– általános beszéd –
„Szerezz igazságot, és el ne add; békességet és erkölcsöt…” Péld 23, 23.
Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim! Régóta van bennünk az ismeret, hogy az istenes út nehéz: palló, vagy jobb esetben patak, folyó, szakadékok fölött átívelő híd, mely egy emberi életet összekötő életutat jelképez. Erre az útra ad tanácsot a szent lecke: vedd meg az igazságot, a békességet és az erkölcsöt. Keményebb fogalmazást is alkalmazhatunk a Károli fordítás szerint: „szerezd meg”. Itt azonban érezhető, hogy lopni nem lehet. Egy könnyű és gyorsan elérhető megszerzési lehetőség kínálkozik : a vasárnapi istentisztelet.
Igazság keresésemet egy Leasingről szóló feljegyzéssel kezdem. Ő mondta egy alkalommal: Nem az igazság maga, hanem az igazságnak odaadó, őszinte keresése teszi az ember értékét. Ha Isten jobb kezében a teljes igazságot, bal kezében pedig az igazság utáni törekvést nyújtaná felém és szólna: Válassz! – alázattal borulnék bal keze fölé: Atyám add ezt, mert az egész igazság, csak neked való.
Az Újszövetségben, Pál apostolnál az igazság fogalma az őszinteség összefüggésében szerepel, vagy megmondani az igazat. Az erkölcsi igazság is szerepel az egyenesség értelmében, de egyben ellentétbe állítva az igazságtalansággal. A keresztény igazság fogalma akkor jelenik meg, amikor a „törvény igazsága” helyébe az „evangélium igazsága” lép, ami az örömüzenet hirdetése. Az evangélium igazságának elfogadása hit által történik, de ugyanakkor ez a hit megkívánja az igazság szeretetét is. Az igazság elfogadása azonosul az evangélium elfogadásával, valamint a kereszténységhez való csatlakozással. Az egészséges tanítás és a tévedés lehetőségének tárgyalásakor új árnyalatot kap az igazság: Itt „helyes tanítás” formájában lát napvilágot, szemben a hazug tanítók meséivel.
Egy hindu mondás szerint a bölcsesség várát fegyver nem veszi be. A mi befogadó képességünk megengedi, hogy bölcsebbekké váljunk e tanítással? Az ókori Kelet bölcsességkeresésének gyakorlati jelentősége van. Az ember okosan, ügyesen viselkedjék, hogy az életben boldoguljon. Ez a kijelentés magában foglal egy világszemléletet, sőt erkölcsi szabályokra is vezet, melyekből nem hiányozhatnak a vallási vonatkozásúak sem.
Jézus tanítása inkább az ószövetségi bölcsek módszerére hasonlít, akiktől szívesen átvette a közmondásokat, példabeszédeket, majd életszabályokat adott. Jézus az emberek tudomására hozta, hogy ez a „bölcsesség” nagy gondot okoz: „Dél királynője felkerekedett, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, itt pedig több van Salamonnál.” (Mt 12, 42.).
Mivel a hitetlen nemzedék félre ismerte őt, de Isten iránt fogékony szívek mégis befogadták, azt a végső következtetést vonta le, hogy „a bölcsesség igazolja magát tetteivel”.(Mt 11, 19.). Az evilági bölcsesség, amióta felismerte Istent, elítélte azokat a bölcseket, akik keresztre feszítették az igazságot, Jézust. Az igazi bölcsesség kinyilatkoztatása, nem a bölcseknek és okosaknak, hanem, a kicsiknek jutott osztályrészül. A világ szemében tehát oktalanná kell lenni ahhoz, hogy Isten szerint bölccsé váljunk, mert nem emberi erőfeszítéssel lehet megszerezni ezt a bölcsességet, hanem Istentől kell kérni. Ez a fajta bölcsesség hozzáférhetetlen az emberi értelem számára, amit csak Isten közölhet a találékony szívű emberekkel (1 Kor 2, 10-16.).
A keresztény bölcsesség első sorban vallásos tudás, melyet egy olyan nyelven szerezhetünk meg, mely a „lélek nyelve”. A bölcsesség erkölcsi szempontjait sem lehet semmibe venni, hiszen a jézusi tanítás szellemében azok az életszabályok, melyeket az Ószövetség Isten szerinti bölcsességre vezetett vissza, lassan értelmet nyernek. Azok a gyakorlati, erkölcsi tanácsok, melyek, pl. Pál apostol leveleinek záró részében találhatunk, a régi bölcsek tanításai helyébe lépnek. Jakab levele értelmében viszont arra kell törekednünk, hogy tetteinket a felülről jövő bölcsességhez szabjuk, és közben Istentől kérjük azt, mint adományt (Jk 1, 5.).
Bacon, az angol ferencrendi szerzetes már a 13. század elején hirdette és tanította, hogy „az embernek a természeti erőket tanulmányozni kell, mert ezek segítségével mindent elérhet, hogy tudást csak kutatás, tapasztalás alapján lehet elérni, hogy a tudásnak végső célja a hasznosság”. Nagy súlyt helyezett a gyakorlati erkölcstanra is, mert „ezek igazságokra vezetnek, az igazság megismerése pedig az embert jobbá teszik”. Ezekért az igazságokért vetették börtönbe ferencrendi testvérei, „mert kutatni meri azt, amit Isten titoknak szánt”. (Cs. Lázár László: Egy természettörvény és az emberiség jövője)
A Biblia sok erkölcsi vonást jegyez meg, melyeknek megszerzése tökéletesíti az embert. Szókincse azonban szegényes, amikor az erkölcsről, mint erényről beszél, mert ezeket nem annyira az ember tökéletesítését tekinti, mint inkább Isten, emberre vonatkozó szándéka szempontját. Egyesíteni akarja az embereket önmagával és egymás között, s ez a közösség követeli meg erkölcsi haladásunkat. A tökéletes ember nem az, aki ilyen akar lenni, hanem, aki keresi Istent, hogy hozzá eljusson, de ugyanakkor keresi az Isten által kijelölt utat, mert egyedül ezen találhatja meg saját kibontakozását. „Istennel járni” alapvető magatartást jelent, de így válhat feddhetetlenné is, mint Noé, ellentétben azokkal, akik állandóan gonosz terveket szőttek szívükben. Az erkölcsösség egy élő kapcsolatot jelent Istennel, amikor szavaihoz, akaratához igazodunk, ami igazzá tesz bennünket. Az isteni parancshoz való odasimulás, mely az erkölcsösség lényege, – amit a Biblia legtöbbször „igazságosságnak” nevez – nem csupán Isten által előírt tettek megvalósításában áll, hanem ezek tanulékonyságot és hűséget tükröznek, melyek a szívből jönnek és a szeretet megnyilvánulásai. A szívben van tehát az erkölcs gyökere. A hűség tulajdonképpen az erkölcsösség lelke.
A tökéletes igazságosság, melyet Jézus hirdetett és hosszan olvashatunk a Hegyi Beszédben, a szívnek igazságossága, mely tele van irgalmas szeretettel, ami még az ellenségre is kiterjed. A Biblia nem elégszik meg azzal, hogy kijelöli az erkölcsös ember útját, hanem gondosan felsorolja okulás céljából az erkölcsök jellemző jegyeit. Ez a felsorolás azt tükrözi, hogy miért van az igaz belső egységben: „Alázatosan Istennel járni, teljesítve az igazságosságot és gyengéden szeretve”. (Mik 6, 8.). Jézus egyrészt alázatossággal és szelídséggel jellemzi magát, másrészt szeretettel, ami eszmény maradt tanítványainak egymásközti szeretetükhöz, amiről meg is ismerhetik őket. Pál apostolnál legnagyobb erényként a szeretet található, mely egyben a tökéletesség köteléke, melynek köszönhetően az emberek között helyre állhat a béke és „egy házzá” lehetnek.
Az eddigiek egybevetése után már csak az maradt hátra, hogy testközelbe hozzuk mindazt, ami részünk, életünk velejárója volt eddig is, csak esetleg nem figyeltünk fel rá, vagy nem foglalkoztunk annyira elmélyülten vele. Tegyük fel, hogy sikeresen megszereztük a három nagy ajándékot: miénk tehát a részigazság, de birtokunk a bölcsesség és az erkölcsi törvény bizonyos része is. Az egyik talán igazságosabbnak, a másik bölcsebbnek, a harmadik szeretetre méltóbbnak hiszi közülünk magát. Egyikünknek sem szabad azt mondania, hogy mindent tud, hogy teljes mértékben betölti a szeretet törvényét. Mindig marad egy teljesítetlen, elsajátítatlan rész a szeretetből, vagy az igazságból, talán a bölcsességből, netán éppen valamelyikből, melyet először el kell sajátítanunk, azután pedig teljességgel megélnünk.
A kincset talált ember példája maradandó: Mindenét eladta, hogy megszerezhesse magának azt a földet. Mi is mindent rááldozhatunk boldogságuk megvalósítására, de vajon helyesen cselekszünk-e? A kincs megszerzése érdekében nagy árakat fizetünk, majd jönnek könyörtelen időszakok, amikor sorban adjuk el azokat. A szerzett javak amúgy is könnyen pusztulnak: összetörnek, elégnek, ellopják, eladjuk. Az igazságot, bölcsességet, a szeretet gyakorlásának lehetőségeit sokkal magasabb áron vesszük meg, de több erőfeszítéssel is tudjuk megtartani azokat.
Mindenki tudja, hogy utcai standon, piacon nem árulnak sehol igazságot, bölcsességet, szeretetet. Az ezek utáni vágyakozás bennünk él. A feleszmélés pillanatában csak egyetlen sóhajtásra van szükség, hogy pótolhassuk a kifogyott készletet. Isten számunkra az örök eladó, aki nem drágít, mint az utcai árus. Míg a mindennapi élet több igazságot, bölcsességet és jobb erkölcsi gyakorlatot követel, addig Istennél a régi áron, mindenből kifogyhatatlan a készlet
Amerikai nagybácsi érkezik. Három rokon, három család várja őt. Az egyik így szól az állomáson várakozva: Jó lenne, ha olyan igazságosan érkezne, mint amilyen gazdag. A másik arról van meggyőződve, hogy nagybácsiját bölcs döntése tette olyanná, amilyen. A harmadik család pedig azért áhítozik, hogy ne csak szeretetével érkezzen a nagybácsi, hanem…Ha én lennék, vagy te lennél a nagybácsi, mit gondolnánk, hogyan kellene magunkhoz ölelnünk rokonainkat, hogy közben szó nélkül is megértessük velük, hogy e világban az igazság, a bölcsesség és a tiszta szeretet gyakorlásáért bizony mindenkinek, még nekünk is nagy árat kell fizetnünk?!
Isten adjon jó választást, valamint igazság– békesség és erkölcskeresést! Ámen.
Pap Gy. László 