Mt. 4,23-25.

Jézus tanít és gyógyít: Mt. 4,23-25.

Jézust még egyelőre Galileában találjuk, de abban a szokatlan helyzetben, hogy a zsinagógákban embertársaival beszélget az Írás (Ószövetség) igazi értelméről. Jánostól való különbséget itt is felfedezhetjük, hiszen éppen kezdeti cselekedetei által is nagyon felhívta magára a figyelmet, mikor jelezte, hogy vele eljött Isten országa. Ez az első igazi örömüzenet, mellyel mintegy megpecsételte azt a próféciát, mellyel nemcsak János, hanem most már Jézus is készítette Isten országa felé az utat. Ehhez adódik hozzá az a cselekvés sor, melyben betegeket gyógyít, s aminek óriási visszhangja is lett, nemcsak a zsidó, hanem a más vidékeken is. Ennek rendjén tehát a nyomorúságban élő emberek egyformán özönlöttek hozzá örömhírért és gyógyulásért. Érdekesnek mondható, hogy ekkor a zsidó nép vezetői nem ismerték fel azt a veszélyt, ami személyes érdekeiket nagyon veszélyeztethette.

A gyógyításokkal kapcsolatosan el kell mondani, hogy az ördögtől megszállottság külső megnyilvánulásai sokszor hasonlítanak az ideg- és elmebetegséghez. A holdkorosság számos idegbaj, nyavalyatörés, öntudathasadás gyűjtőneve.

Már ez az egyszerű megjegyzés is, de főképpen a későbbi jézusi gyógyítások nagyon elgondolkoztatják a mai embert. Nemcsak az unitáriusok fogadjuk el számos fenntartással s kezeljük hasonlóképpen a történeteket, hanem azok a felekezetű emberek is, akik valamennyire jártasok az orvostudományban, vagy legalábbis valamilyen csekély ismeretekkel rendelkeznek. Kétféleképpen kell megközelíteni ezeket a történeteket: testi- és lelki gyógyítások. Minden gyógyításnál azonban a meggyógyulás fontos követelménye a hit. A béna kezű ember esetében komoly hangsúlyt kapott a bizalom, s mint minden hasonló esetben itt is megkapta a megérdemelt gyógyulást. Ugyanez állhat egy megbomlott lelkiállapotú emberre is. Viszont vigyázni kell a másik esetben, hiszen az elmebetegségben szenvedő ilyen erős hitéről képtelenség beszélni, s az orvostudomány által sem igazolható mesés gyógyítások esetében is megfelelő körültekintéssel kell kezelni a történeteket. Ebben a tekintetben két megfontolt szerkesztést kell figyelembe venni: 1. Az a cél, hogy Jézus messiási hatalmát minél teljesebben szemléltesse az evangélista_ 2. Olyan meggyőző csodákkal szemléltetni a munkásságot, melyekre nem volt példa.

Létezik egy olyan álláspont is – ez azonban kiérződik a csodás történetekből: (Lásd a 10 ördöngös története)-, miszerint éppen az ördög kerítette hatalmába az adott betegeket, kiknek meggyógyítása már diadalt jelentett a gonosz fölött.

Tettem már egy megjegyzést arra vonatkozóan, hogy a pogány vidékekről is özönlött a nép Jézushoz, kiktől hasonlóan a zsidókhoz nem tagadta meg segítségét. Ezzel kapcsolatosan kell elmondani, hogy Dekapolisz (deka – tíz, polisz – város) tíz önkormányzatú város szövetségét jelentette. A Jordán jobb partján: Syitopolisz, bal partján Antiókia, Gádára (megszállottak), Dium, Pella, Geráza, Filadelfia, Ráfána, Kánáta és Damaszkusz.

A pogányokra való kiterjedés egyben azt is hivatott érzékelni, hogy Isten országa valóban megjelent, melynek útja valóságos diadalút Jézusnak köszönhetően.

Alkalmazás:

1. Hiszünk-e a lelki gyógyulásban?
2. Meggyógyulhat-e egy testi beteg orvosi beavatkozás nélkül?
3. Rábízhatjuk-e magunkat a véletlenre?
4. Az unitárius ember és a gyógyítási csoda.