Messzire hallatszott a hazaváró szó

Nyomtatás E-mail
Kisfaludy Károly Szülőföldem szép határa! című versével hívták falutalálkozóra a szentábrahámiakat. Közelebbre és távolabbra egyaránt elhallatszott: egybeharangozta a 200 éves jubileumot ünneplő templom hangja falusfeleit. Az ünnepi úrvacsorai istentiszteleten Bálint-Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke hirdette Isten igéjét, az Úr asztala mellett Berei István helybeli lelkész szólt a gyülekezethez. A kétnapos ünnep legemlékezetesebb pillanataiból nyújtunk ízelítőt.

Akkor mondják, hogy szép a gyülekezet, ha nincsenek üres padok az istenházában és minden korosztály jelen van. Ilyennek láttuk a hálaadáson a kazettás mennyezetű, gondozott templomot. És az a tény, hogy 4-500 ember megfordult a rendezvényeken, nyomatékosítja a megszólalók szülőföldszeretetről szóló vallomásait.

„ERŐS LÁBAKON”

Kardos Attila a testvérfalu, Ladánybene polgármestere a véget nem érő barátságot emelte ki, hiszen egymás életének részesei. Szeretettel, élményekkel feltöltődve mennek mindig haza. Kívánta, olyan erős lábakon álljon a testvértelepülési viszony és az emberek közötti barátság, mint ez a templom! Földi Tibor ladánybenei római katolikus plébános szentírási gondolattal kérdezte: miért kitüntetett hely a templom? A szeretetteljes találkozásokról elmélkedve, személyes élményt osztott meg: amikor nagyszülei kicsi tanyáján összejöttek, a megosztott öröm része volt, hogy „kenyerükből, kadarkájukból” részesültek. A későbbiekben akár telefonon is hívhatta volna, de legszívesebben meglátogatta. Hogy részesülhessen a „közösség áldásaiban”. Vajda Domokos csekefalvi lelkipásztor a  Gagy mente reformátusai nevében szólt. Kívánsága: jó lenne, ha a születő gyermekek egész sora igazolná az idők végezetéig, itt vagyunk, itt akarunk itthon lenni. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a gyülekezet létében látja annak bizonyságát: vagyunk, leszünk. „Elődeink ügyeltek egymásra, gyarapodtak. Ügyeljenek a templomra, tartsanak össze, hogy a következő nemzedékek a 300. évfordulót is jólétben, egészségben érhessék meg!” Mátéfi Tímea idén végzett teológiai hallgató, a templomi ünnepség moderátora kedvesen köszöntötte a közelebbről és távolabbról érkezett szentábrahámiakat és a helyben lakókat valamint az egyházi és civil meghívottakat, vendégeket. Név szerint is hálát mondtak mindazoknak, akik támogatták a falutalálkozó létrejöttét. A köszöntőbeszédek után Lőrinczi Anna nénit hívta a templom piacára, aki az évfordulóra és a közös ünneplésre verssel készült. A strófák emlékezésre biztattak. Hogy a szegény a fillérjét, a gazdag a forintját vitte az Úr asztalára, és „vigaszért, balzsamért ide sietének.” Végezetül felolvasták Máthé Zoltánnak, a néhai Máthé Lajos lelkész fiának az alkalomra írt üdvözlő levelét. A Svédországban élő Benedek Annamária tanárnő azok nevében osztotta meg érzéseit, akiket távolról vagy nagyon távolról szólított haza a belső hang. Nem magyar nyelven hallgatja az Igét, de gondolatban nagyon sokszor itt van keresztelésének helyén.

… A ZSIDÓ HEGY ÁRNYÉKÁBAN

Az évfordulóra jelent meg Pap Gy. László (alsó képen): Ébredések a Zsidó hegy árnyékában című könyve, amelyet a szerző személyesen mutatott be a templomünnepen. Földijeihez szólva köszönetet mondott mindazoknak, akik „ötletet és támogatást adtak”, valamint név szerint is, akik a kötet sajtó alá rendezésében segítettek. A két nagyobb részből álló dokumentum adatokat tartalmaz az egyházközség 19. és 20 századi történetéből. Megőrizve a levéltári anyagok és jegyzőkönyvek nyelvezetét, stílusát. Szól a valláserkölcsi életről, alfejezetben a családról – amelynek belügyeiről is az egyház intézkedett egykor. Az iskola világát az egyház szemszögéből figyeli az irat. És egy hosszabb rész a helybeli segítőkészség megnyilvánulásait taglalja. A könyvet az érdeklődők a falutalálkozó idején meg is vásárolhatták. A templom bicentenáriumának kopjafájánál az ünnepi beszédet Lőrinczi Lajos esperes tartotta: az emlékjel magasztos nagy pillanatokra emlékezteti állíttatóit és másokat is. Azokra emeli a mind enkori arrajáró pillantását, akik 200 évvel ezelőtt Istennek hajlékot emeltek, akik azt megtartották és imádsággal megszentelték. Az Istennel való szent találkozás helye történelmet folytat. A díszes fa motívumai életre kelnek, mesélnek, tanítanak: egységről, mely példája minden közösségnek; Jézusról, aki életkenyerét kínálta fel; és arról a harcról, amelyet népünk és az egyház vív az élet boldogabbá tételéért. A lámpás pedig égi fény, tűz – beragyogja egész életünket. Balázs Antal, a fafaragó üzenete: vigyázzanak a fényre! Bálint- Benczédi Ferenc kért áldást az emlékpark legújabb üzenetközvetítőjére. Imájában hálát mondott a múltért, jelenért. „Emelje tekintetünket magasba. Legyen e falu lakóinak és hazatérőknek biztos középpontja, ahonnan indulni, és ahová visszatérni is lehet.” A műsorban közreműködtek a helyi iskola diákjai. Az ünnepség után az érdeklődők megtekinthették Sebestyén Imre képeslapgyűjteményét, valamint a 100 év 100 fényképben című fotókiállítást, amely szentábrahámi életképeket tárt elénk a távol- és közelmúltból. A falutalálkozó alatt megvásárolhatók voltak Szikszai Margit népi motívumokkal díszített kézimunkái is.

MI SZEM-SZÁJNAK INGERE

A gyermekeknek a szórakoztató programok mellett kipingált arcuk és a Reménysugarak is ünnepet jelzett. A közebéd után ki-ki válogathatott a programkínálatból. Az utcák közötti focibajnokságot pedig az alszegiek nyerték. Másnap egyetlen jóféle falatot rejtő bográcsból se került maradék: azért főzték, hogy mindenki jóllakjék. Így az egész falu nyert. A Pipacsok Néptáncegyüttes által felvezetett bál után a vasárnap örömei templomban, közös tál mellett és a focipályán folyatódtak. A Jakab Zoltán vezette csapat és a helybeliek 8-3-as gólaránnyal zárták a barátságos mérkőzést. Öreg este lett, majdnem éjfél is, mire véget ért a falutalálkozó.

ÖKÖR A NYÁRSON

Utoljárahagytuk a szombat reggeltől fűszeres páclével kenegetett, nyárson forgatott és ottjártunkkor már épp leszedegetés alatt álló ínyencségről szóló gasztronómiai híradást. Titkot sajnos nem tudtunk meg a fűszeres pácról, pedig ennek köszönhető a hagyományos ízhatás. A sepsiszentgyörgyi Bartha Ernő a tudója, mitől lett olyan ízletes a roston tovább sütött ökörszelet. A csontozást, szeletelést nem vártuk meg, de hoztunk egy fotót olvasóinknak is.

Forrás: Udvarhelyi Híradó 06.07.2011 lapszám
Szerzõ: Molnár Melinda