1/. Húsz év a bástyán

3/. “Bágyoni hangos fájdalom”

– Frissen megjelent könyvem, mely a bágyoni unitárius gyülekezet múltját fogja össze az egyházközségi levéltárban megtalálható iratok alapján.

Alapos odafigyeléssel törekedtem, hogy bemutassam a gyülekezeti tevékenység szétágazó sokrétűségét, de ugyanakkor ne csak a nehézségeket, kudarcokat, hanem a megvalósításokat is megfelelő rangra emeljem.

A könyv saját terjesztésben megtalálható.

Szeretettel ajánlom.

4/. Kövend büszke boldogsága

Kedves Testvéreim, szeretett Atyámfiai!

Kétségtelen tény, hogy amikor Isten a markába vette Aranyos vidék Kövend faluját, azt mondta magában: »Gondot viselek erre a népre. Adok a falunak jó szolgákat, tisztességes és becsületes szívet az embereknek, hogy legyen, akiket kövessenek, és hogy egymást szeressék.«

Amikor még a szolgálat ide kötött engem is a szomszédos faluhoz, Bágyonhoz, akkor már Székely Miklós lelkésztestvéremmel kacérkodtunk azzal a gondolattal, hogy valamikor össze kell gyűjtenünk a Kövendi Unitárius Egyházközség eseményeit is, hogy egy helyen láthassa, olvashassa a kíváncsi ember e gyülekezet dicső, tisztességes és szép múltjának történetét. Ennek közel 80 éve most megtörtént és itt található e könyvben.

A 20. század három kiváló szolgájáról, Ádámosy Gáborról, DR. Abrudbányai Fikker Jánosról és Kiss Zoltánról gyűjtögettem össze az eseményeket, raktam időrendbe azokat és az egyházközség jóvoltából, a támogatók közreműködésével kézbe vehetnek ma egy könyvet e szép ünnep alkalmával azok, akik úgy érzik, hogy valamilyen szálon kötődnek a faluhoz.

A könyv nemcsak a három tisztességes és nagyérdemű szolgáról szól, hanem azokról a becsületes kövendiekről is, akik nevükkel, tetteikkel öregbítették e gyülekezet büszke boldogságát. Jó lett volna, ha sokkal több rendes emberről szólhatok e könyvben, de sok minden behatárolta az elősorolandó tudósítások hosszát, terjedelmét. Olyan egyszerű emberekről is szerettem volna megemlékezni, mint akikkel rendszeresen találkoztunk, amikor szinte naponta átjöttünk, hogy életben tartsuk a kövendi lelkészi családdal és a gyülekezettel a barátságunkat. Akkor minden alkalommal megkérdezte egy rendes ember a sok közül, hogy »Jól vannak?« Nyomban válaszolt is maga, hogy: »Persze, hogy jól!« Majd: »Szeretik Kövenden?« Hasonlóképpen erre is felelt: »Persze, hogy szeretik, mert jó Kövenden.«

A könyv címét nem én találtam ki, hanem kölcsön vettem egyik tudósításból, ahol ismételten megerősítették, hogy a kövendiek valóban mindig büszkék voltak magyarságukra, unitárius vallásukra és egész faluközösségükre.

Egy másik szempont melyre külön felhívom szíves figyelmüket az a rend és fegyelem, ami végig vonul az egyházközség életén mindhárom lelkész idejében. Határozottan jelentem, hogy a könyvben nincs senki és semmi kedvéért szépítés. Nincsenek kicsiszolva a történetek, hogy formált szépségben tündököljenek a lelkészek és azok az emberek, akik akkor körül vették őket. Ha elhallgattak is valamit a korabeli feljegyzések, akkor ez annak a ténynek tudható be – és semmit nem változtat tulajdonképpen az összképen, amilyenné szerették volna nevelni, alakítani a lelkészek és az egyházközség vezetői a gyülekezeti életet.

Székely Miklós testvérem hangsúlyosan köszönetet mondott mindazoknak, akik közreműködésével napvilágot látott e könyv. Engedjék meg nekem, hogy még egyszer hálásan megköszönjem Dr. Rezi Elek professzor úrnak, teológiai rektornak irányító és rendszerező munkáját. Hálás vagyok Szabó Kiss Enikő nagyváradi és Németh Irén debreceni atyámfiainak a lektori és korrektori munkáért. Pap Anikónak a fényképek elkészítéséért. Végül, de nem utolsó sorban szíves figyelmükbe ajánlom fiatal képzőművész testvérem, a nagyváradi Kapitán Csaba borítótervét és a könyvben látható illusztrációit. Jelzem, hogy nevezett atyánkfia most végzős, éppen a tegnap volt kicsenghetése, de munkái tapasztalt művészre utalnak. Remélem, hogy ennek a kezdésnek folytatása lesz, s a későbbiek során még számtalan munkájával találkozhatunk hasonló kiadványok oldalain. Külön öröm és megtiszteltetés, hogy a könyvbemutató alkalmával az ünnepélyen személyesen is köszönthetem a kövendi gyülekezet nevében is.

Bízom abban, hogy örömmel, büszke boldogsággal fogják olvasni e könyv minden sorát.

5. Én mégis a szívnek hiszek

Tisztelettel és szeretettel hozom szíves tudomására mindazoknak, akiket érdekel, hogy néhány gáncsoló körülmény ellenére is végre megjelent a Simén Domokos emlékét megörökítendő kiadvány első kötete Én még a szívnek hiszek címmel.

Egyelőre csak annyit közölhetek, hogy az első, magyarországi könyvbemutatóra 2011. április 1.-én, pénteken du. 17,00 órakor kerül sor Budapesten a Heltai Gáspár Unitárius Könyvesboltban.

Erre az alkalomra a szervező könyvesbolt hivatalos meghívót készít és küld majd a megfelelő időben.

Jelzem ugyanakkor azt is tisztelettel, hogy a könyvbemutatóval párhuzamosan megtekinthetik az érdeklődők Kuti Zoltán, debreceni egyházközségi tag faragvány-kiállítását, mely nemcsak arról tanúskodik, hogy a természetest ötvözi a faragászat elemeivel, hanem alkotásaiban megjelenik a “nem művész” hozzáértése is.

„Ez az életmentő szükség nyúl a magyarságtudatunkban a nagyobb testvér felé. Nem földkérés, nem Erdélynek kell Magyarország, ahogy a boszorkánykonyha receptje után főzik a vadító „mártást”, hanem a léleknek, a tudatnak, a fejnek és a szívnek kell a „mi tűzhelyünk”. De ott és az kell!

Tudunk vigyázni magunkra, de ránk vigyázni kell!”

Debrecen, 2011.

Atyafiságos tisztelettel és szeretettel:

Pap Gy. László

A borító Kapitán Csaba munkája.

Tisztelettel hozom mindenki szíves tudomására, hogy 2011. április 1.-én sor került “Én mégis a szívnek hiszek” könyv bemutatójára, melyben néhai Simén Domokos unitárius lelkésznek állítottam emléket.

A könyvbemutatóval egy időben láthatták Kuti Zoltán, debreceni egyházközségi tag faragványainak kiállítását is.