Boglárka |
– magyar eredetű; jelentése: fémveretes, ékköves, gyöngyös, zománcos, gomb alakú ékítmény. |
|
Lehel |
– magyar eredetű; jelentése: a szó maga. |
|
Hermina |
– német eredetű; jelentése: hadi nő. |
|
Dominika, Domonkos |
– latin eredetű; jelentése: az Úrhoz, Istenhez tartozó; vasárnap született. – latin eredetű; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt. |
|
Krisztina |
– latin eredetű; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény. |
|
Berta, Bettina |
– német eredetű; jelentése: Perchta istennő nevéből. – a Babett, Berta és Erzsébet neveknek becézőjéből alakult. A Betta név nőiesítő képzővel való továbbképzése. |
|
Ibolya |
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga. |
|
László |
– szláv eredetű; jelentése: hatalom + dicsőség. |
|
Emőd |
– magyar eredetű; jelentése: anyácska. |
|
Lőrinc |
– latin eredetű; jelentése: Laurentum vidékéről származó férfi; babérkoszorúval díszített. |
|
Tiborc, Zsuzsanna |
– latin eredetű; jelentése: Tibur városából való férfi. – héber-görög-latin eredetű; jelentése: liliom. |
|
Klára |
– latin eredetű; jelentése: világos, fényes, ragyogó, híres, kitűnő, jeles. |
|
Ipoly |
– görög eredetű; jelentése: a lovakat kifogó. |
|
Marcell |
– latin eredetű; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt. |
|
Mária |
– héber-görög-latin eredetű; jelentése: (ismeretlen). |
|
Ábrahám |
– héber eredetű; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja. |
|
Jácint |
– görög-latin eredetű; jelentése: a virág neve. |
|
Ilona |
– a Heléna régi magyarosodott alakváltozata. |
|
Huba |
– magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan). |
|
István |
– görög-német-magyar eredetű; jelentése: virágkoszorú. |
|
Hajna, Sámuel |
– Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: hajnal. – héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott. |
|
Menyhért, Mirjam |
– héber eredetű; jelentése: királyi fény. – a Mária eredeti héber formája. |
|
Bence |
– latin eredetű; jelentése: győztes. |
|
Bertalan |
– arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia. |
|
Lajos, Patrícia |
– germán-francia eredetű; jelentése: hírnév + háború. – latin eredetű; jelentése: rómainak született nemes. |
|
Izsó |
1. – az Ézsau alakváltozata; |
|
Gáspár |
– perzsa eredetű; jelentése: kincset megőrző. |
|
Ágoston |
– latin eredetű; jelentése: fenséges, fennkölt. |
|
Beatrix, Erna |
– latin eredetű; jelentése: boldogságot hozó – ófelnémet eredetű; jelentése: komoly, határozott, különösen a harcban. |
|
Rózsa |
– magyar eredetű; jelentése: a virág maga. |
|
Bella, Erika |
– olasz-spanyol eredetű; jelentése: szép. – germán-latin eredetű; jelentése: nagyra becsült. |