Emlékek és pillanatok. A pillanat emlékei
EMBEREK, ÉRZÉSEK, FÉNYEK, HELYEK, ÉLETEK…
Hiszem azt, hogy egy apró pillanat csodákra képes….
…pillanatok, melyeket szeretnénk megragadni, megtartani és örökké emlékezni rájuk…
Mai rohanó világunkban mindinkább szükséges megfelelő módon és formában megőrizni a pillanatok értékeit. Egy pillanatot igazán csak megélni lehet, de csak egyszer, ám ez az pillanat attól is szép, hogy megörökíthető.
Ugyan nem élheted át újra, de mindig gondolhatsz rá, emléke örökre a Tiéd marad…
Rólam:
Mindig gondban vagyok, mikor magamról kell írnom, sokan vagyunk így ezzel… Kedvenc mondásom, hogy: “A fotózás nem verbális műfaj”. Ha egy fotósnak magyarázkodni kell, az már régen rossz. Mégis néhány gondolatot el kell mondanom magamról.
A kezdet
Mondhatnám azt, hogy régen kezdődött… Igaz lenne? Már pici gyerekként, de akkor a másik oldalon “szenvedőalanyaként”. Édesapámtól örököltem ezt a csodálatos látásmódot. Varázslatos volt látni amit csinál, segíteni az előhívásban…akkor még mit sem sejtve…
Felnőtt koromra, mindig is azok közé tartoztam, akik szeretnének alkotni, hátrahagyni valamit annak a bizonyos utókornak.
Más irányba indultam, arra – amerre szerettem volna – jó irányba. Legalább is úgy éreztem.
Egy idő után azonban valami elkezdett hiányozni, és ez az érzés nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy kell valami, melyben kifejezhetem, megmutathatom egy kicsit Önmagam, főlleg mert a munkám tele van szabályokkal, kellett valami amiben ki tudom fejezni a kreatívitásomat.
2005ben New Yorkban megvettem az első gépemet. Így kezdődött.
Majd megvettem az első komoly gépemet közel 2 éve, majd ilyen objektív, ilyen felszerelést…mokuskerék
Elindultam… Remélem hamarosan találkozunk!
Portrék- Emberek, gyermekek
Érdeklődési körömben, az emberek állnak a középpontban. Fantasztikus dolog képekben visszaadni fotóalanyainkból kisugárzó legbensőbb valóságukat, mely megmutatja saját érzés és gondolatviláguk változatos formáit. Képalkotási tevékenységem során igyekszem kerülni a “szokásos beállításos sablonos” végtermékek gyártását. Törekszem spontán –és közvetlen természetességgel, egyszerűséggel, egyéni látásmóddal megkomponálható pillanatokat megörökíteni.
Általában jó lenne mindig lesből támadni, de sajna nem mindig sikerül, elég feltünő jelenség vagyok a fényképezőgépemmel. Ha valaki kiszúrja, hogy fotózni akarom, az általában “megmenekül” rá nem lövök szívesen, hiszen számomra megtört a varázs. A kontaktusokat szeretem szemlélni és megörökíteni. Számomra másodrangú képek, amik arról szólnak, hogy az emberek néznek engem, hogy mikor nyomom már meg a gombot. Mindig az jár az eszembe, hogy milyen új dolgokat tudnék kitalálni, szeretem a szokatlan nézőpontokat, a szép fényeket, az érzelmeiket kimutatni tudó embereket. Szeretek fotózni és jó képeket csinálni.
Természet:
Inkább egy idézettel írnám le: “A tájképek nézése közben meg egyenesen hallani, ahogy susmorogsz magadban, hogy “mennyire szép, mennyire szép…!”. Nekem ez bejön…”
Esküvő
Az első(k)
Az első esküvői fotózásom, 2010. szeptemberében “adta magát”, amikor is a Medgyesi barátnőm adta feleségül a fejét. Nem én voltam a “fotósa” de megengedték, hogy végig fotózzak a profi fotós mellett. Igazából csak az érzéseimre hagyatkoztam és lehetőségem volt beállítani, fotózni öket kedvem szerint, a “profi” hagyta, így könnyű dolga volt…
Nagyon élveztem és hihetetlenül örültem neki, hogy tetszettek, tetszettek nekik az elkészült képek.
Majd egy újabb barátnőm “felkért” ezuttal én vagyok A fotós. 2011 Május 21én.Kicsit félek, nagy felelőség…azonban maximalista vagyok és elmentem egy Esküvő fotózás worksopra. 2011. április 9én. Fantasztikus volt: Enikő és Zoli, akik nagyon hősiesen viselkedtek. Miért is? – adódik a kérdés. Aznap hideg volt, a holnap egyik leghidegebb napja, azonban a hideg sem tántorított el. Meg tudom csinálni, gondoltam!
Jelentem sikerült! Összeségében volt nap, jó idő, jó fények, sok-sok mosoly :-) Hidegről is könnyen megfeledkezik ilyenkor az ember, igaz ugye? :-)
Végül pár kedvenc idézet:
“A szépség mindenüt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg” (A. Rodin)
“Az nem elég, ha egy fotós rendelkezik a megfelelő anyagi, és technikai háttérrel. Hiába készít egy tökéletes fotót, sokszor mégis hiányzik valami… a közelség” Eifert János
Pap Gy. László 