“Ne arra gondolj, hogy mi hiányzik, hanem annak örülj, ami megvan.” (Moldva György)
Húsvétkor sok emberben felerősödik a hiányérzet. Valamire, vagy valaki után. Ez természetes velejárója a többre, jobbra törekvés emberi készségének. Nem lehet azonban meghatározója ünnepünknek, vagy valamelyik napunknak. Azt se kérdezzük, hogy miért hiányoznak a vágyott dolgok életünkből, hiszen előbb-utóbb lelkiismereti furdalás követheti az önszámonkérést, hiszen talán éppen saját hibánkból nincs meg valami, vagy valaki.
Könnyen megeshet, hogy sok ember esetében a hit és reménység is hiányzó kiegészítőjévé válik életének. Ekkor már komoly gondok vannak a lélek háztáján. Itt már nem segít semmi szemrehányás és sokszor az idő is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy pótolja bárki a hit dolgaiban való mulasztásait.
Mi, Istenben bízó emberek azért vagyunk boldogok még akkor is, ha sok hiányt szenvedünk, mert két fontos tényező szüntelen jelen van életünkben: a hit és Isten. Aki ezek birtokában van, az egy pillanatig sem bánkódik azért, hogy mi fog történni holnap. Azért sem búslakodik, hogy esetleg Isten nem biztosítja számára az örökélet örömét. E tekintetben csak az a fontos, hogy reménylett valóság maradjon életünkben. Ha már megbizonyosodtunk az örökéletről, akkor már azzal sem foglalkozunk, hogy egyszerűen volt-e valami, vagy valaki, ami, vagy aki hiányzott az életünkből.
A fenti gondolatokkal kívánok minden atyámfiának
Istentől áldott Békés Húsvéti Ünnepeket!
Pap Gy. László
Pap Gy. László 