Esketés: Győrfi János és neje, 2013. március 1-én – Budapest
– esketési beszéd – 2013/1.
„A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron és el ne aludjék.”
3 Móz 6,6; 3 Móz 6,13.
Kedves, házassági megáldásra váró pár, Atyámfiai, szeretett Testvéreim! Örömömre szolgál, hogy drága barátom közbenjárására elszántátok magatok a „nagy lépésre” és papot hívtatok, hogy egyházilag is szentesítsétek házasságkötéseteket.
1/. Egy mai, európai szemléletű ember vallásilag is legalább annyira szabadelvű kell legyen, mint általában. Ezt én teljességgel feltételezem rólatok, már csak annak köszönhetően is, hogy engem, unitárius lelkészt hívtatok házasságkötésetek megáldására.
Bizonyára hallottatok arról, hogy a katolikus templomokban örökmécsesek világítanak, melyek a fény jelenlétére figyelmeztetik a templomba betérőket. Nekünk, unitáriusoknak nincs oltárunk, de ettől eltekintve mi is beszélünk róla, sőt időnként emlegetjük az örökmécses jelenlétét. Mi úgy látjuk, hogy oltár minden családi otthon, mely megtelik a benne lakók szeretetével, istenes életével. Oltár minden ember szíve. Ezt a szívet lehet időnként gazdagítani, virággal díszíteni, de ezt a szívet – mint egy oltárt – ki lehet fosztani, fel lehet gyújtani.
2/. Az Unitárius Egyház minden esküvő alkalmával egy-egy lelkész segítségével jókívánságait tolmácsolja a házasok felé, és el nem mulasztja, hogy ezeket összekapcsolja a bibliai tanításhoz fűzött meglátásaival.
Mózes tanítása alapján arra kérlek benneteket, hogy szívetekben soha ki ne aludjon a tűz. Úgy lobogjon, mint, ahogy égnie kellett annak, Mózes idejében az oltáron. Mint ahogyan ég minden katolikus templomban az örök mécses.
Több üzenete is van a szentleckének, de sajnos nem elegendő az idő arra, hogy bőven elmélkedjünk. Éppen ezért, maradjunk annyiban, hogy oltár kell legyen és maradjon a szívetek. Miután egymásra találtatok, lángra lobbantottátok egymás szívét, világra hoztátok Isten segítségével gyermekeiteket, feladatotok, hogy őrizzétek, vigyázzátok, féltsétek a meggyújtott tüzet. Eddig is arra volt gondotok, hogy védelmezzétek szívetek tüzét, lángját, és jó ideje már annak, amióta kibővült a féltés. Továbbra is gondotok kell legyen arra, hogy amiként jó melegednünk mások szeretetének tüzénél, úgy mindenkor égnie kell szívetekben is a tűznek, hogy valaki melegedni szeretne lángjánál, ne kelljen tűzcsiholással foglakoznia, hanem egyszerűen hozzátok lép és meggyújtja belőletek saját tüzét.
3/. Ez a fény kell hát a társnak, és erre a fényre, tűzre vágyakoznak választott társatokon kívül még nagyon sokan. Közülük említek néhányat:
Szívetek fénye, melege kell elsősorban szüleiteknek. Minden szülő vágyik arra, hogy átadja gyermekének kedves jellemvonásait, és főként arra törekszik, hogy amikor gyermeke elhagyja a családi otthon oltárát, magával vigyen fényt abból a tűzből, melynek melegénél újratöltekezhet, és azok, akik majd vele lesznek az úton. Így vannak ezzel a testvérek, a rokonok is. Arról beszélünk, tehát, hogy a távolság, bármilyen szakadék is tátong időnként, legyen elegendő tűz szívetekben ahhoz, hogy magatok alá gyűrjétek az átmeneti akadályokat.
4/. Végül pedig – gondolom, nem sértődtök meg rám azért, ha nagy szavakat is használok. Bizony szüksége van szívetek fényére, lángjára, melegére a szülőföldnek, nekünk az erdélyi magyarságnak, a nemzetnek. Arra kérünk tehát, hogy ha halljátok, hogy valaha elkiáltjuk, vagy elsírjuk magunkat, akkor szívetek szeretetének lángjával jöjjetek segítségünkre, hogy didergő reszketésünkből ismét életre keltsük egymást.
Remélem, hogy mai imádságunk mellé társul szeretteitek kívánsága is, és így áldd meg benneteket az egy, örök, igaz Isten, gondoskodó szeretetének tüzével. Kívánjuk, hogy soha ki ne aludjon bennetek a fény, s ha mégis, akkor Isten lángja mellett gyújthassátok újra szívetek mécsesét.
Most pedig fogjátok meg egymás jobb kezét, nézzetek egymás szemébe, és mondjátok utánam a hűségfogadalmat: „Én…
Imádkozzunk!
Ámen.
Pap Gy. László 