Jeruzsálem pusztulása.

Magyarázandó rész: Máté 24,15-28-ig: Jeruzsálem pusztulása.

1). Előzmények. Jézus sajnálja a várost, amiért prófétákat ölt meg. Tudnunk kell, hogy minden igyekezetével szerette volna maga köré gyűjteni, Isten akaratába belevonni az akkor élő fiakat, akkori jeruzsálemieket, de minduntalan ellenállásba ütközött. Nem akármi miatt, hanem éppen azért, mert a fiak szabadon döntöttek úgy, hogy távol maradnak Jézustól, tanításaitól és Isten szeretetétől, akiről prédikált, tanított.

2). A bibliai rész tartalmának ismertetése.

Jézus mindenképpen Dániel próféta jövendölésére hivatkozik, melyet a „szent hely”, a templom pusztulásával hoz összefüggésbe. Tanácsolja, hogy, aki megéri ezt az alkalmat, és Júdeában tartózkodik, meneküljön a hegyekbe. Aki már felmászott a háztetőre, az ne jöjjön le onnan. Aki pedig kiment a mezőre, munkáját végezni, semmiképpen ne forduljon vissza. Jézus különös hangsúlyt ad annak a fájdalomnak, melyet a várandós, terhes asszonyok fognak átélni azokban a napokban. Javasolja, hogy mindenki imádkozzon azért, hogy ne télen, vagy szombaton történjen a várható baj. Úgy látja, hogy soha addig nem volt olyan nagy nyomorúság, mint amilyen bekövetkezik a pusztuláskor. Azzal nyugtatja bizonyos mértékig hallgatóságát, hogy, amennyiben nem rövidülnének le azok a szenvedés teli napok, senki nem menekülne meg. Azonban a „kiválasztottak” kedvéért lerövidülnek a nyomorúság napjai. Ismét felhívja hallgatósága figyelmét, hogy némelyek kihasználják majd azt az időt, melyről beszél, s akár jeleket, vagy csodákat is tesznek, hogy megtévesszék az embereket. Az is előfordulhat, hogy sikerül befolyásolni némelyeket még a kiválasztottak közül is. ismételten hangsúlyossá teszi Jézus, hogy ő időben figyelmeztetett mindenkit az álpróféták jelenlétéről. Majd hozzáteszi: Az Emberfiának eljövetele olyan lesz, mint a villám. Keleten támad, de megvilágítja nyugatig az égboltot. Különös megjegyzéssel záródik a mai rész. „Ahol hulla van, oda gyűlnek a saskeselyűk”.

4). A magyarázat.

(1). Két valóság határozza meg mondanivalómat. Az első, természetesen Jeruzsálem pusztulása kellene legyen, hiszen erről szól a mai, magyarázatra szánt fejezet. Igen ám, de én mindenképpen összekötöm a jövendölést nemcsak Dániel próféta könyvének ide vonatkozó jóslatával, hanem a végső idő, illetve a feltámadással kapcsolatos meglátásával is. Eddigi bibliamagyarázataink alkalmával ugyanis sokszor felvetődött a kérdés, hogy szerepel-e a zsidó, vallásos felfogásban a feltámadás, az örökélet kérdése? Említett próféta (Dán 12.1-2) Mihály arkangyalra hivatkozik, aki „fölkel”, s ennek olyan szenvedés lesz a következménye, amilyen még nem volt a népek történetében. Ez az alkalom jelenti azonban a zsidó nép részleges megszabadulását is, hiszen azt hangsúlyozza, hogy „Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.”

(2). A második gondolat Jeruzsálem pusztulására összpontosít. Tulajdonképpen Dániel próféta jövendölése itt is megemlíthető (9,27 11,31 12,11). Azt a napot kell látnunk, amikor J.e. 168-ban, amikor Antiochus Epifánesz Zeusz szobrát felállította a jeruzsálemi templomban. Majd Jeruzsálem pusztulásakor (J.u. 70) Titusz volt az utolsó ember, aki járt a „szentek szentjében”. A szentek szentje a legszentebb hely volt, ahova a 3Móz 16,17 előírása szerint a főpap is csak az engesztelés napján léphetett be. A 2Kir 6,19 debir-nek nevezi, amit magyarra felelő helynek fordíthatnánk. A 4Móz 7,89 szerint ugyanis az Úr ott felelt Mózes kérdéseire.

(3). Érdekesnek mondható Jézusnak a menekülésre történő felszólítása. Ma tudjuk, hogy a keresztények tényleg elhagyták Jeruzsálemet az ostrom előtt, s Pellába, a Tízváros egyikébe menekültek. Külön érdekességnek számíthat nekünk a „télen” megjegyzés. Természetesen nem a mi tudatunkban szereplő hideggel, és hóval jellemezhető télre kell gondolnunk, hanem egy esőzésben gazdag évszakra. Az akkori körülmények között ez is komoly nehézséget jelenthetett, ha arra gondolunk, hogy emberek ezreinek, százezreinek kellett menekülniük. Itt találjuk az óhaj második felét is, hogy ne szombaton legyen az a bizonyos menekülés. Nekünk ma talán egyáltalán nem jelentene semmilyen különösebb gondot, ha –Isten őrizz – menekülnünk kellene. Amellett, hogy el kellene szenvednünk a meneküléssel járó fáradalmat, fájdalmat, mindegy lenne, hogy hétköznapon, vagy éppen vasárnap történik is az. A hithű zsidó ember számára azonban komoly nehézséget jelentett a szombat, az ünnep napi menekülés, hiszen alapvető parancsolatot kellett volna áthágnia, ha 1 km-nél nagyobb távolságot tesz meg egy sabathon. Itt meg kell még jegyeznem, hogy Jeruzsálem pusztulásáig még a zsidó keresztények is megtartották a szombatot. Ennek következtében ők is szabálysértést, törvényszegést követtek volna el.

Úgy találom, hogy a szoptatós édesanyák jelenléte, már csak fokozni tudja a szenvedést, melyet el kell viselniük a menekülőknek. De ez még nem jelenti a fájdalom tetőfokát, hiszen arról beszél Jézus, hogy olyan szenvedést fognak átélni, melyhez fogható nem volt a „világ kezdete” óta. Sőt, csupán azért lesz elviselhető némelyek számára, mert megrövidülnek a napok. Ez azt jelenti, ha 24 órai időszakra terjedne a menekülés, akkor nem lenne egyetlen ember sem a földön, aki elviselné az egy napra szabott szenvedéseket. Isten szeretetére, jóindulatára hivatkozhatunk, amikor olvassuk, hogy mégis lesznek túlélői e kegyetlen időszaknak. Igen ám, de nem akárkik kóstolnak bele ebbe a lehetőségbe, hanem a „kiválasztottak”. Elsősorban ezek kedvéért rövidülnek meg a szenvedés napjai.

(4). A negyedik gondolatkörben megjelenik ismét az Antikrisztusok képe. Az előző magyarázatban is esett szó róluk, de most több szerepet kap a munka, melyet kifejtenek a hiszékenyek soraiban. Itt már nem csak arról van szó, hogy megjelennek, s hivatkoznak arra, hogy ők a messiások, hanem jeleket, csodákat művelnek, melyek láttán még azok is elcsábítódnak, akik különben Isten kiválasztottaiként vannak nyilvántartva.

Kimondottan hangsúlyozza Jézus, hogy előre felhívta a veszedelem ezen részére mindenki figyelmét. Ne legyen semmi, ami miatt hitelt adnának ezen hamis tanítóknak, s főként kiválasztottságuk esetén veszedelembe sodornák magukat, aminek következményeként elveszítik az ígéretet, de egyszer, s mindenkorra azt a beteljesülést is, ami az örökéletre vonatkozik.

(5). Az ötödik gondolatsorban két megjegyzés határozza meg figyelmünk irányvonalát. Mindkettő olyan jel, ami kimondottan Jézus eljövetelével kapcsolatos. A villámlás képét használja fel az evangélista, amikor meghatározza Jézus megjelenésének formáját. Feltételezi, hogy egyetlen Antikrisztus sem képes hasonlóra. Arra ugyanis, hogy villámlásszerűen átcikázzon az égen kelettől nyugatig, vagy akár fordítva.

A második megjegyzés nemcsak, hogy képében, hanem mondanivalójában is távol áll legtöbbünktől. Arról beszél az evangélista, hogy ahol megjelenik egy hulla, oda rögtön összegyűlnek a saskeselyűk. A rész összefüggésében viszont arról van szó, hogy Jézus másodikszor olyan hírtelenséggel jön el, mint, ahogyan a ragadozó madár lecsap zsákmányára.

5). Alkalmazás.

(1). Túl a jövendöléseken, túl mindazon, amit ma bizonyossággal állíthatunk, történetesen Jeruzsálem pusztulását, számunkra is időszerű mondanivalót hordoz, hogy látjuk a szent helyen történő iszonyatos pusztulást. Két vonatkozásban is. az első mindenképpen saját „szent helyünkre” vonatkozik. Mondjuk templomunkra, vallásos életünkre. Amennyiben tapasztaljuk, hogy romlás, pusztulás állt be erkölcsi, vagy mindennapi életünkbe, azonnal tennünk kell annak érdekében, hogy megállítsuk ezt a romlást. Persze nem olyan egyszerű, mert először is nem külső tényezők miatt, hanem az egyének magatartása következtében történik a pusztulás. Másodsorban, de egyenrangúan kezelhető a „szent hely” jelző arra a földre is, ahol születtünk. Ezt is úgy kell óvnunk, védelmeznünk, hogy senki és semmilyen hatalom ne kövessen el rajta szentségtörést. És még van egy harmadik mondanivaló is, ami ide kapcsolható. Többször is találkozunk Jézus megjegyzésével, amikor hangsúlyozza, hogy, aki hallja, vagy olvassa, az értse meg! Minden körülményre érvényes ez a felszólítás. Időben meg kell hallanunk, látnunk azokat a különös helyzeteket, melyek rossz irányba vihetik életünket. Amennyiben tapasztaljuk, és semmit nem teszünk megakadályozása érdekében, akkor csakis önmagunkat hibáztathatjuk a bekövetkezettekért.

(2). A menekülés kérdése egészen mást tanácsol nekünk. Először, hogy egyáltalán nem megoldás, amikor elszaladunk a nehézségek elől. Különben is. hová szaladhatnánk Isten színe elől? Időnként azonban bebizonyosodott, hogy azok, akik életüket mentették, életben maradtak. Azok, akik szembeszegültek a veszedelemmel, elpusztultak. Az egyik csoportot gyáváknak, míg a másikat hősöknek nevezte az utókor. Nekünk kell eldöntenünk, hogy adott helyzetben miként cselekszünk. Mi az, ami elől menekülünk, és mi az, amivel szembeszállunk. Menekülésnek számít-e, amikor elhagyjuk szülőföldünket?

(3). Azt hiszem nem kell külön hangsúlyoznunk az állandó éberség, imádkozás fontosságát. Ezt kell tennünk, nemcsak azért, hogy elnyerjük Isten örökös gondviselését, hanem mederben tartsuk saját lelkünket. Ne legyen semmi olyan fordulat életünk folyamán, mely kibillenthetné annak egyensúlyát, s bármilyen veszedelem is törjön ránk, éppen nyugodt lelkiállapotunk segítsen át az újabb akadályon. Gyötrelmek, szenvedések sorozatosan átszövik emberi életünket, s hogy milyenek lesznek a megjövendölt időszakban, már nem is fontos, ha arra gondolunk, hogy milyen keserves tapasztalataink voltak, s vannak földi szenvedéseinket illetően.

(4). Mit jelent a kiválasztott? Annak érezzük-e magunkat? Megkülönböztetésben részesítünk-e valakit?

(5). Álpróféták és álkrisztusok jelenléte mindenkori téma napjainkban is.

(6). Nem beszélhetünk unitárius álláspontról Jézus visszajövetelével kapcsolatosan, hiszen felfogásunk homlokegyenest ellenkezik a világ végéről szóló felfogással. Valahányszor szóba jön ez a kérdés, s válaszolnom kell rá, mindannyiszor hangsúlyozom, hogy nemcsak furcsának, hanem igazságtalannak tartanám Isten részéről, hogy egy bizonyos feltámadást, egy második életet összekössön ember milliók halálával. Nem követelhet ártatlan életeket egy eszme végrehajtása érdekében. Arra viszont hajlom, hogy türelmének köszönhetően mindig vár még egy napot (ami lehet akár ezer esztendő is), hogy mindenkihez eljusson az örömüzenet.

Hozzászólások:

Befejezés:

Ámen.