2010.07.04 – A hit erősekké tesz

Bibliai olvasmány: Mt 8,5-10.


– általános beszéd –

„Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek: Ha akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.”                    Mt 17,20

Kedves Atyámfiai, Testvéreim!

„A hit az egyetlen teremtő erő.

A mindenség apja.

A szeretet az egyetlen éltető erő.

A mindenség anyja.

Aki megtagadja apját, elveszti világosságát.

Aki megtagadja anyját, elveszti melegségét.”

/Puzsér Róbert/

Tudjuk, hogy Jézus legközelebbi hallgatói, tanítványai voltak. Ezeket az embereket Jézus az élet különböző területeiről hívta el, így hát természetes, hogy viselkedésük, gondolkodásuk, az életről vallott felfogásuk is különböző volt. Az a pillanat, amikor tanítványokká lettek, egy fontos lépést jelentett életükben. Miért? Azért, mert addigi munkás életüket, azt a küzdőteret, ahol a mindennapiért folytattak csatát, ott hagyták és egy nemes cél mellé álltak. Vagyis számukra az anyagi világ oda lett, helyette viszont megtalálták az eszmeit. Közelebbről: Találkoztak a jézusi igazságokkal.

Bizonyára, nekünk is, mint egyszerű embereknek, sok nehézségünk volt addig, míg magunkénak mondhattuk ezt a szellemi világot. Mint nekünk, itt a földön: gondjaink, bajaink, szenvedéseink, vágyaink, céljaink vannak, úgy nekik is voltak. És ezek között vannak károsak is. Ezeket meg kellett ismerniük, és minél hamarabb lemondaniuk róluk.

Amint az újszövetségi iratokból, közelebbről a felolvasott bibliai verset magába foglaló történetből kiderül, bizony a tanítványoknak is nehéz előrehaladni a keskeny és meredek úton.

A tanítványok mindenüvé követik Mesterüket. Természetes, hogy ők hallják mindig az újabb és újabb tanításokat. Igyekeznek összehasonlítani azokkal az ismeretekkel, amelyeket tanítvánnyá válásuk előtt szereztek. Természetes, hogy az új tan sokszor szembe került a „régivel” és ez kétségbe ejtette a tanítványok szívét. Egy ilyen alkalommal kérdezik meg a tanítványok Jézust, hogy nekik miért nem sikerült meggyógyítaniuk egy gyermeket, visszaadniuk őt az életnek? A válasz teljesen félreérthetetlen: azért, mert gyenge a hitetek. És tovább folytatja: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.

Kedves Testvéreim!

Jézus válaszából határozottan kicsendül a hit óriási fontossága. Itt ez nem az egyedüli eset, mert munkássága során számtalan esetben felhívta rá a figyelmet, intette hallgatóságát, hogy a hit fontos szerepet tölt be egy ember életében. Gondolatait átadva rávilágított arra is, hogy e hithez feltétlenül csatlakozik a cselekedet, e kettő pedig állandó összefonottságban van az értelemmel és a szeretettel. Kérdezzük meg: Vajon miért tulajdonított Jézus olyan nagy fontosságot a hitnek?

Első sorban is meg kell határoznunk, hogy mi a hit? Unitárius vallásunk tanítása szerint: A hit bizalom Istenben, a gondviselő Atyánkban, akivel ez által életközösséget teremtünk. Mit jelent közelebbről ez? Én, mint imádkozó, küzdő ember elhiszem, hogy van Isten, aki mindent teremtett, fenntart, és bölcsen igazgat. Hiszem bizalommal, hogy Isten, mint minden teremtményét, úgy engem is megőriz, eláraszt szeretetével. Életemben a változásokat én magam alakítom a jó irányában Isten akarata szerint. Végül pedig törekszem az Isten fiúságra, hogy így tökéletessé legyek.

Gondoljuk csak el Atyámfiai! Jézus számára is csak a hit lehetett az erő, bizalom, bátorítás, mellyel el tudta fogadni a jó Isten akaratát. Működésének kezdetétől, egészen keresztre feszítéséig ez jellemezte életét: „Atyám, legyen meg a te akaratod”. Így, tehát érthető, tanítványai, hallgatói és mi, késő tanítványok számára is szükségesnek látta a hitet. Jézus nagyon helyesen látta, fogta fel a hit hatását az emberi életre. Észrevette, hogy miként válhat formáló erővé. A Jakab levél így fogalmazza ezt meg később: „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában” (2,17.). végül is, tehát szükséges, hogy hittel cselekedjünk. Jézus a jó fa és jó gyümölcs példáját adja hasonlatképpen. Nekünk pedig hit és cselekedet által kell teremnünk jó gyümölcsöket.

Kedves Atyámfiai! Egyedül csak mi lettünk képessé arra, hogy a hit által felismerjük állandó tökéletesedésünk lehetőségét. Isten mindnyájunkba beleoltotta a hitet, ha csupán egy mustármagnyit is. Most már, mint áldott lehetőség, teljesen tőlünk függ, hogy megérezzük hivatásunkat itt a földön. Ezt az „isteni ajándékot” megsokszorosítva ápoljuk, vagy hagyjuk elveszni, elfeledve emberi mivoltunkat.

Sok a harc egy életen át. A hit megtartó erő, mely Istenhez vezet, ami állandó bizalmat ad, imádságainkban pedig megmozgatja lelkünket, hogy onnan az igazat, a nemeset hozzuk elő. Jézus szavai biztatóak: „Amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek” (Mt 21,22.).

Higgyük el, hogy elég nekünk kezdetnek ez a mustármagnyi hit, melyet Isten ajándékképpen nekünk adott. Óriási fává tud terebélyesedni akkor, ha minden igyekezetünkkel azon munkálkodunk, hogy gyarapodjon ez a hit.

„Hit dolgairól vitatkozni nem laikus embernek való. Minden hit jó, csak megtartsátok, s legyen mindenki tisztelettel a másé iránt. A teremtő egyik embernek is olyan édes atyja, mint a másiknak, nem elég, hogy valaki azt mondja „uram – uram!” hanem szükséges, hogy szívében szeretet legyen, mely nélkül a hit megholt állat.”

/Jókai Mór/

Kedves Testvéreim!

„Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz „a valósághoz”. Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.” /Tisza Kata/

Mi, 21. századi, modern tanítványok, sokszor úgy érezzük magunkat, mintha magunkra maradottak, tanácstalanok lennénk, mint a régi tanítványok. Telve vagyunk aggodalmaskodással, hitetlenkedéssel. Sokszor azonban áhítozunk arra, hogy bárcsak növekedne meg hitünk, és ilyenkor nézzünk újra, meg újra önmagunkba! Jusson eszünkbe a jézusi mondás: Ha csak akkora hitünk lenne, mint egy mustármag, hegyet mozdíthatnánk ki helyéből, sőt: Semmi sem volna lehetetlen. Ha megtaláltuk, akkor, mint egy MÁSTÓL kapott ajándékot ápoljuk. Terebélyes fává fog nőni, és életszolgálattá erősödik bennünk a hit.

Legyen hát bennünk hit, amellyel minden hívő ember Isten országát építi. Legyen hitünk családjainkban, szülőföldünkben, ahonnan jöttünk. Hinni érdemes a fejlődő társadalomban. Legyen hitünk unitárius vallásunk igazságaiban. Legyen hitünk abban, hogy önneveléssel formáljuk magunkat, s kezünk alatt egy olyan utókort nevelünk, amely hittel és cselekedettel tesz tanúbizonyságot élettisztelete, békeszeretete mellett. Adja Isten, hogy a hit teljessé tegyen bennünket Jézus tanításainak elfogadására. Ámen.

2010-07-04.

Van hozzáfűznivalója? Tegye meg nyugodtan!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s