Bibliai olvasmány: 2 Sám 12,1-6
Példabeszéd – 3
„Miért vetetted hát meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? /…/.” 2 Sám 12,9
Kedves Atyámfiai, Testvéreim! Mindenek előtt halljuk Epikürosz egyik mondását a gazdagsággal kapcsolatosan: „Ha valakit gazdaggá akarsz tenni ne javait szaporítsd, hanem kívánságait csökkentsd.” Mert a gazdagság mellett ott áll általában a szegénység, sőt a mai beszédemben is, így hát álljon előttünk egy vélemény a szegénységről. Sajnálatos módon nem tudom, hogy kitől származik a megjegyzés, bár fontosabb az, ami a szövegben áll: „Nem az a szegény, akinek kevés jószága van, hanem az, aki sokat kíván. Mert mit használ neki, bármi sokkal bírjon, ha másoké után eped, ha nem a meglevőt, hanem a szerzendőt számítgatja”.
1). A példázat előzményeivel kapcsolatosan megjegyezhetem, hogy Dávidnak megtetszett a meggyilkolt Hitteus Uriás felesége, akit még a gyászidőben ágyába vitt és teherbe is ejtett. Nemcsak elítélendő cselekedetnek számított a király részéről ez, hanem, mint paráznaság is megjelent a korabeli elbeszélésben. Bár jól lehet a király vétkezett, nem lehet behunyt szemmel elmenni a történtek mellett, s a leírás szerint megkerült a megfelelő módja a bűnös cselekedet számonkérésének. Isten elküldte Nátán prófétát, hogy megfeddje, egyben számon kérje a király gyilkos és parázna tettét. Nátán próféta felkereste Dávid királyt és elbeszélte a következő történetet.
2). A példabeszéd tartalma.
3). A példabeszéd mondanivalója célirányos. Egy történetről van szó, melynek átvitt értelemben, más emberre vonatkoztatva meg van a kellő hangsúlya. Nátán próféta elbeszéléséből kiderül, hogy tökéletesen ráillik Dávidra az eddig elmondott történet. Persze azzal, hogy Dávid a gazdag ember alakját személyesíti meg. Dávidból, a pásztorgyermekből, Isten akarata szerint lett vezér. Ennek köszönhetően szabadult meg Saul „kezéből” is. Király lett. Ezután megkapta Saul minden vagyonát, beleértve annak feleségeit is. Isten növelte gazdagságát, mert Izrael és Juda „házát” is megkapta, s megnyugtatásként tudta, hogy amennyiben még mindig elégedetlen lenne gazdagságával, akkor további vagyonosodásra számíthatott.
Nátán próféta merészen számon kérte a király tettét. Dávid ugyanis hasonlót cselekedett a példázatbeli gazdag emberhez. Sőt többet is, hiszen a példázatbeli gazdag nem követett el sem gyilkosságot, sem paráznaságot, míg Dávid, a király, igen „utálatos” dolgot cselekedett, mely egyszerre elítélendő és Isten akaratával ellentétes, mert megölte Uriást és magához vette annak megözvegyült feleségét.
Ma elmondhatjuk, hogy bizony nem volt szükség egyáltalán arra, hogy kettős bűnt kövessen el Dávid király annak érdekében, hogy megszerezze az asszony közelségét. Nem volt szabad engednie testi kívánságának, főleg olyan helyzetben nem, melyet biztosított a többnejűség. Ennek ellenére azonban – talán bármilyen csekély átgondolás nélkül – elkövette a bűnhődést kiváltó tettét.
4). A példabeszéd korabeli és mai tanulságát keressük, melynek rendjén megállapítható, hogy meg kell elégednünk az Isten akaratából és az ő beleegyezésével megszerzett javakkal. Valahogy úgy, hogy beleértjük a paráznaságra vonatkozó tiltás megfelelő vonatkozásait, ugyanakkor odafigyelünk saját javainkra, és embertársaink tulajdonának tiszteletben tartására is.
A példabeszédnek van egy harmadik árnyalata. Szinte érződik egy-egy dúsgazdag ember esetében, hogy talán nem is tudja, hogy mije van. Éppen ezért kevés az esély arra, hogy feltűnjön egy haszonállat hiánya. Főként, ha azt kedves vendégek étkeztetésére fordítja. Ezzel szemben viszont másként van a szegény ember. Tenyeréből etetett, ölében altatott, sok szeretettel és gondoskodással körülvett állatának hiánya komoly fájdalmat okoz. Először megbántja a felismerés, hogy jogtalanul eltulajdonították egyetlen jószágát, másfelől viszont elvágták előle jószágállománya felszaporodásának lehetőségét, amikor maga is gondolhatna arra, hogy levágjon bárányai közül egyet vendégei étkeztetésére.
A példabeszéd ránk vonatkozó tanulságát több oldalról is megközelíthetem. A fontos az, hogy mindannyian levonjuk azt a végső következtetést, mely megnyeri embertársaink és Isten tetszését is. Másképp fogalmazva azt mondom, hogy Isten beteljesülni látja cselekedetünkben akaratát.
a). Az első gond az, hogy meg kell határoznunk vagyoni állásunkat. Vagyis azonosulnunk kell valamelyik példázatbeli emberrel. A gazdag, vagy a szegény sorsát kell felvállalnunk. Fontos, hogy igazságosak legyünk ebben a tekintetben is, és ne annak alapján döntsük el hovatartozásunkat, hogy kinek a személye tetszik, vagy nem tetszik Nátán próféta elbeszélésében.
Persze, most is fennáll a gazdagság, illetve a szegénység viszonylagossága, azaz, hogy mit értünk gazdagság alatt és mit jelent ma szegénynek lenni. Az sem mellékes, hogy miként szereztük vagyonunkat, vagyis rajta van-e Isten áldása, vagy nincs! Ha pedig szegény sorban élőnek nevezzük magunkat, akkor kerültünk-e már olyan helyzetbe, mint a példázatbeli szegény ember, akitől alkalom adtán elvették egyetlen vagyonát?
b). A második kérdéskörben meg kell határoznunk, hogy lehetőségünkben áll-e uralkodni valamilyen formában embertársainkon. Mert, ha igen, akkor már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy olyant kövessünk el velük szemben, mellyel kiváltjuk haragjukat és Isten elégedetlenségét is.
Ugyanitt tárgyalhatunk arról is, hogy társadalmi helyzetünknek köszönhetően, áldozatul estünk-e már embertársaink önkényének? Más szóval, éppen szegénységünk miatt részesedtünk-e megalázásban, amikor elvették kenyerünket, mely által kilátástalanná tették holnapunkat, egyben jövendőnket is.
c). Harmadsorban van egy komoly figyelmeztetése a példázatnak, ami éppen Dávid király megfogalmazásában jutott kifejezésre. Ez pedig nem más, mint a halál ígérete, vagy fenyegetettség a halállal. Bármennyire is szeretném tompítani e kijelentés élét, nem jutok másabb megállapításra, csak arra, hogy az embertársát olyan kegyetlenül megalázó ember számíthat Isten igazságszolgáltatására.
A példázatból nem derül ki, hogy milyen büntetés, illetve kártérítés lehetősége áll fenn, de éppen a történetet követő leírás enged következtetni arra, hogy ez szóba jöhet. Dávidnak két büntetéssel kellett szembenézzen: az egyik az a tény volt, hogy nem távozik el házából a fegyver, a másik viszont, hogy várható csapásokra számíthat.
Amennyiben alkalmazzuk életünkben a lehetséges büntetést, és magunkra vonatkoztatjuk az esedékes fegyver jelenlétét is, akkor bizony kellemetlen, ha állandó békétlenségben kell töltenünk napjainkat. Sőt bármekkora is lehet gazdagságunk, vagyonunk, nem sokat érünk vele, ha állandó háborúsággal esszük kenyerünket.
Nem lényegtelen a báránykás, szegény ember megrosszabbodott helyzete sem. Joggal várhatja minden jogfosztott szegény ember, hogy Isten igazságszolgáltatásban részesítse, illetve visszakapja azt, amit elraboltak tőle gazdag, becstelen embertársai.
Kedves Atyámfiai, Testvéreim! Nem maradt más hátra, minthogy összegezzem gondolataimat, s rögzítsem a végső következtetéseket. Hasonlatban kívánom bizonyítani a mai példabeszéd igazságát. Pl. az Unitárius Egyházközség egybáránykás, szegény ember volt, és az ma is, aki úgy dédelgette egyetlen vagyonát, mint családtagját. Szeretete, féltő gondoskodása kevés volt ahhoz, hogy megakadályozza, feltartóztassa néhány embertárs kizsákmányoló, vagyon- és jogfosztó hatalmát. Egyszer Isten haragjának következtében számolni kell majd a bűnös múlttal. A számonkérés ideje lassan elérkezik, amikor megbűnhődik a tegnapi és mai „uralkodó réteg”. Viszont továbbra is nyög a szegény ember, akinek elvették egyetlen báránykáját, és megflekkenezték az utolsó majálison.
Él az Úr, és hűséges marad a benne bízókhoz. Előbb-utóbb sor kerül a szegény emberre is, hogy visszakapja elorzott, jogos, szeretett tulajdonát.
Vigaszul azonban addig álljon előttünk néhány szívderítő verssor:
Amíg egy tenyérnyi kék ég az enyém,
Amíg egy szál virág mosolyog felém,
Amíg a napnak egy sugára hull rám
S esténként elringat lágy álom-hullám,
Amíg a szívemben dalol az élet
S imádságszárnyon visz Hozzád a lélek.
Amíg jóságod virraszt felettem,
Bűntől a lelkem amíg visszaretten,
S a végtelenséged szomjazza vágyam:
Gazdagabb nem lehet senkise nálam.
Adja Isten, hogy így legyen. Ámen.
Pap Gy. László 