Címer

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG CÍMERE

A Magyar Köztársaság címere megfelelő – a heraldika hagyományait is tiszteletben tartó – ábrázolásának szabályait és annak lehetséges változatait az MSZ 3500 szabvány 1990. szeptember 15-től rögzíti.

E szabvány alapján készítettük el a címer vektorgrafikus ábrázolását, mely a kormányzati és a nonprofit szektor számára szabadon letölthető és felhasználható oldalainkról. A letöltött anyagok üzleti célú felhasználása nem engedett. Kérjük, használat előtt olvassa el a Magyar Köztársaság címere használatának jogi hátteréről, fő elveiről és kritériumairól SZÓLÓ FEJEZETET.

*

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG CÍMERE HASZNÁLATÁNAK JOGI HÁTTERE, FŐ ELVEI ÉS KRITÉRIUMAI

I. A CÍMER HASZNÁLATÁNAK JOGI HÁTTERE

A címer szabályozásának 3 fő pillére létezik jelenleg hatályos magyar jogrendszerben.

1. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (“Alkotmány”)
   Az Alkotmány mint Magyarország alaptörvénye szűkszavúan és lényegre törően fogalmaz. A címer definícióját, leírását, valamint a címer elfogadásához szükséges parlamenti többséget határozza meg: 76. § (2) A Magyar Köztársaság címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szentkorona nyugszik. (3) A Magyar Köztársaság címeréről, zászlajáról és azok használatáról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
2. A 1995. évi LXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról (“Nj. tv.”)
   Ez a jogszabály rendelkezik a címer használatára jogosultak köréréről, a használat fő elveiről, valamint a címer megjelenítésének követelményeiről. Az Alkotmány és az Nj. tv. értelmében nemzeti jelképeink – így a címer is – kettős funkciót hordoznak. Egyrészt a magyar államisághoz kötve adnak pontos leírást a címerről, másrészt a Nj. tv. – a címer tekintélyének megőrzése mellett – megengedi magánszemélyek részére a nemzethez való tartozás kifejezésére, illetve eseti jelleggel a különböző nemzeti ünnepeken, társadalmi rendezvényeken való használatát.
3. Miniszteri rendeletek
   A Nj. tv. 21. §-ának felhatalmazása alapján a miniszterek meghatározhatják a tevékenységi körük szerinti költségvetési szervek (intézmény, intézet stb.) címerhasználatának eseteit, illetőleg e szervek épületein (helyiségeiben) a címer elhelyezését. Ezen felhatalmazás eredményeként a mai napig a következő néhány miniszteri rendelet került kibocsátásra: 
   • 8/1996. (VII. 25.) MKM rendelet A Magyar Köztársaság címerének a művelődési és közoktatási miniszter ágazati irányítása alá tartozó kulturális intézmények általi használatáról,
   • 1/1997. (I. 10.) MüM rendelet A Magyar Köztársaság címerének a munkaügyi miniszter feladatkörébe tartozó tevékenységet végző szervek általi használatáról,
   • 34/1996. (X. 9.) NM rendelet A Magyar Köztársaság címerének a népjóléti miniszter ágazati irányítása alá tartozó egyes intézmények általi használatáról.
   • Mindhárom rendelet két konjunktív követelményt támaszt a címer használatának feltételéül. Egyrészt az adott miniszter ágazati irányítása alá tartozó költségvetési szerveknek engedélyezi a címer használatát, másrészt ezen költségvetési szervek is csak feladataik ellátása során jogosultak a használatra.
   • A Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter 2002. augusztus hó 31. napjáig nem élt a Nj. tv. által adott felhatalmazással.
4. Egyéb, a címer használatáról rendelkező jogszabályok:
   Számos egyéb jogszabály rendelkezik még a címer használatáról, mint például: 
   • 19/1989. (VII. 31.) MM rendelet A Magyar Köztársaság címerének és állami zászlójának sportszervezetek által történő használatáról,
   • 24/1998. (IX. 29.) PM rendelet A Magyar Államkincstár címerhasználatáról,
   • 6/1993. (MK. 161.) MNB hirdetmény Az 1000 forintos címletű bankjegyek köztársasági címerrel történő kibocsátásáról,
   • 6/1992. (VI. 19.) MNB hirdetmény A 100 forintos címletű bankjegyek köztársasági címerrel történő kibocsátásáról,
   • 1/1992. (III. 25.) MNB hirdetmény Az 500 forintos címletű bankjegyek köztársasági címerrel történő kibocsátásáról,
   • 1987. évi 13. törvényerejű rendelet A konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről.

   mindezek azonban jelen szakvélemény elkészítése során jogi relevanciával álláspontunk szerint nem bírnak.

II. A CÍMER HASZNÁLATÁRA JOGOSULTAK KÖRE

A címer használatára jogosultak köre a használathoz való jogosultság eredete és terjedelme szerint

1. A címer használata törvényi felhatalmazás alapján
   A Magyar Köztársaság címerét 
   • az Országgyűlés, az országgyűlési képviselő,
   • a köztársasági elnök,
   • az Alkotmánybíróság, az Alkotmánybíróság tagja,
   • az országgyűlési biztosok,
   • az Állami Számvevőszék,
   • a Magyar Nemzeti Bank,
   • a Kormány, a Kormány tagja,
   • a fegyveres erők,
   • a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat,
   • a bíróság, az ügyészség,
   • a rendvédelmi szervek és a közigazgatási feladatot ellátó szervek,
   • továbbá ezek hivatalai, illetőleg
   • a felsoroltak képviseletére jogosult személyek

   a hivatali feladataik ellátása során külön engedély nélkül használhatják, illetőleg helyezhetik el az épületeiken és helyiségeikben. Az említett szerveknek a címert a címeres körbélyegzőn úgy kell használniuk, hogy a címer körül a szerv nevét, illetőleg a címert használó személy hivatalának (tisztségének) megnevezését fel kell tüntetni.

2. A címer használata az illetékes miniszter rendelkezése alapján
   Az 1. pont alá nem tartozó költségvetési szervek (intézmény, intézet stb.) címerhasználatának eseteit, illetőleg e szervek épületein (helyiségeiben) a címer elhelyezését a tevékenységi körük szerint illetékes miniszter határozza meg (ld. I./3. pont)
3. Magányszemély, jogi személy általi használat
   Az Nj. tv. szerint: “Ha törvény, illetőleg törvény felhatalmazása alapján jogszabály másként nem rendelkezik, magánszemély a foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása során, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet – az 1. és a 2. pontban említett szerveken (személyeken) kívül – a tevékenysége során, illetőleg a szervezete jelképeként vagy ennek részeként a címert nem használhatja”. Ez alól a szabály alól a címer védjegy elemeként való használatának lehetősége (ld. II/4. pont) teremt kivételt Az Nj. tv. – idézett rendelkezése értelmében – fokozott védelemben részesíti az ország címerét. A közhatalmi jogosítványokkal rendelkező szerveken kívül foglalkozásuk, tevékenységük gyakorlása során mindenki másnak tiltja az ország címerének használatát. E tilalom alól törvény vagy törvény felhatalmazásán alapuló jogszabály tehet kivételt A szabályozás indoka – az Nj. tv. kommentárja értelmében -, hogy a piacgazdaság kialakulásával párhuzamosan a gazdasági élet szereplőinek termékeik minőségével, illetve saját jelképrendszerükkel kell biztosítaniuk áruik kelendőségét, nem pedig azzal, hogy a partnerek bizalmát a hivatalosság látszatát keltő nemzeti jelkép használatával nyerik meg. A nem gazdasági tevékenységet folytató társadalmi, politikai szervezetek esetén tevékenységük során szintén nem indokolt az ország címerének használata, mert ez azt a látszatot keltheti, hogy mögöttük valamiféle kiemelt állami garancia áll. Ugyanakkor az Nj. tv. nem zárja ki, hogy a kialakuló tevékenységi formák és szervek (pl. kamarák) esetén, ha az általuk ellátott közfeladatok ezt szükségessé teszik, az Országgyűlés vagy az általa adott felhatalmazás alapján jogszabály eltérően rendelkezzen. A nemzethez tartozás kinyilvánítása céljából magánszemély a címert és a zászlót (lobogót) a Nj. tv-ben foglalt korlátozások megtartásával használhatja.
4. A címer védjegy elemként való használata az ipari és kereskedelmi miniszter engedélye alapján
   A védjegynek nemzetközi viszonylatban és a hazai piacgazdaság kiépülése és működése folyamatában is jelentős szerepe van. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (“Védjegy törvény”) szerint az olyan védjegy, amely kizárólag az állami címerből vagy zászlóból áll, nem részesülhet oltalomban; az illetékes szerv hozzájárulásával azonban védjegy elemeként igen. Ez a szabályozás megfelel az ipari tulajdon oltalmáról szóló párizsi uniós szerződésnek, s ugyanez a szabályozás érvényesül az Európai Unió hatályos jogrendjében. Az Nj. tv. a Védjegyről törvénnyel és az európai joggal összhangban határozza meg az előzetes engedélyezés feltételeit – a döntéshozó szerveket, a döntés lényeges szempontjait -, amelyek a nemzeti jelképnek a védjegy elemeként való használatát lehetővé teszik, továbbá biztosítja a bírói jogorvoslat lehetőségét is: “A címernek védjegy elemeként való használatát az ipari és kereskedelmi miniszter engedélyezheti a védjeggyel védeni kívánt áru tekintetében illetékes miniszter véleményének kikérése után. Az ipari és kereskedelmi miniszter a kérelem elbírálása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) alapján jár el. Az ügyfél a határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. A kérelem elbírálása során meg kell vizsgálni, hogy az áru minősége, jellege, a kérelmező tevékenységének jelentősége indokolttá teszi-e a címer használatát. Ezt a kérelmezőnek kell bizonyítania.” A Magyar Szabadalmi Hivatal védjegy lajstromába bejegyzésre kerültek olyan védjegyek, amelyeknek elemét, részét alkotja a címer. A Szabadalmi Hivataltól kapott információk szerint, az ipar és kereskedelmi miniszter engedélyezi a címer védjegy elemeként való bejegyzését, amennyiben a bejegyzést kérelmező tevékenysége nem méltatlan a nemzeti jelkép használatára.

III. A CÍMER MEGJELENÍTÉSÉNEK LEHETSÉGES FORMÁI

A címer megjelenítésére a hatályos jogszabályi rendelkezések szerint több lehetőség biztosított, melyek a következők:

1. Bankjegy, állampapír
   Az Nj. tv. szerint a címert a bankjegyen fel kell, az állampapíron és a pénzérmén fel lehet tüntetni.
2. Sajtótermékek címfelirata
   Az ország címerének védelmét kívánja biztosítani a Nj. tv. a sajtótermékek címfelirata tekintetében is, mert e területen is a piac és a verseny szabályai érvényesülnek. Ezért az ország címerének a használata csak a hivatalos lapokat illeti meg. Ezek körét a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény határozza meg. Az előzőekben kifejtett megfontolásból az Nj. tv. a címer elkülöníthető részeire is kiterjeszti a védelmet.
3. Nemzetközi vásár
   Nemzetközi vásáron (kiállításon, árubemutatón stb.) a címer használatát az ilyen esemény rendezésére vagy az azon való részvételre jogosultak részére – a külügyminiszter véleményének kikérése után – az ipari és kereskedelmi miniszter engedélyezi.
4. Nemzetközi kulturális vagy társadalmi jellegű rendezvény
   Nemzetközi kulturális vagy társadalmi jellegű rendezvény esetén az engedélyt a művelődési és közoktatási miniszter, illetőleg a társadalmi rendezvény jellege szerint illetékes miniszter – a külügyminiszter véleményének meghallgatása után – adhatja meg. A kérelmet a művelődési és közoktatási miniszterhez kell benyújtani. Az engedély iránti kérelem elbírálása során az ipari és kereskedelmi miniszter, valamint a művelődési és közoktatási miniszter az Áe. alapján jár el. Ha a kérelmet a benyújtástól számított harminc napon belül nem utasítja el, az engedélyt megadottnak kell tekinteni. A kérelem elutasítása esetén az ügyfél a határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül keresettel kérheti a bíróságtól.
5. Nemzeti ünnepek
   A címernek a nemzeti ünnepek, az ezekhez kapcsolódó és egyéb társadalmi (politikai, gazdasági, tudományos stb.) rendezvény, nemzeti jellegű más megemlékezés, valamint katonai tiszteletadás alkalmával történő eseti használata – a Nj. tv-ben foglalt korlátozások megtartásával – megengedett.
6. A címer használata költségvetési szervek épületein, helységeiben, bélyegzőin
   Erre vonatkozóan a jelen szakvéleményünk II/ 1. és 2. pontja alatt már kitértünk, ezért az abban foglaltakat most nem ismételjük meg.

IV. A CÍMER GRAFIKAI ÉS ELEKTRONIKUS MEGJELENÍTÉSE

• Grafikai megjelenítés
  A Nj. tv. szerint a címer grafikai megjelenítésére a szabvány előírásai irányadók. A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény (“Szabvány törvény”) értelmében a nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg, vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. A Magyar Köztársaság címerének ábrázolásáról az MSZ 3500 számú állami szabvány (“A” melléklet) rendelkezik. Ezen szabvány tárgya a címer színes ábrázolása, illetve a címer grafikai sokszorosításra alkalmas, egyszínű rajza. 2002. január 1-jétől a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes (Szabvány törvény 6. § (1) bekezdése). A Magyar Szabványügyi Testület dolgozójával folytatott informális megbeszélésünk alapján ezen jogszabályi rendelkezés gyakorlatban való alkalmazásáról azt lehet megállapítani, hogy a szabvány alkalmazásának önkéntessége a szabvány formai ábrázolására vonatkozik, s nem terjed ki a címer használatához jogosultsággal rendelkezők körének bővítésére. A szabvány alkalmazása esetén fel kell tüntetni a szabvány jelét, amely a címer esetében MSZ 3500.
• Elektronikus megjelenítés
  A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek elektronikus módon való megjelenítéséről jelenleg jogszabály nem rendelkezik. A Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének (“Egyesület”) a Tartalomszolgáltatásra Vonatkozó Működési, Etikai és Eljárási Szabályzata (“Szabályzat”) az Egyesület tagjaira vonatkozó, önkéntes követésen alapuló szabályzat, amely szintén nem vonja szabályozási körébe a magyar nemzeti jelképek elektronikus megjelenítésének módját. Emellett a jelenleg elérhető Szabályzat érvényességi ideje 2001. december hó 31. napján már lejárt. A címer elektronikus megjelenítésére vonatkozóan a fent kifejtett jogi instrumentumok áttekintése és értelmezése alapján az alábbi következtetéseket lehet levonni: A címer elektronikus úton való megjelenítéséhez való jogosultság a címer használatához való jogosultság II. pontban kifejtett szabályai szerint alakul. Ennek értelmében a címert a Nj. tv. által meghatározott állami költségvetési szervek feladataik ellátása során vagy törvényi felhatalmazás, vagy az illetékes miniszter felhatalmazása alapján használhatják. Magánszemély a foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása során, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet a tevékenysége során, illetőleg a szervezete jelképeként vagy ennek részeként a címert nem használhatja. Ezen főszabály alól két kivétel lehetséges: 
  • amennyiben törvény vagy törvény felhatalmazása alapján jogszabály megengedi a használatot,
  • a címer védjegy elemként való használata az ipari és kereskedelmi miniszter engedélye alapján.

*

CÍMERTANI ÁTTEKINTÉS

Az embereknek ősidők óta törekvésük, hogy a (vérségi, etnikai, vallási, szervezeti, politikai stb.) csoportokhoz való tartozásukat, ugyanakkor másoktól való elkülönülésüket is valamilyen módon (testfestéssel, hajékítéssel, mítoszokban, eredetmondákban, totemekkel, tamgákkal, hasonló öltözékkel, tulajdonbélyegekkel, mesterjegyekkel stb.) kinyilvánítsák.

(Ezek motívumai később átkerülhettek a címerekre is, ezért a címer kialakulásának kora és eredete vitatott.)

A római birodalom felbomlása után a csapatok egyenruházata, szabvány szerinti felszereltsége megszűnt, a feudális államok kialakulása idején relatíve kis létszámú seregek (amelyeknek tagjai akár ismerhették is egymást) csaptak össze, vagy külsőre is jól megkülönböztethető ellenfelekkel (nomádok, arabok, vikingek) küzdöttek. A megkülönböztető jelek tehát nyilvánvalóan adottak voltak.

Új helyzet állt elő a keresztesháborúk idején, amikor a keresztény világ minden szögletéből nagy létszámú hadak vonultak fel: együvé tartozásukat köpenyeikre felvarrt, pajzsaikra felfestett kereszttel, különállásukat pedig más-más színnel vagy a kereszt mellé festett kiegészítő motívumok hozzáadásával fejezték ki.

Ebből a gyakorlatból fejlődött ki rövid fél évszázad alatt, a lovagi intézmény kialakulásával, a nehéz fegyverzet (főleg az arcot is takaró sisakok) elterjedésével egy időben az azonosítást szolgáló címer használata. Első előfordulásai a 12. század közepétől adatolhatók. Hamarosan írásba foglalták a címerjogot (13. század), a címerszerkesztés alapelveit, és kezdik vezetni a címerkönyveket is (14. század).

A címerek korai elnevezései (középkori lat.: arma, ol.: arma, fr.: armes, ang.: arms, ném.: Wappen stb.) is eredetük hadi jellegére utalnak. A magyar címer szó egykorú fogalom-kiterjesztéssel jött létre a franciából átvett cimierből, ami eredetileg csak sisakdíszt jelentett. (1326-ban, első előfordulásakor I. Károly király még ebben az értelemben használja.)

A címer tehát bizonyos szabályok szerint, meghatározott borításokból, illetve mértani jellegű vagy stilizált figurális alakokból megszerkesztett, pajzsba foglalt, állandó, színes jelkép, amelyet régi szokásjog vagy fejedelmi adomány alapján (közösségek a jogfolytonosság igényével), megkülönböztető és ismertető jegy gyanánt viseltek az erre jogosult magánszemélyek vagy testületek (természetes és jogi személyek).

A címer alapeleme tehát a pajzs, amely lehet hosszúkás (ún. normann), háromszögű vagy négyszögű, kerek- és csücskös talpú, tárcsa-, lófej vagy ruta alakú, halfarkú, ovális, kerek stb. Állhat egyenesen, jobbra vagy balra dőlve is (a lefordított pajzs a család kihaltát jelzi), lehet egyszerű vagy összetett.

Az összekapcsolás történhet egymás mellé, fölé helyezésével, egymás felé döntésével, sőt, új osztott (vágott, hasított, négyelt stb.) pajzsmezőbe foglalásával is. Ha a címer több egymásra helyezett pajzsból áll, alulról felfelé haladva alap-, öreg (v. nagy)-, boglár- és szívpajzs nevekkel különböztetjük meg ezeket.

A pajzs szemlélésekor a heraldika felcseréli a jobb és a bal oldalt (úgy kell tekinteni a pajzsot, mintha azt védelmül magunk elé tartanánk!). A pajzsfelületet függőleges hasításokkal, vízszintes vágásokkal és haránt irányú szelésekkel oszthatják fel. Az egy vágással és hasítással osztott pajzs négyelt, több (azonos számú) hasítással és vágással sakkozott, illetve több harántszeléssel rutázott. Páros hasítás cölöpöt, páros vágás pólyát, páros szelés harántpólyát jelöl ki.

A pajzsfelületet elméletileg két függőleges és két vízszintes vonallal kilenc mezőre tagolják: a felső vízszintes három a pajzsfő, a középső a pajzsderék, az alsó a pajzstalp; függőlegesen pedig a jobb oldali három a pajzs eleje, a középső a cölöp helye, a bal oldali pedig a pajzs hátulja.

Ha a pajzsfelület osztatlan, egyszínű, tarpajzs a neve. A pajzs ábráit borításokkal alakítják ki. Ezek lehetnek mázak, melyek színekből (vörös, kék, zöld, fekete, bíbor) és fémekből (arany, ezüst) állnak, prémek (hermelin, evet vagy mál, ellenhermelin és fordított evet), illetve hím (damaszkozás). Színre szín, fémre fém nem kerülhet. Naturális ábráknál természetes szín (pl. barna medve) is előfordulhat.

A pajzs ábráit két csoportba soroljuk: 1). mesteralakok: különféle mértani alakzatok kombinációiból (vízszintes, függőleges, hullámos, lépcsős, haránt, kereszt, homorú, domború, fogas stb.) jelenítenek meg egy adott variációt; 2). címerképek: a térbeli kiterjedést mellőző, stilizált rajzok, amelyek ábrázolhatnak természetes tárgyakat és jelenségeket (Nap, ásvány, víz, tűz stb.), élőlényeket (ember, állat, növény, termés), képzeletbeli lényeket (griff, unicornis, főnix stb.), mesterséges alkotásokat (épületek, hajók), eszközöket (fegyverek, szerszámok), olykor betű- vagy névbeírásokat, illetve ezek részeit vagy kombinációit. A mesteralakoknak rendszerint el kell érniük a pajzs szegélyét (kivétel a keresztek egy csoportja), a címerképnek pedig nem szokás azt érintenie. Ha a címeralak felénél több látszik, növekvő, ha kevesebb, eltűnő a jelzője.

A címer borításainak jelölésére a (fekete-fehér ábrázolásokhoz) sávokból, pontokból és alakzatokból álló grafikai rendszert dolgoztak ki. Egy pajzsban lévő azonos alak azonos mázú, osztott címerben az osztott alakok mázainak váltakozniuk kell. Az állatalak lehet fegyverzett (csőre, nyelve, karma, körme vörös vagy arany).

A címer pajzshoz hasonlóan fontos másik alkotó eleme a sisak. Két csoportját különböztetjük meg: 1). csatasisakok (csupor-, csöbör-, csőrsisak stb.) amelyek zártak; 2). tornasisakok (pántos és rostélysisakok), amelyek nyíltak. Lehetnek nyakékkel (monile) díszítettek. A sisak színe általában acél, azaz kékes vagy ezüst, ha arany, azt az adománylevél külön jelzi. A sisakra oromdíszt helyeztek, amely lehetett szarv, szárny, félszárny, toll, tollbokréta, gally, virág stb., de legtöbbször a címerkép vezérmotívumát ismételte meg. A sisakdísznek a sisakhoz erősítését tekerccsel vagy (nem rangjelző!) sisakkoronával takarták. A fejedelmek sisakját rangkorona ékesítette. Később ez más méltóságok (grófok, bárók, hercegek) esetében is általánossá vált, a főpapok lebegő pap-kalapot helyeztek pajzsuk fölé meghatározott színű és számú lecsüngő bojttal, a pápák pedig tiarát. A városok címerhasználatában pedig megjelentek az ún. falkoronák, később más címerfödelek (fejfedők: csákó, süveg stb.) is előfordulnak. Egy pajzsra általában egy sisak kerül, több sisak esetén, ha páros számúak, egymás felé fordulnak, ha páratlanok, a középső mindig szembenéz.

Általánosan elfogadott szabály, hogy a sisakot, rangkoronát, mitrát a pajzs felső szélére, dőlt pajzsnál (vele egyfelé fordítva) a magasabban álló csúcsára kell helyezni, de a rangjelző papi kalap mindig lebeg felette. A sisak arcrésze rendszerint a címerábra irányát követi. Mindig a korona kerül a sisakra, és soha sem fordítva. Amennyiben rangemelő címerbővítés során több címert vonnak össze egy pajzsra, az eredeti címerek sisakjai kerülhetnek az új pajzsra helyezett rangkorona fölé. Ha a sisakdíszt tekercs rögzíti, mázai a foszlányok mázaiból állnak össze.

Ugyancsak szerves részük a címernek a foszlányok (másképpen sisaktakaró vagy orrjegy), amely bizonyos feltevések szerint a keresztesek sivatagi kendőjéből, mások szerint a tornajátékoknál használt ismertető textíliából (fátyol) fejlődött ki. Szélei kezdetben simák vagy bevagdaltak, később szaggatottakká (cafrangosakká) majd növényi ornamentikára emlékeztetőkké váltak. A foszlány színe rendszerint kétféle, megegyezik a pajzs alapszínével, fonáka pedig fém (ezüst, arany) vagy prém (hermelin), olykor előfordulhat rajta a címerkép egy-egy motívuma (pl. csillag) is.

A címer alatt (rendszerint szalagra írva) megjeleníthetik a címert birtokló csatakiáltását (devise) vagy jelmondatát is. Ugyancsak megjelentek (a kései heraldika korában) külső díszítő elemek: pajzstartó figurák (személyek, állatok), címerpalást, címersátor, a címer mögé vagy mellé helyezett zászlók, fegyverek és más járulékosan kapcsolódó szimbólumok.

CÍMERNYILVÁNTARTÁS

A címer a középkorban az uralkodók, a főrendek, a nemesek és a szabad királyi városok, bizonyos intézmények és hivatalok privilégiuma volt, de már ekkor megjelentek címermotívumok /ha nem is a pajzsba foglalva/ a mezővárosok, sőt a rangosabb falvak pecsétjein is.

A török kiűzését követően sok hazai település szerzett vagy kapott pecsétet, amelyek gyakran sematikusak /pl. templomos hely esetén templomot, mezőgazdasági jelleg esetén ekevasat, csoroszlyát stb. ábrázoltak/, ám nem ritkán ezekből fejlődött ki egy-egy település címere. Más települések gazdasági erőben, rangban emelkedve önálló címeradományban részesültek. A címer tehát fokozatosan elvesztette lovagi, nemesi jellegét, s a gazdasági erő, a társadalmi rang kifejezőjévé vált. (Meg kell persze jegyezni Werbőczyre hivatkozva, hogy Magyarországon a címer nem volt feltétele a nemességnek, ugyanakkor a címer senkit sem tett nemessé.)

Kifejezetten polgári igény hívta életre azt a közösséget /Tagányi K. – Altenburger G. – Rumbold B./, amely a múlt század hetvenes éveiben összegyűjtötte az ország településeinek címereit, pecsétjeit, s füzetsorozatban 1880-tól a köz rendelkezésére bocsátotta. Számos családi címertár munkálatai is beindultak /talán a legnagyobb Andrássy Gyula gróf vezetésével/, de ezek a közbejött politikai változások miatt nem fejeződtek be. Trianoni tragédiánk ismét a múlt felé fordította a figyelmet, de a címerhasználat terén egyre inkább a nemzeti egységet sugalló államcímer vált dominánssá (az állami hivatalok és szervezetek, az iskolák és intézmények gyarapodásával szinte kizárólagossá).

A második világháborút követően a kiváltságos rangok és címek használatának betiltásával törvény tiltotta meg (1947. évi IV. sz. törvény) a címerhasználatot is, az ötvenes évek elejétől pedig kifejezett politikai és szellemi harc indult meg a legkülönfélébb elmarasztaló jelzőkkel illetett címertan és a feudális jelképeknek kikiáltott címerek ellen. De azt a törekvést, hogy az emberek keressék és kinyilvánítsák önazonosságukat, elnyomni nem tudták. Így születtek meg aztán az ún. “szoc.reál” címerek, amelyeket vagy a régiek “modernizálásával”, vagy teljesen új jelképekkel (kohó, vörös csillag, fogaskerék, elektromos távvezeték stb.) hoztak létre. E címerek, melyeket gyakran a heraldika szabályainak felrúgásával alkottak meg, sokkal inkább a gúny céltábláivá, semmint az identitástudat kifejezőjévé váltak.

Az ország függetlenné válásával, a demokrácia kiszélesedésével, az állami centralizáció lebontásával országszerte jelentkezett ismét az egyénítő szimbólumok, emblémák iránti igény, olyan jelképek iránt, amelyek azonosítanak, de ezáltal a nemzet egészébe való önálló betagolódást is elősegítik. Az új körülmények közepette a jelképek megválasztásának joga az önkormányzatokra szállt [1990. évi LXV. sz. törvény 1§. (6) 2], ugyanakkor a törvényhozás meg is tiltotta a nemzeti jelképek korlátlan használatát, s így közvetve elősegítőjévé vált az egyébként is reneszánszát élő címeralkotásnak.

Példaként ott áll településeink vezetői előtt Nyugat-Európa gyakorlata, ahol egy-egy címer márkát, minőséget is jelent, mert folyamatos a használata évszázadok óta: eligazítja a kereskedőt, a turistát, a vállalkozót vagy utazót. Ugyanakkor szülőföldjét megbecsülő, öntudatos lokálpatriótává teszi a lakosokat, akik joggal büszkék címereikben kifejezett múltjukra, s lelkesen dolgoznak szűkebb pátriájuk felvirágoztatásán.

Szükséges azonban megjegyeznünk, hogy nem minden települési jelkép tesz eleget a heraldika szigorú szabályainak. E kiadványban is előfordul, hogy a helyi szimbólumokat – bár szabálytalanok – a megalkotó önkormányzat rendeletében “címernek” nevezi, és több-kevesebb hibával címerként írja le. Az ilyen – képi tartalmában persze kifejező és leírható – jelképeket azonban a címertől (arma) megkülönböztetve jelvényként (signum) kell értelmeznünk.

E jelképek azonban nem jelenthetnek elszigetelődést és befelé fordulást, hanem feladatuk éppen a nyilvánosság felé való kitárulkozás, amely már önmagában kívánalmat támaszt a nagy közösség, a nemzet más csoportjai jelképeinek megismerésére is. Ez egyrészt megóv a sematizmustól, másrészt segíti egymás jobb megértését és a kommunikáció rajzolt jelképi vonatkozásait kifejleszti. Napról napra növekszik a kapcsolatteremtés üteme (testvérvárosi, községi kapcsolatok, idegenforgalom, közös vállalkozások stb.), amely a másik fél szimbólumainak megismerését, használatát (sportrendezvények, kongresszusok, ünnepi rendezvények stb.) is feltételezi. Ismét jelentkezett tehát egy egészséges polgári elvárás (mint a múlt század végén) egy nemzeti címertár, illetve jelképtár létrehozására.

Ebben a honi jelképtárban való megjelenés nemcsak címet, hanem rangot is jelent, jelzi a betagolódás jellegét, a múlt ismeretének mélységét, a tágabb közösség és a nemzet egészéhez való viszonyt, a település polgárainak jogos öntudatát is. A jelképkészítés folyamatában pedig az egyes alkotók olyan visszajelzéseket kaphatnak címerük, jelvényük minőségéről /nem sematikus-e az ábrázolás, heraldikailag helyes-e a címer, történetiségében mennyire helytálló stb./, amely segíthet a tökéletes kivitelezésben. Úgy véljük, a jelképtár az idegenforgalomban akár segédkönyv is lehet, hiszen a jó címer felkelti a turisták figyelmét, s egy-egy tájegység változatos címerarzenálja programot is kínál gyűjtőnek és érdeklődőnek egyaránt. A jól megalkotott címerek a táj vonzerejét, s lakosainak kulturáltságát is sugalmazzák, növelik a bizalmat, felkeltik a kíváncsiságot.

Reményeink szerint a települések jelképei ezen gyűjteményének közreadása azoknak a településeknek az önkormányzatait is szimbólumaik kimunkálására ösztönzik, amelyek még nem éltek e törvény adta lehetőségeikkel, továbbá hogy megváltoztatja honpolgárainknak az egyéni, családi, intézményi stb. címerekhez, jelképekhez való viszonyát is. Ennek szerves következményeként serkenthetik és szorgalmazhatják ezen címerek, jelképek összegyűjtését, pontos regisztrációját, hozzáférhetőségét.

A jelképtár tehát sokirányú igényt elégít ki, hasznára lehet az egyéneknek, közösségeknek, de felhasználható az iskolákban földrajz, esztétikai, történeti oktatás keretében, a település szépítésében, a közösségek kapcsolatában, sportban és szórakozásban, a táj jellegének hangsúlyozásában és még számtalan más vonatkozásban is.

MAGYARORSZÁG CÍMERÉRŐL

Magyarország címere álló, csücskös talpú, hasított katonai pajzs, melynek jobb oldala vörössel és ezüsttel hétszer vágott, bal oldali vörös mezejében zöld hármashalom, középső ormán nyitott, háromágú arany leveleskoronából ezüst kettőskereszt növekszik. A pajzs felső élén a magyar Szent Korona nyugszik. Díszes kivitelben jobbról tölgyág, balról olajfaág övezi. Korábbi változataiban (1945-ig) telamonként lebegő angyalok tartották.

E címer évszázadok során alakult ki, elemeit kezdetben külön pajzsokon ábrázolták. Krónikás felfogás szerint a vörössel és ezüsttel vágott pajzs az Árpád-dinasztiához tartozást, míg a halomra helyezett kettőskereszt a királyi hatalmat fejezte ki. Vegyesházi királyaink korában a vágásos pajzsmező a királyi ház címerével kombinálva jelenik meg, s csak I. Ulászló (1440-1444) uralmától kezdve válik általános gyakorlattá, hogy a vágásokat a kettőskereszttel egy pajzsra emelve ábrázolják. Mivel a Szent Koronát szigorúan őrizték – hiszen csak az a király számított törvényes uralkodónak, akit „Szent István koronájával” koronáztak -, csak ritkán adódott mód a megtekintésére. Nem véletlen tehát, hogy a pecsét- és éremvésnökök, címerfestők kezdetben nyitott koronát helyeztek címerpajzsunkra. Csak II. Rudolf (1576-1608) idejétől válik szokássá a zárt korona ábrázolása.

A Szent Korona eredendően két részből áll: az oromdíszekkel ellátott abroncsot, amelynek zománcképei félalakos arkangyalokat és szenteket jelenítenek meg, és föliratuk görög nyelvű, “corona graeca” névvel illeti a szaktudomány. A kilenc apostol egész alakos figurájával díszített és találkozási pontjában a világbíró Krisztust mutató, latin betűs szövegű pántokat pedig “corona latina”-ként említik. Összeszerelésének ideje valószínűleg a XI. század vége vagy a XII. század lehetett, de a hagyomány Szent István király személyéhez köti. (Az újabb ötvösművészeti kutatások szerint a korona grúz műhelyben készült a III. században, majd az avarokon keresztül került a frankokhoz, akik István megkoronázásával a hunok és az avarok utódainak tartott magyaroknak ajándékozták.)

A MAGYAR CÍMER TÖRTÉNETE

A címer egyes elemei már a XII-XIII. században fellelhetők.

A vörössel és ezüsttel vágott pajzsmező Imre király (1196-1204) pecsétjén előfordul, a vágásokat ekkor lépegető oroszlánok díszítik. A vágások hetes száma 1220-ban, oroszlán nélkül pedig V. Istvánnál (1270-1272) szerepel először.

A kettőskereszt III. Béla (1172-1196) 1190 körül vert pénzein, illetve IV. Béla (1235-1270) pecsétjein jelentkezik. A hármashalom V. István pecsétjén található gótikus lóhereívként, csak a reneszánsztól válik kerek, majd a barokk kortól parabolikus formájú hegycsoporttá. A XIII. században (Kun Erzsébet anyakirályné pecsétjén) a kereszt tövében még virágok virulnak, e képből alakul ki később a középső orom leveles koronája.

A két pajzsmező eggyé szervezése a XIV. század végén kezdődik meg, de csak Habsburg Rudolf császár (1576-1608) idejében véglegesül. A XV. század elejétől elő-előfordul zárt korona a pajzsra helyezve, de ez is csak Rudolf korától állandósul.

A címer legfontosabb motívumai tehát a XIII. század végére már kialakultak, földrajzi jellegű interpretációik ehhez képest évszázadokat késtek. A jobb oldal ezüstvágásainak a fontosabb folyókat (Duna, Tisza, Dráva, Száva) szimbolizáló magyarázata XVI. század eleji, a hármashalomnak legmagasabb hegyeinkkel (Tátra, Fátra, Mátra) pedig XVIII. századi. Az így, helytelenül, beszélő címerré nyilvánított nemzeti jelképünk Trianon után, a kialakult helyzetből következően, bár indokolatlanul, számos félreértést eredményezett.
Forrás: http://www.nemzetijelkepek.hu/