Most már egyre hangosabbá vált egy kérdés: „Mit keresel a debreceni unitárius lelkészi állásban?”
Ez számomra nem volt kérdés eddig. Most viszont válaszolnom kell rá. Valóban úgy jártam, mint a székely: A túloldalról vakaróztam, míg felhívtam a figyelmet, hogy e válasznak komolyan meg kell vetnem az alapját. Íme:
1. Miért vagyok unitárius pap? Azért, mert 1979.-ben így döntöttem, majd később felesküdtem Székelykeresztúron, hogy egyházamat szolgálom jó lelkiismerettel mindhalálig. Kinek baj ez?
2. Miért kerültem az Aranyos mentére? Azért, mert szót fogadtam a korabeli egyházi vezetésnek. Akkor attól tartottam – idősebb lelkésztársaim megjegyzése szerint, hogy ha visszautasítom a kirendelést, akkor Kőrispatakon vénülök meg. Még nincs kizárva ez sem!
3. Miért nem tetszett az Aranyos menti szolgálat? Erről nincs szó, hiszen az utolsó pillanatig teljes szívvel-lélekkel szolgáltam a bágyoni népemet. Ma is tisztelettel megköszönöm a 13 év kenyerét és minden áldását.
4. Miért mondtam le a Kolozs-Tordai Egyházkör jegyzői állásáról? Azért, mert vallottam akkor és most is állítom, hogy vannak emberek, akik beismerik, hogy alkalmatlanok a vezetésre és vannak, akikről mások állítják ugyanezt. Nincs szükség határozott vezetőre! Erre utalnak a jó híremet keltők, amikor a magyarsárosi zsinat eseményeivel hoznak összefüggésbe és elfeledik, hogy akkori kijelentésem örökérvényű: A székhez tapadt rövidlátók adják át a stafétát a bizonyítani akaró fiataloknak!
5. A nagyváradi gyülekezet a szívemhez nőtt, hiszen személyes barátságok megkötéséből pattant ki egy élő, családias hangvételű közösség.
6. 2007. december 25.-én, román idő szerint, este fél 10 órakor kérdezett meg néhai Rázmány Csaba-Béla püspök, hogy elvállalom-e a debreceni gyülekezet lelkészi állását. Reggelre kellett a válasz. Igent mondtam annak ellenére, hogy nem tudtam: hányan vannak itt, mi áll rendelkezésre, mi a teherbírása az egyházközségnek, mennyi lesz a fizetésem, kik segítenek mai napig, hogy boldognak érezzem magam a felújított lelkészi lakásban. Baj az, ha „igent” mondtam egy püspöknek? Nagy hiúság volt részemről, hogy elhittem: éppen rám van szüksége a gyülekezetnek? Azért vagyok a Debreceni Unitárius Egyházközség lelkészi állásában 2008. február 1.-vel, mert hivatalosan kinevezést kaptam, majd beiktatott a néhai püspök.
Vannak, akiket nem elégít ki a fenti válasz. Pedig ők a „magasan kulturáltak” és nem a szellemileg alacsony szintre került magam fajta és engem követők csoportosulása. Ők az ős unitáriusok velünk szemben, akik „fantom unitáriusokként” éltük születésünk óta életünket. Hogy érthetőbb legyek, akkor most már nekik szól a válaszom:
1. A debreceni unitárius gyülekezetben három csoportosulást találtam. Az egyik érdekből, a másik azért létezik, mert védelmezi az elsőt, a harmadik csak most kezdi sejteni, hogy mi is történt közel harminc éve ebben a gyülekezetben. Vegyük sorra!
2. Néhai lelkésze a gyülekezetnek egy szép napon úgy döntött, hogy kedveseit beülteti örökéletre a Szabó József jótevő által, az egyházközség javát szolgáló telekre, épületekbe. Ezzel nem is lett volna gond, csak egy szép nap betévedt egy vallását kereső lélek, aki hamarosan beleférkőzött a lelkész szép lelkébe, sőt rámutatás alapján gondnokává is változott a gyülekezetnek.
3. Telt-múlt az idő, a lelkész elment a minden élők földi útjának végére, de családja, az egyházközség lakásaiba ültetett szíve választottai, távoli rokona, – maradtak. Mivel a lelkészváltás meglebbentette az ingyen lakás elvesztésének lehetőségét, jogi szakértelemmel megfogalmazásra és aláírásra került néhány irat, melyeknek köszönhetően tetemes nagyságrendű kárt okoztak és okoznak az egyházközségnek mind a mai napig az „örökösök”. Mert nem azzal van gond, hogy valaki bántaná a volt lelkész szellemi megvalósításait, hanem az vált elviselhetetlenné, amit okoznak az ingyen lakók, akik örökségképpen maradtak az egyházközség testén.
4. A „magasan kulturált”, volt egyházközségi vezetők közül olyan is van, aki jeles beosztásban elismerésnek örvend. Ennek ellenére elmarasztalóan beszélt arról a lelkész elődömről, aki megoldást keresett az „udvarbeli ügyek ” rendezésére, és akinek „beletört a bicskája”. Ez a volt egyházközségi vezető, – mert ígéretet tett az udvarbeliek védelmére – folyamatosan tervezgette, szerkesztette az elleniratokat, hogy továbbra is megmutassa politikai szakértelmét, irányító készségét és győzedelmeskedő sikereit a soron levő Főhatósággal és az állásában levő lelkésszel szemben. Egy magát gerincesnek tartó ember azt nyilatkozta egy hatszemközti beszélgetés alkalmával, hogy bármi lesz is, mindent letagad, ami arról szólna, hogy támadta lelkészelődömet, vagy elfogultan védelmezi az udvarbelieket.
5. Milyen szépen alakítja mára védekező álláspontját, amikor azt sugallja „követőinek”, hogy a lelkész a hibás, amiért elfogadta Rázmány püspök kinevezését. Nem érzik ebben valami csúsztatás? Miután már sikertelenül szembe szállt a Főhatósággal, látta, hogy a lelkészt nem lehet fegyelmi alá vonni, mert jelesre végzi házi feladatát, akkor a fenyegetés, alattomos jelentgetés, a „magasan kulturáltakra” nem jellemző övön aluli ütésekkel próbálták felhívni a lelkész figyelmét arra, hogy ugyan nem kell megnyomulni a lelkészi hivatal székében, hanem el lehet húzni innen. Vagyis gólyának tartja a lelkészt és családját.
6. Feltehető a kérdés: Miért? Azért, mert túl sokat tud a lelkész a hátrányos szerződések elkészítőiről, túl sokkal adósok az udvarban lakók az egyháznak és felerősödött azoknak szava is, akik unitárius gyülekezetet akarnak és nem „az unitárius egyházközségbe betévedtek” társaságát.
7. Mindenki érti az idők szavát. Még az is, aki csak visszafelé tekint. Be kell látniuk, hogy lassan elérkezik a felelősségre vonás pillanata, mely elől nem menekülhet a jogtudós és az sem, aki gondnoki, vagy presbiteri hivatalt töltött be az évek során és engedte, hogy az udvarbeli három család, valamint a volt vezetők évtizedeken át félrevezessék.
8. Lassan elérkezik az ideje annak is, amikor az egyházi Főhatóság is rádöbben arra, amit már néhai Miklósi – Vári Katalin sejtetett 2001-ben és én is jeleztem 2009-ben: A lelkész a hivatalos, egyházi álláspont védelmezője, miszerint semmi más nem kerülhet az egyetemes unitárius érdek fölé. Mert ez így van, akkor miért olyan érthetetlen, hogy mit védelmez a másik fél? Egy ingyen és két majdnem ingyen lakhatást, valamint a múltbeli megkárosítások visszafizetésének további elodázását.
9. Sajnálom, hogy több jóhiszemű unitárius is besétált a megtévesztők kelepcéjébe. Nekik bármikor van helyük az egységet akarók gyülekezetében.
Pap Gy. László 