Elnökségi gyűlésre

Textus: Róma 2,6-11.

Kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim!

Arra gondoltam, hogy bármikor érdekfeszítő kérdéseket, illetve válaszokat kínál fel Isten igazságszolgáltatása. Tudom, és nem feledem el, hogy ebben a tekintetben is különös tanításokat közöl velünk unitárius hitfelfogásunk. Ennek figyelemben tartása mellett, de Pál apostol tanítása szellemében is a következőket kell látnunk:

1). Unitárius vallásunk tanításában is szerepel az isteni igazságszolgáltatás. Legjobb példa erre éppen Káténk 43. Kérdése, illetve felelete: Isten megítéli életünket és minden cselekedetünket. A jót jutalmazza, a rosszat bünteti. Életének és cselekedeteinek következményeit mindenkinek viselnie kell. Ugyanerről szól a 114. Kérdés is: Az örökéletben Isten megvizsgálja mindenkinek az életét és cselekedeteit. Jutalmat, vagy büntetést mér ránk a szerint, amint éltünk.

Azt azonban nem szívesen tárgyaljuk, hogy miként történik ez az igazságszolgáltatás.

2). Isten, tehát megfizet tetteink szerint – mondja Pál apostol is

–        először megfizet örökélettel

–        de haraggal és bosszúval is.

3). Az derül ki az apostol tanításából, hogy

–        örökéletet kap mindenki, aki:

a). – vágyik rá

b). aki jócselekedetekre törekszik.

– Isten haragjával kell szembe néznie annak, aki:

a). szembe száll Istennel

b). nem hajlik az igazságra

c). aki a gonoszsággal cimborál

4). Nagyon fontos tanítás az is, hogy mindenki megkapja azt, amit érdemel:

a). először is kínt és gyötrelmet

b). dicsőséget, tisztességet és békességet

5). Érdekes megjegyeznünk még, hogy a jutalom, illetve a büntetés minden embernek kijár:

–        először zsidónak, majd a pogányoknak, azaz nem keresztényeknek

–        végül pedig mintegy summázásként halljuk, hogy Isten nem személyválogató.