 14 „Mert az öröm is, a gond is Istentől van.” Préd 2,25.
Vannak, akik gondosan elrejtették ajándékaikat, bár olyanok is vagyunk, akik még mindig nem tudjuk, hogy pénztárcánkhoz mérten mivel is fogunk kedveskedni szeretteinknek. Így, vagy úgy megoldjuk ezt a kérdést. Vagy szerényen, vagy gazdagabban, de összeállítjuk karácsonyi ajándékaink sorát. Ma azonban egy igen fontos ajándékozóra, Istenre kell figyelnünk, hiszen egészen másabbak az ő ajándékai. Sőt, csakis abban az esetben fedezzük fel ezeket, ha komolyan ráfigyelünk arra, hogy miket is kapunk tőle. Persze ma sincs időnk arra – de nem is fontos -, hogy egész évben kapott, vagy kapható ajándékainkat felsoroljuk, hanem két, nagyon fontosra, az örömre és a gondra összpontosítsunk. Igen, jól hallottátok Testvéreim. Nemcsak azért, mert így gondolja a Prédikátor, hanem valóban a gond is Istentől származik, s nem akármilyen formában, hanem ajándékként.
=================== ===================
Magyarázat 2008. július 13. „Egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek reszt az imádkozásban.” ApCsel 1,14.
Unitárius emberekként is meg kell barátkoznunk a régi gyakorlattal, miszerint elődeink közösen tárták Isten elé a zsoltárokat. Mi az óta megválogatjuk az alkalmakat, de kéréseinket is, s imádságainkban olyan kérésekkel állunk Isten elé, melyekről tudjuk, hogy mindenkinek örömet szereznek teljesülésük pillanatában. Fordítsunk arra is gondot, hogy időnként megemlékezzünk hibáinkról, de azokéról is, akik soha nem járnak a szeretet kötelékében. Magunkra figyeljünk, amikor megfogalmazzuk mondatainkat, s azt kérjünk számukra is, ami teljes a tiszta szív és lélek jó indulatával. A mai bibliai vers is arra figyelmeztet bennünket, hogy hittel várhatjuk kéréseink beteljesülését, amennyiben egyetértés van benne, s ugyanakkor megtelítődünk a közösség tiszta lelkületével.
=================== ===================
2008. július 10 „ Várom az Urat, várja az én lelkem és bízom az ő ígéretében. 130. Zsolt 5” Préd 9,4.
„Mit kell hát tennünk az elkövetkező időben? Forduljunk Istenhez teljes bizalommal. Imádkozva kérjük bűneink megbocsátását. Isten vizsgálja a szíveket: tudja, ismeri útjainkat, képességeinket. Tőlünk függ, hogy mennyire vagyunk önmagunkkal őszinték, merjük megvallani tévelygéseinket. Ha bizodalommal fordulunk Istenhez, Ő biztosan megadja a lélek gazdag áldását, a lelkiismeret nyugalmát, s ez által ránk derít egy békésebb, boldogabb jövendőt.”
=================== ===================
2008. júl. 9 „/…/ egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak /…/.” Préd 9,4.
Lehetünk hívők, avagy hitetlenek, jók, vagy rosszak, utolér-het, vagy egyszerűen örökre elkerülhet a szerencse, vagy éppen a szerencsétlenség. Nem látjuk pontosan, hogy valaki vagyonban, vagy Istenben gazdag. Ennek eldönté-sében nem elegendő az ész magyarázata. Azt viszont ki-ki, érzi magában, hogy sze-rencsés-e, amikor Isten útját választotta, vagy éppen szerencsétlen útra tévedt, amikor hitetlensége állt szerencséjének útjába. =================== ===================
„Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” Mt 26, 38.
=================
Végül saját okulásunkra elmondom, hogy senki nem tudja kiszámítani, megmagyarázni távozásunk idejét, pillanatát. Nehéz rákészülni, és még nehezebb elfogadni ezt a végzetesnek tűnő változást. Szükséges megérteni, és saját magunknak megmagyarázni, hogy a lét, számunkra, e földi téren véges, s nem az a fontos, hogy mennyit, hanem, hogy miként éltük meg azt. Az őrálló imája mindig csendes, s maradjon az a miénk is. Ha életünk minden oldalából ránk támadnak is a veszedelmek, ha fejünk fölött átcsapnak évek, év tízedek nehéz viharai, akkor is és mindig Jézus szava legyen a bátorítás, a hit biztosítsa a kitartást. Csendesen kell fohászkodni, hogy elkerüljön a pillanatnyi veszedelem, de akár élünk, akár megkörnyékez az elmúlás könyörtelensége, egyformán Isten akaratára kell bíznunk magunkat.
=================== ===================
Magyarázat 2008. júl. 7 „Mert én Isten vagyok és nem ember, szent, aki közötted vagyok.” Hózs 11, 9.
Meggyőződésem, hogy Isten akarja, hogy szentnek, egyedül igaz Istennek higgyük Őt. Az a tény, mikor aprólékosan meghatározza az áldozatok részleteit, vagy az istentiszteleti rendtartáshoz szükséges tisztasági feltételeket, melyek dicsőségét szolgálják, akkor azokat nem kell ránk érvényeseknek találnunk. Elsősorban nem azért, mert a mi rendtartásunk más, másodsorban pedig egy istentisztelet nem a külsőségeken áll, vagy bukik. Éppen ezért szükségesnek találom kihangsúlyozni, hogy a mi Isten szentségére vonatkozó tiszteletünk csak akkor válik érvényessé, ha bizonyságot teszünk az Isten és a felebarát iránti szeretetről és Istenbe vetett hitünkről. Ennél fontosabb megszentelési lehetőség nem adódhat egy unitárius ember számára.
=================== ===================
Mindaz, aki kér kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtó nyílik. Mt 7,8.
===================
A zörgetőnek minden ajtó megnyílik. Itt hit és szeretet lakik a szívekben. Igaz, hogy itt is csak addig lehet zörgetni, míg még tart, míg el nem fogyott az élet. Még ma sem késő megpróbálni zörgetni, de holnapra már ne hagyjuk! Lehet, hogy lenne, aki megnyissa az ajtót, csak az a kérdés, hogy holnapig nem fogy-e el az erőnk. Hívjon hát szívünk! A megnyílt ajtókon belül megértő szíveket kereshetünk, s ha majd a szoba csendjében párnára hajtjuk fejünket, megelégedett szívvel elmondhatjuk imádságunkat: „Istenem, tudtam, hogy zörgethetek, egy kicsit mégis kételkedtem, hogy meg is nyílik az ajtó -, s milyen jó, hogy reméltem: szívem megértő, szerető emberekre talál”.
Pap Gy. László 