„Hasonlít a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keres.” Mt 13,45.
Kedves Atyámfiai, Testvéreim!
Mai példázatunk egy kereskedőről, illetve annak kitartó kutatásáról van szó. Mielőtt azonban belemennénk a jézusi példázat mondanivalójának tárgyalásába, van egy említésre méltó érdekessége a hasonlatnak. Az ugyanis, hogy míg eddigi tapasztalatainkban Jézus valamihez hasonlította Isten országát (búza és konkoly; mustármag; kovász; elrejtett kincs), ebben a példázatban valakihez, közelebbről a kincskereskedőhöz hasonlítja azt. Máris felmerül a kíváncsiskodó kérdés: Vajon zátonyra futhat érdeklődésünk csónakja a fenti helyzet miatt, mert akincskereskedő, és nem a drágagyöngy szerzi a meg a megfelelő hangsúlyt? Nem szabad elakadnunk gondolkodásunkban, további elmélkedésünkben, hiszen az igazgyöngyről szóló példázatot, a szántóföldben elrejtett kincsről szólóval szoktuk egy helyen emlegetni. Fontos e megállapításunk, annak ellenére, hogy az egyikben véletlenszerűen talál rá a földműves a kincsre, míg a ma tárgyalt példázatban hivatásszerűen, foglalkozásának megfelelően, szakértelemmel keresi és találja meg a kereskedő a kincset.
A szántóföldben talált kincsről szóló beszédemben hangsúlyoztam, hogy Isten országa kincsei soha nem kerülnek elő véletlenszerűen. Ezt erősíti meg az a tény, hogy nemcsak a papok és a papi jellegű emberek kereshetik Isten országának kincseit, akik foglalkozásukból eredően erre képezik magukat, hanem minden ember kutathatja. A keresés általában túlmutat az álmokon, a naponkénti vágyakon. Vagyis: Aki nemcsak megálmodja szeretetteljes életét, hanem tesz is annak érdekében, hogy ilyen legyen; aki nemcsak vágyik a szeretetre, hanem törekszik is arra, hogy szeretettel töltse meg élete minden pillanatát. Lássuk azonban közelebbről a mai példabeszédet!
1). A példabeszéd tartalma, a megelőzőhöz hasonlóan egyszerű, s mégis gazdag mondanivalót tartogat. Isten országa hasonló az igazgyöngyöt kereső kereskedőhöz. Egész életében azzal foglalatoskodik, hogy gyöngyökkel kereskedjen, de amikor egy rendkívüli, értékes gyöngyre talál, – viszont nincs elegendő pénze, hogy megvásárolhassa, – eladja mindenét, amije van, hogy megszerezze ez újabban talált gyöngyöt.
2). A példabeszéd mondanivalója meghatározott területre vezet. Itt feloldódik a pillanatnyi tétovázás, mely a kereskedőre és nem az igazgyöngyre fordította volna figyelmünket. Komoly szerepe van a kereskedőnek, sőt fontos szerepünk van mindnyájunknak Isten országa kincseinek megszerzésében, azok megőrzésében, de ennek ellenére, mégis sokkal fontosabb, hogy melyek, és milyenek ezek a kincsek. Különben hiábavaló lenne keresésünk, mert szétfoszlanának álmaink.
1/. A példabeszéd első mondanivalója – a fenti után -, még mindig a kereskedő személye körül forog. Ő az ugyanis, aki szakértelemmel figyel minden gyöngyre. A kereskedő számon tartotta azokat az értékeket, melyekkel eddigi életében, foglalkozásának köszönhetően találkozott. Meghozza időnkénti döntéseit. Most is hasonlóan jár el: Eddig még soha nem talált ilyen értékes gyöngyöt, s most életét meghatározó döntést hoz: Vagy kiengedi kezéből azt a gyöngyöt, mely többet ér minden eddig szerzett vagyonánál, vagy azt választja, hogy eladja mindenét, amije csak van, hogy övé lehessen ez az érték?! Tudjuk a példázatból, hogy kereskedőnk az igazgyöngyöt választotta.
Kedves Testvéreim!
Sokszor tapasztaljuk, hogy egyik-másik embertársunk jártasnak mondja magát az élet nagy kérdéseiben, az élet kincseinek, igaz gyöngyeinek keresésében, beszerzésében. Megosztott véleménnyel vagyunk irányában. Vagy örvendezünk sikereinek, vagy éppen irigykedünk rá. Igen ám, de gyakran azt is tapasztaljuk, hogy ennek az embernek mennyivel másabb az értékítélete, mint a miénk. Adott pillanatban rosszul ítéli meg az „igazgyöngy” és az „igazgyöngy” közötti különbséget. Ahogy én ezt értem: Többet ér számára a nagypapa aranyórája, a nagymama kövekkel díszített nyakéke, mint saját becsülete, mint általában az emberi tisztesség.
2/. A második mondanivaló az, hogy bármennyire is mentegetőzünk, mindannyiankincskeresők vagyunk. Nem mindegy azonban, hogy szakértelemmel keressük életünk legértékesebb gyöngyét, vagy hozzáértés hiányában. Szakemberek vagyunk ezen a területen, amennyiben tudjuk, hogy egy kincs, egy drágagyöngy kevesebbet, a másik pedig többet ér. Sőt van egy, melyért érdemes odaadnunk az egész többit.
Egyik, ilyen igaz gyöngyünknek számít a bölcsesség. Persze egyedül Salamon dicsekedhetett volna világra szóló bölcsességével, de ez nem jelenti azt, hogy utána ne lettek volna bölcs emberek. Sőt, egyáltalán nem kizárt a mi életünkből sem az a bölcsesség, mely elegendő ahhoz, hogy felfedezzük életünk igazi értékeit, és megtartsuk azokat.
Sok bibliai hely bizonyít a bölcsesség értéke mellett, de ezek között is kiváló helyet foglal el Jób meglátása. Szerinte „a bölcsesség ára drágább a gyöngynél”. (28,18.). Felfogásunkban megérdemelt, előkelő helye van a bölcsességnek. Induljunk ki abból, hogy meghatározom bölcsességünk egyik irányulását! Azt mondják, hogy a „tükör a művészetben nemcsak a hiúság, hanem a bölcsesség szimbóluma is. Ezért nem árt néha egy »görbe tükröt« magunk elé tartani, mely hibáinkat felnagyítja. Nem, nem külső hibáinkról van szó.” (Szilágyi Éva).
Amennyiben tovább visszük a bölcsesség gondolatát, akkor megjegyezhetjük, hogy a „gondolkodó és cselekvő embert nem szabad és nem lehet valutára, pénzre átszámolni, mert a bölcsességet nem lehet megvásárolni színaranyért. Az ember igazi értékskáláját a bennünk levő szellem, ez a csodálatos szellemi adottság határozza meg. Nem az élet tartama, hanem tartalma fontos. Lehet hosszú az életed, céltalansággal üresjáratú. Viszont rövid élettel is lehet fennkölt eszményekért küzdeni. /…/ A nagy egyéniségek hatása időben és térben olyan, mint a rádium kisugárzása: Tartós… de azt is kell tudnunk., hogy a civilizációnak alapját a névtelen munkások milliói tartják fenn. /Bokor Ernő; Megyei Tükör 1981 szept. 26./.
Még egyetlen gondolat erejéig maradjunk a bölcsesség kérdésénél, s mint keresésünk egyik lehetőségét említem imádságunkat, melyben Istenhez folyamodunk segítségért:
|
Erőt kértem az Úrtól, s Ő Nehézségeket adott Melyeken megedződtem. |
Bölcsességért imádkoztam, És problémákat adott, Melyeket megtanultam megoldani. (Egy meghallgatott imádság: Ismeretlen szerző) |
3/. A harmadik mondanivalóban az evangélium fontos szerepét hangsúlyozom. Éppen Jézus tanít arra, hogy féltve vigyázzunk az örömüzenet tanításaira, annak megtalált értékeire. Ne tegyük ki azokat annak a veszélynek, hogy az azt semmibe vevő emberek gúnyt űzhessenek belőle. Bánjunk szakértelemmel Isten drága ajándékaival, s miután megismertük Isten országának drága értékeit, úgy viszonyuljunk, mint amilyen jó szándékkal megajándékozott bennünket Isten. Jézus keményebben fogalmaz: „Ne szórjátok gyöngyeiteket sertések elé”! (Mt 7,6.).
A bölcs, jézusi mondás adja tudomásunkra azt a felbecsülhetetlen értéket, melyet az evangéliumhordoz magában. Isten örömüzenete ugyanis végre elhozza minden „kincskereskedő” ember számára azt, amire vágyott, vágyik életében. Túl a mindennapi kenyér szükségletén és fontosságán, megajándékoz Isten olyan lelki ajándékkal, kinccsel, melyért csakugyan érdemes odaadnunk mindenünket, amink csak van. Ez az áldozatvállalás nem hasonlítható a kincskereskedő megrögződött munkájához, hozzáállásához. Míg ő felméri a talált gyöngy értékét, majd elhatározza, hogy mindenét eladja élete legértékesebb gyöngyének megszerzése érdekében, addig a mi áldozathozatalunk teljesen más irányba mutat.
Képzeljük csak el, hogy egy istentelen, embergyűlölő atyánkfia egyik pillanatról a másikra ráébred arra, hogy valaki szereti őt. Tapasztalja, hogy goromba, erőszakos viselkedésére alázatos mosollyal válaszolt a vele „szemben álló”. Ahhoz, hogy örök érték maradhasson életében a szeretet és az alázat, ahhoz nem egy hasonló értékről kell lemondania, pl. a békességről, hanem arról az életmódjáról, melyben az erőszak, a gorombaság volt a meghatározó.
A kincskereső ember esetében az anyagi világ, döntő értékeinek sokaságát kellett feláldoznia egy újabb, komolynak számító érték megvásárlása érdekében. Isten országának közösségében azokról kell lemondanunk az „igazgyöngyök” megtartásáért, melyek különben kárunkra vannak. Evangéliumi, igazgyöngynek számít Jézus idecsatolható tanítása: Százszor annyit kapunk Istentől, amennyiben valamiről lemondunk tanítványságunk gyakorlása érdekében.
Kedves Testvéreim!
Maga Isten országa egy igazgyöngy. Abban a pillanatban, ahogy meghallottuk ezt, megismertük a példázatból, rögtön választás elé állít Jézus. Megtartjuk-e ezt a gyöngyöt, – akár sok áldozat árán is, – vagy veszni hagyjuk a többi értékkel? Megfelelő válaszunkban rejlik a példabeszéd tanulsága. Válasszunk helyesen. Ámen.
Pap Gy. László 