Bibliai olvasmány: Zak 9,9-17
Jézus
– általános beszéd –
„Ahol ugyanis ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Mt 18, 20.
Kedves Testvéreim, Atyámfiai! A jól ismert regényben olvashatjuk: „Az, hogy hittant sosem tanultál, hogy a keresztény vallás alapismereteit sem tudod, és annyira tudatlan vagy, hogy fogalmad sincs róla, ki volt Jézus apja, és hogy az anyja valóban Mária, a szűz volt-e, apja pedig ács, vagy tevehajcsár, ez a becsületes tudatlanság nem állja útját, hogy találkozz” /Henri Chariere: Pillangó / Jézussal.
Jézus neve „üdvözítőt” jelent, de az Újszövetségben és helyenként az Ószövetségben is, gyakran találunk megnevezéseket, melyeket kevésbé szoktunk használni a mindennapok rendjén. Ilyenek: pl. Hajnali csillag, Forrás, Csemete, Dávid magva, Dávid fia, József fia, ácsmester fia (gúnyolási név), Embernek fia, Élő víz, Kenyér, Ajtó, Út, Igazság és Élet, Szőlőtő, Kútfő, Szegletkő, Istennek fia, Úrnak választotta, Szabadító, Megtartó, Üdvözítő, Mester, Jó pásztor, Próféta, Lélek pásztora stb. Az általam felsorolt 26 név, emberi mivoltát, prófétai tevékenységét támasztja alá.
Jézus életének eseményei korszakokra osztható annak érdekében, hogy könnyebben átfoghassuk azt az egyébként rövid, de mégis termékeny időszakot, melyet megélt. Gyermekévei előzményeit legendás történetek itatják át, melyekből nem az emberi elmét próbára tevő eseményeket kell fennakasztanunk értelmünk szűrőjén, hanem felfedezni a fontos eseményeket. Jézus születési történeteiben az isteni gondviselés jelei lapulnak, ha a szállás körüli bonyodalmakat nézzük Betlehemben, vagy a gyermekgyilkosság elől való menekvést szemléljük Egyiptomba, vagy éppen a visszatérést Názáretbe. Harminc éves koráig egyetlen alkalommal találkozunk a gyermek Jézussal, aki 12 évesen a templomban társalgott a papokkal.
Jézus munkásságát négy állomás, azaz 4 húsvét közé tehetjük:
1). Első húsvétig. Ennek az időszaknak nagyon fontos mozzanata Jézus megkeresztelkedése a Jordán vizében. A megkísértést követően tanítványokat szerzett magának.
2). A második húsvétig. Ezen időszak maradandó története a szamariai asszonnyal való beszélgetés, melynek lényege, hogy Istent lélekben és igazságban kell és lehet imádni. A sorozatos gyógyítások után egy következő, lényeges tanítást hagyott maga után: Az ember ura a szombatnak, azaz az ünnepnapnak.
3). A harmadik húsvétig. Kiküldte tanítványait Isten országa terjesztésére.
4). A negyedik húsvétig. Itt találjuk Jézusnak azt a híres mondását, hogy add meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené. Az irgalmas szamaritánus segítő szándékával itt lép be az emberiség tudatába, és ettől kezdve ismertük fel, hogy ki a mi felebarátunk. Miután Jézus megjövendölte Jeruzsálem sorsát, a Gecsemáné kertben éli vívódásait, majd elfogása, elítélése és halála következik.
Jézus jövetele erkölcsi változást hozott az emberek életében. Érdemes felfigyelnünk arra is, hogy szavaiban az óta is állandó erkölcsi támaszunk maradt. Az első mai kérdés, hogy miként változtatta meg Jézus az ember erkölcsi életét?
„Az isteni, bölcs gondviselés őt azért küldte, hogy a vallást az ő saját személyében ismertesse meg velünk. Jézus nem azért jött, hogy beüljön egy törvényterembe, s onnan csak kihirdesse a törvényeket, ígéreteket. Ő nem pusztán csatorna, melyen Isten némely közleményei átszivárognak, nem is pusztán követ, hogy csak elmondja nekünk, amiket hallott, aztán eltűnjék s küldetése ezzel teljesen be legyen fejezve. Ő nem csak tanítani jött minket beszéd által, hanem hogy legyen az ő vallásának élő nyilatkozata, legyen úgyszólván maga a vallás”. /Channing E Vilmos: Válogatott művei 4. Kötet /
a). Mindenek előtt tapasztaljuk, hogy Isten nagy tervében a világ bármely népe, faja részt kapott. Már csak arra kell gondolnunk, hogy Jézus eljövetelével nyitott lehetőségként tárulkozik fel: a boldogság.
b). Nemcsak a föld és az ég született újjá, hanem az emberek is felvilágosulhattak: Jézus személyében tündöklő világosságot láthatunk.
c). Ez a Jézus árasztotta világosság maga után vonta a lehetőséget, hogy eljuthattunk Isten helyes és igaz megismerésére.
d). Végül pedig az erkölcsi változás abban érte el tetőfokát, hogy Jézus új törvényt hozott a régivel szemben, mely a szeretetet állította más érdek és emberi viszonyulás fölé. Ez a szeretet hatalmába kerítette a különbségeket, miáltal virágzásnak indulhatott egymás megértése, és az igazság is.
„/…/ Azonban van egy körülmény, ami nem kis mértékben gyengíti Jézus jelleme és példája hasznos befolyását /…/. Ennél fogva nem is mernek arra gondolni, hogy őt, mint példaképet maguk elébe állíthassák. Jézus olyan távol áll tőlük, hogy rájuk nézve nem sok jót tehet. Sokan úgy vélekednek, hogy Jézus követése, szoros értelemben véve, teljesen lehetetlen, hogy őt, mint példaképet állítani az emberek elé, szónoki beszédnek megjár, de a gyakorlati életben alkalmazni képtelenség.” /…/ Ezek az emberek „nem fogták fel az ő jellemét s oly fényt borítottak rá, amely a valódi képet teljesen eltakarja.” /Channing E Vilmos: Válogatott művei 4. Kötet./
Jézus emberi vonásai, arra engednek következtetni, hogy emberi mivoltát élte meg. Káténk fogalmazásában ma is fülünkben cseng a jellemzés, melynél bővebb felvilágosítást nyújt az Újszövetség: Pál apostol test szerint az atyák közül valónak tartja őt (1 Tim 2, 5.), aki evett, ivott (Jn 4, 6.), aludt (Mt 8, 24.), haragudott (Jn 2, 14.), elfáradt (Jn 4, 6.), örült (Lk 10, 21.). vigadott (Jn 2, 2.), sírt (Lk 19, 4.), szomorkodott (Mt 22, 38.), félt a haláltól ((Jn 7, 1.), vérrel verejtékezett (Lk 22, 4.) és meghalt (Mt 27). Mi unitáriusok ezt a Jézust hisszük, ő áll közel a szívünkhöz, nekünk őt könnyű meghallgatni, megérteni és elfogadni tudományát.
Én képtelen vagyok szétválasztani Jézus egyéniségétől tudományát. Ezért van, hogy általában bennünk, unitáriusokban sokan megbotránkoznak, mint annak idején a zsidók is Jézusban. Az is igaz, hogy az érzéki ember nehezen, vagy sehogy sem tudja felfogni Isten dolgait, viszont nekünk újjászületést jelent a tudomány, mely egyenlő akartra és cselekvésre serkent bennünket. Ne irigykedjen ránk senki, de ne is vegye rossz néven, ha mi Jézus tudományát és nem a másokét követjük, mert hittel valljuk, hogy az ő tudományának birtokában az ő barátja, rokona vagyunk (Jn 14, 23.). Jézus tudománya az, mely vallása és ennek egyedüli alapja Isten, az egyedüli, örökkévaló Atyánk.
Kit látok az előttem álló Jézusban?
1). A tanítót.
Jézus megbízással látta el apostolait. Tehát nem azt tehetik, amit akarnak, hanem azt, ami reájuk bízatott. Isten a földön elkezdett munkáját folytatni akarja. Isten az embert ember által akarja alkalmassá tenni célja elérésére, s ezért kell megérteni, hogy mit jelent az egyház igazi tagjának lenni, Jézus méltó tanítványa lenni. Van-e, létezhet-e más és jobb tanítás annál, hogy Jézus Isten igaz megismerésére vezetett, de ugyanakkor megmutatta a helyes Isten tisztelet módját is? Tanítása bontotta le az Ó- és Újszövetség, de a népek közötti válaszfalakat is.
2). Magam előtt látom a példamutatót.
Ő mutatott példát, hogy amiképpen cselekedett velünk, mi is úgy cselekedjünk embertársainkkal. Példát adott arra is, hogy miként tudunk igénytelek lenni, és ugyanakkor hogyan kell vágyni a tökéletesedésre. Kimagaslóan mintázta, hogy miként kell tanúbizonyságot tenni a gyermeki engedelmességben, és elől járt a mások sorsa iránti részvétben is. Példásan viselte magát minden közhasznú cselekedetben, a honszeretetben (Mt 10, 5.), az alázatosságban (Mt 11, 29.), a jótéteményekben (ApCsel 10, 38.), a méltatlanság elszenvedésében (1 Pt 2, 2.), az ellenség szeretetében (Lk 23, 34.)
Jézus szelíden hívogat bennünket: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket (Mt 11, 28.). A követés pillanataiban hallhatták a tanítványok, hogy ne féljenek követni őt, mert aki elhagyja házát, jószágát az ő nevéért, száz annyit kap vissza Istentől (Mt 19, 29.), sőt még örök életet is. Jézus követése megpróbáló, de most semmit és senkit nem kell elhagynunk, hanem, ahol élünk cselekedjünk Jézus parancsolatait. Nyilvánvaló, hogy sokan nem akarnak Jézussal végig szenvedni a nemes hivatást. „Aki atyját, vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám” (Mt 10, 37-38.).
Sokan azt hiszik, hogy Jézus meghalt a kereszten és többé nincs köztünk. Svájcban egyik magyarországi református, idős lelkész kérésére igyekeztem kifejteni unitárius hitemet. A nagypénteki eseményeken túl várta tőlem a húsvéti diadalt. Én megtagadtam tőle ezt az élményt, mert kijelentettem: Az én Jézusomnak nincs szüksége évenkénti feltámadásra, mert Ő mindig él: Jézus az ő híveivel marad: „Ahol ugyanis ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” – mondja. Én érzem, hogy Jézus itt él most is velünk. Ámen.
Pap Gy. László 