December 21.

Karácsony napjai

A karácsony szláv eredetű szó, legősibb alakjában “lépő”, “átlépő”, “fordulónap”, “napfordulat” lehetett a jelentése. Orosz nyelvjárásokban “pusztulást”, “halált”, “végórát” is jelentett. E baljós fogalmak a téli hidegre, hosszan tartó sötétségre, az óév szellemére vonatkoznak. Karácsonyi szokásaink között sok a halállal, szellemjárással kapcsolatos hiedelem.
December 24-e, Ádám-Éva napja a karácsonyi ünnepkör legjelesebb napja karácsony “vigiliája”, az adventi időszak
utolsó napja. Számos szokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz: tilos volt kölcsönadni és kérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdőn, mezőn tevékenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, mosogatni. E napon a kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hozhatott a családra.
Az eladó lányok ha az esti harangszókor a kútba tekintettek, megláthatták vőlegényüket. A legényeknek nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak.
E napon állítunk karácsonyfát
, melynek előzménye egyrészt a termékenységet, életet jelentő életfa, termőág. Másrészt középkori egyházi eredetű szokás, miszerint Ádám-Éva napján előadták a teremtés törtenetét. A paradicsomi életfát örökzölddel, fenyőfával helyettesítették.
A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állításánál is újabb szokás. Ajándékot régen a kántálók, betlehemezők kaptak, ételfélet, esetleg egy kevés pénzt. Sok helyen a karácsonyfa és a rajta lévő nyalánkságok jelentették az ajándékot.
December 25. – karácsony napja, a téli napforduló ősi ünnepe, a kerszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, az életet adó fény megszületésének napja. A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe. Ez a nap munkatilalommal járt, csak a legszükségesebb munkákat végezték el.
Ez a nap a  btlehemezés
ideje. Ekkor mutatta meg eredményét advent, Márton, Katalin, András, Borbála, Miklós, Luca napja andrásoló vagy más jósló cselekménye. Az éjféli “misevégző” harangozással fejeződött be a napfordulás, a születés szent időszaka.
Az ekkor megterített karácsonyi asztal
a hálaadás és a könyörgés eszköze volt.
December 26. – karácsony másodnapja István napján zabot és sót szenteltetett a régi falu népe, regősök
járták a házakat. Istentisztelet után “istvánoltak”: zeneszóval, rigmusokkal köszöntötték fel az Istvánokat.

 

Forrás: http://yvalzs.multiply.com/journal/

Van hozzáfűznivalója? Tegye meg nyugodtan!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s