Konfirmáció – 2018.07.28

Konfirmáció – 2018.07.28

1). Kezdő ének: 21.sz. Hozzád imádkozom

2). Derekas ének: 202. sz. Adjatok hálát

3). Ima

4). Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

5). Közének: 24. sz. Nagy Istenünk

6). Beszéd

„Erről pedig vallást teszek néked, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva.” ApCsel. 24,14

Kedves ifjú Testvéreim, kedves Rokonok!

Egyetlen célja van mai gyülekezésünknek, az ugyanis, hogy meghallgassuk ifjaink vallástételét, s velük örvendezve befogadjuk Unitárius Egyházunk felnőtt tagjai közé. Ebben a határozott mederben haladva mai mondanivalóm elején teszek még egy megjegyzést, hiszen én is olyan alkalomnak vagyok részese, amikor lelkészi szolgálatom alatt először konfirmálok magánháznál. Ezért senkinek nem kell szégyenkeznie a jelenlevők közül, még kevésbé a hajadonnak és ifjúnak, akik kiálltak elénk, hogy bizonyságot tegyenek hitükről. Azt olvassuk a Példabeszédek Könyvében, hogy, aki „megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része.” (13,18.). Tehát arra kérlek kedves konfirmáló Testvéreim, hogy fogadjátok szeretettel a mai intést és a későbbieket is, ha valaha szükség lesz rá, mert bármelyikünk életében igen fontos szerepe van a mindenkori tisztességnek.

Most pedig lássuk a mára kiválasztott üzenet tanítását! Azt olvastam az egyik kommentárban, hogy „vallást tenni”annyit jelent, hogy Istent dicsérjük, s ez által „róla hálával vallást teszünk”.(Szent István társulat Bibliamagyarázata). Az Apostolok Cselekedeteiről írott Könyv mára felvett gondolatában öt alapvető megjegyzést közöl velünk az író. Most tőletek is azt várjuk Erika és László, hogy lelketek mélyén, gondolatban azonosuljatok azzal az elvárással, melyet érthető módon táplálunk veletek szemben. Más szóval szeretnénk hallani bizonyságtevésetekben – túl a megtanult és felmondott kátékérdéseken – azokat az életre szóló vallomásokat, melyekkel bizonyságát adjátok megerősített hiteteknek.

Látjuk, hiszen ezt bizonyítja jelenlétetek, hogy vallástételre jöttetek ide. Ahogyan ismerlek, ki is mondjátok, hogy nemcsak szüleitek, unitárius hagyományunk elvárásainak tesztek eleget, hanem ti is bebizonyítjátok állásfoglalásotokat unitárius vallásotok mellett. Ez a tény nemcsak az előbb felsoroltakat dicséri és persze titeket is, hanem főként Istent.

Jó hagyományra nézhettek vissza, hiszen őseitek élete egybeforr vallásunkkal. Nagyon fontoljátok meg ezért, s állandóan vigyázzatok arra az útra, melyről szó van mai szentleckénkben, s mely számotokra is meghatározóvá kell váljon egy életre. Bevalljuk nektek, hogy azt is szeretnénk hallani tőletek, hogy csakugyan elhatároztátok magatokat arra, hogy az általam említett, mindannyiunk által ismert utat választjátok .

Mi unitáriusok, mindenkor közismertek voltunk vallásos türelmünkről. Ne feledjétek azonban, hogy ez sosem jelenti elveink, hitünk, meggyőződésünk feladását. Én is vallom, hogy kevésnek bizonyul beleszületni egy vallásfelekezetbe. Inkább arról kell szóljon egy ember élete, hogy cselekedetei által sikerül-e megmaradnia olyannak, mint, amikor ígéretet tett arra, hogy semmilyen körülmények között el nem hagyja meggyőződését.

A negyedik figyelmeztetés a szolgálatra vonatkozik. Hangsúlyozom, hogy nem születtünk szolgaságra, de ettől eltekintve mégis a legtöbben felvállaljuk a szolgálattal járó nehézségeket, s végezzük is tisztességgel sikerekkel és eredményekkel. Akár a családra áldozzuk életünket, akár Isten igájába hajtjuk fejünket, ha mindezt szívvel-lélekkel végezzük, akkor elvesszük egyszer áldozatunk örömét, babérkoszorúját.

Végül pedig a hit szerepét villantom fel előttetek. Merészen kimondom, hogy mindannyian kíváncsiak vagyunk vallástételetekre, de ettől függetlenül tudnotok kell, hogy ez nem ránk, hanem rátok nézve fontos. Nektek kell hinnetek első sorban azokban, melyek meg vannak írva, vagy melyekkel, de főleg akikkel találkoztok majd a hosszú úton. Arra kérünk, hogy vigyázzatok állandóan hitetek világosságára. Mindig tartsátok szem előtt az értelem tisztaságát, a felhők mögül kibúvó nap fényét és melegét. Jó, ha támaszkodhattok bármikor mások hitére, de feltétlenül vigyázzatok arra, hogy egyetlen szélfuvallat elolthatja hitetek pislákoló fényét, s ha – Isten őrizz – senkit nem találtok rövid időn belül, aki újragyújthatja hitetek gyertyaszálát, akkor a reménytelenség sötétje zúdulhat rátok. Soha ne feledjétek, hogy óvnotok kell hitetek fényét, hiszen ha nem is állnak sorban, de bizonyára sokan lesznek életetek során, akik meggyújtják majd saját gyertyájukat a tiétek lángjából. Legyen áldott bizonyságtevésetek Isten dicsőségére és mindannyiunk örömére. Ámen.

7). A növendékek bemutatása:

– Farkas Erika             2004.05.17

– Jegyes László           2004.08.23

8). 221. Sz. konfirmációi ének: Szent Istenem tekints reám

9). Ima leány: Jó Istenem, szerető, édes Atyánk! Szívünk tiszta örömével jöttünk ma szent hajlékodba. Nem most vagyunk itt először, de ezzel az érzéssel még nem imádkoztunk, mint most, amikor először leszünk vendége a Jézus életére, tanítására és halálára emlékeztető úrvacsorának. Köszönjük, hogy megtartottad életünket és erőt adtál jó szüleinknek, hogy felnevelhettek. Köszönjük, hogy növelted hitünket, s így nemcsak testben, de lélekben is naggyá nőhettünk és megismerhettük unitárius vallásunk hitelveit és erkölcsi tanításait. Kérünk, erősítsd hitünket, növeld bennünk a szeretet készségét, hogy a megismert igazságok mellett hűséggel kitartsunk és felelősséggel vállaljuk emberi hivatásunkat. Segíts, hogy legyünk méltó követője a Názáreti Jézusnak, szerető testvére embertársainknak, most és mindörökké. Ámen.

10). Kikérdezés a Kátéból:

11). 220 sz. konfirmációi ének: Hiszem, vallom

12). Fogadalomtétel. A növendékek szívre tett kézzel válaszolnak a lelkész kérdéseire:

Hiszitek-e, hogy Isten a világmindenség teremtője, az emberiség gondviselő atyja egy Isten?

Felelet: Hiszem és vallom.

Hiszitek-e, hogy bölcs akarata az embert a jóság, igazság és szeretet megvalósítására és megélésére hívta el?

Felelet: Hiszem és vallom.

Hiszitek-e, hogy Jézus Istennek legjobb fia, tanítása számunkra út, igazság és élet?

Felelet: Hiszem és vallom.

Hiszitek-e, hogy az ember Isten lelkétől vezérelve, Jézus példaadása nyomán megvalósíthatja Isten országát?

Felelet: Hiszem és vallom.

Hiszitek-e, hogy unitárius kereszténységed tisztán hirdeti Jézus evangéliumát, az Isten és emberszeretet vallását, s életünk végcélját, a tökéletességet?

Felelet: Hiszem és vallom.

Ha hiszitek, ígéritek és fogadjátok-e, hogy Istenhez, Jézus tanításához és Unitárius Egyházadhoz mindhalálig hűek maradtok?

Felelet: Ígérem és fogadom.

Készek vagytok-e fogadalmatokat az úrvacsora vételével megpecsételni?

Felelet: Kész vagyok. Készek vagyunk úrvacsorát venni és hitünkről ez által is bizonyságot tenni. Egyben hálát adunk Istennek, gondviselő Atyánknak, hogy értelmünket felvilágosította és megengedte érnünk azt az időt, melyben alkalmassá lettünk arra, hogy az unitárius vallás igazságait és valláserkölcsi kötelességeinket megismerjük, hogy ezek által földi boldogságunkat és üdvösségünket munkáljuk. Az örökkévaló egy Istenben, gondviselő atyánkban bízunk rendíthetetlenül. Az ő nevének legyen dicséret és dicsőség, most és mindörökké. Ámen.

13). Úrvacsorai ének, (166 sz.): Jer az Úrnak asztalához

14). Úrvacsorára előkészítő beszéd:

Őrizzétek meg szíveteket!

– konfirmációi ágenda –

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”      Péld 4,23.

Kedves Testvéreim! Szépítgettük, kerekítgettük mai ünnepünket, s arra törekszünk folytonosan, hogy a teljesség látszatát keltsük egymásban. Most elérkezett a pillanat, amikor teljes mértékben többes szám második személyben kell megfogalmaznom úrvacsorára készítő beszédemet, hiszen első sorban Erikának és Lászlónak szól, akik ma részesülnek először a Jézus életére és halálára emlékeztető jegyekben. Természetesen társulnak melléjük a rokonok, s minden jelenlevő, aki részesülni kíván a fiatalok mai örömében.

Ilyenkor, konfirmálás alkalmával, miután vége van a szertartásnak, folyamatosan szerencsét, boldogságot, s általában sok minden jót kívánunk ifjú testvéreinknek. Így hát, a Példabeszédek Könyvének írója figyelmeztetése értelmében három tanács következik. Elhangzásuk előtt előrebocsátom, hogy szeretném, ha ezeket a tanácsokat megjegyeznétek, elraktároznátok szívetek mélyén, s minden, későbbi úrvacsora vétel alkalmával emlékeztetőitek lennének. Számomra igen kedves bibliai versről van szó, melyet nap, mint nap elolvastam teológus koromban, hiszen ágyam fölé írtam, hogy figyeljek, s figyelmeztessek mindig arra, hogy minden féltett dolognál jobban megőrizzem a szívemet.

Amikor valaha úrvacsorát vesztek, mindig jusson eszetekbe először, hogy kiért dobog a szívetek. Ki volt az, akiért érdemes volt megőriznetek? Jusson eszetekbe, hogy legnagyobb értéket képviseli édesanyátok és édesapátok, akiknek hálásak lehettek most, s valahányszor kenyér és kehely után nyúltok életetek folyamán. Isten őrizzen attól, hogy valaha is rákényszerüljetek valamilyen támaszra, de ne feledjétek, hogy számotokra, s minden hozzátok hasonló részére, földi kereteink között az édesanya és édesapa jelenti a legfőbb támaszt. Édesanyád a mindenkori gondoskodást, édesapád pedig a kezet, melybe belekapaszkodhatsz.

Minden féltve őrzött dolognál jobban őrizzétek meg szíveteket a testvér számára. Én tudom, hogy mindig vannak apróbb-nagyobb nézeteltérések a testvérek között, de tudnotok kell azt a régi mondást, hogy „vér vízzé nem válik”. Vagyis bármi történjen is a testvérek között, eljön a pillanat, amikor szívünket-vérünket adjuk értük. Eljöhet a pillanat életetekben is, amikor semmi mást nem várnak tőletek, csak egy cseppnyi szeretetet, mert minden mást megszerezhetnek máshonnan, csak a szeretetteljes, testéri megértést nem.

Végül pedig lenne szívetek elfeledkezni rólam, aki felvázoltam számotokra az unitárius vallás élethű útját? Megtehetitek, hiszen nem várom el, hogy vallásos gondolkodásotok rendjén mellettetek legyek, mint, ahogy mellettünk áll Isten. De azokon a nagy napokon, amikor valahol betértek egy unitárius templomba, amikor úrvacsorát vesztek, s szembe néztek szívetekkel, hogy kiknek adnátok még oda azokon kívül, akiket említettem, jussak én is eszetekbe néhányszor, mert akkor tudom, hogy azokról is megemlékeztek, akik most itt veled ünnepelnek konfirmálásotok napján, s lélekben akkor is veletek lesznek, ha netalán hitre, reménységre lenne szükségetek. Mindezt csak azért mondom, mert ma még lehet, hogy nem érzitek szükségét az imádkozásnak, de holnap, holnapután elérkezhet számotokra is a szívvel-hittel megtöltött kérések ideje.

Személyes jókívánságom is van: Legyetek mindig jó reménységben és meglássátok, veletek lesz a gondviselés Istene! Ezekkel a gondolatokkal hívlak, jöjjetek bátran és vegyétek magatokhoz a Jézusra emlékeztető jegyeket, a kenyeret és a bort, s hadd álljanak mellétek azok, akiknek megőrzitek szíveteket, s akik szívüknek egy részét adják nektek arra kérve összefogott kézzel Istent, hogy segítsen titeket, s legyen jó dolgotok az úton, melyre ráléptetek a mai nappal kezdődően. Ámen.

15). Úrvacsora kiosztása-166 sz. ének

16). Ima fiú: „Jó Istenünk, szerető édes Atyánk! Hálás gyermeki szívvel köszönjük meg ez áldott alkalmat, midőn színed előtt és a rokonság közösségében hitünkről vallást tettünk, s az úrvacsora vétele által elköteleztük magunkat Isten és embertársaink szeretetére és szolgálatára. Engedd, hogy ezt az érzést, mellyel most tele a szívünk, vihessük magunkkal az életbe és otthonunkba, hogy legyen az erőforrás számunkra. Éljünk az értelem tisztaságával, a hit hűségével és a szeretet felelősségével. Légy útmutatónk, állj mellénk, ha a jóban ingadoznánk, segélj, ha erőnk elhagyna. Tarts meg mindig a te szeretetedben, unitárius vallásunk és Egyházunk iránti hűségben. Áldásod legyen fogadalmunkon és egész életünkön, most és mindörökké. Ámen.”

17). 222 számú konfirmációi ének: Szent hitemről vallást tettem

18). Egyháztaggá fogadás.

19). Emléklap-ajándék átadása

20). Záróének: 263 sz. Uram tehozzád szállt – Székely Himnusz

Istennek legyen hála, hogy újabb szép élményben és áldásban részesített bennünket!