Kövend büszke boldogsága

Kedves Testvéreim, szeretett Atyámfiai!

Kétségtelen tény, hogy amikor Isten a markába vette Aranyos vidék Kövend faluját, azt mondta magában: »Gondot viselek erre a népre. Adok a falunak jó szolgákat, tisztességes és becsületes szívet az embereknek, hogy legyen, akiket kövessenek, és hogy egymást szeressék.«

Amikor még a szolgálat ide kötött engem is a szomszédos faluhoz, Bágyonhoz, akkor már Székely Miklós lelkésztestvéremmel kacérkodtunk azzal a gondolattal, hogy valamikor össze kell gyűjtenünk a Kövendi Unitárius Egyházközség eseményeit is, hogy egy helyen láthassa, olvashassa a kíváncsi ember e gyülekezet dicső, tisztességes és szép múltjának történetét. Ennek közel 80 éve most megtörtént és itt található e könyvben.

A 20. század három kiváló szolgájáról, Ádámosy Gáborról, DR. Abrudbányai Fikker Jánosról és Kiss Zoltánról gyűjtögettem össze az eseményeket, raktam időrendbe azokat és az egyházközség jóvoltából, a támogatók közreműködésével kézbe vehetnek ma egy könyvet e szép ünnep alkalmával azok, akik úgy érzik, hogy valamilyen szálon kötődnek a faluhoz.

A könyv nemcsak a három tisztességes és nagyérdemű szolgáról szól, hanem azokról a becsületes kövendiekről is, akik nevükkel, tetteikkel öregbítették e gyülekezet büszke boldogságát. Jó lett volna, ha sokkal több rendes emberről szólhatok e könyvben, de sok minden behatárolta az elősorolandó tudósítások hosszát, terjedelmét. Olyan egyszerű emberekről is szerettem volna megemlékezni, mint akikkel rendszeresen találkoztunk, amikor szinte naponta átjöttünk, hogy életben tartsuk a kövendi lelkészi családdal és a gyülekezettel a barátságunkat. Akkor minden alkalommal megkérdezte egy rendes ember a sok közül, hogy »Jól vannak?« Nyomban válaszolt is maga, hogy: »Persze, hogy jól!« Majd: »Szeretik Kövenden?« Hasonlóképpen erre is felelt: »Persze, hogy szeretik, mert jó Kövenden.«

A könyv címét nem én találtam ki, hanem kölcsön vettem egyik tudósításból, ahol ismételten megerősítették, hogy a kövendiek valóban mindig büszkék voltak magyarságukra, unitárius vallásukra és egész faluközösségükre.

Egy másik szempont melyre külön felhívom szíves figyelmüket az a rend és fegyelem, ami végig vonul az egyházközség életén mindhárom lelkész idejében. Határozottan jelentem, hogy a könyvben nincs senki és semmi kedvéért szépítés. Nincsenek kicsiszolva a történetek, hogy formált szépségben tündököljenek a lelkészek és azok az emberek, akik akkor körül vették őket. Ha elhallgattak is valamit a korabeli feljegyzések, akkor ez annak a ténynek tudható be – és semmit nem változtat tulajdonképpen az összképen, amilyenné szerették volna nevelni, alakítani a lelkészek és az egyházközség vezetői a gyülekezeti életet.

Székely Miklós testvérem hangsúlyosan köszönetet mondott mindazoknak, akik közreműködésével napvilágot látott e könyv. Engedjék meg nekem, hogy még egyszer hálásan megköszönjem Dr. Rezi Elek professzor úrnak, teológiai rektornak irányító és rendszerező munkáját. Hálás vagyok Szabó Kiss Enikő nagyváradi és Németh Irén debreceni atyámfiainak a lektori és korrektori munkáért. Pap Anikónak a fényképek elkészítéséért. Végül, de nem utolsó sorban szíves figyelmükbe ajánlom fiatal képzőművész testvérem, a nagyváradi Kapitán Csaba borítótervét és a könyvben látható illusztrációit. Jelzem, hogy nevezett atyánkfia most végzős, éppen a tegnap volt kicsengetése, de munkái tapasztalt művészre utalnak. Remélem, hogy ennek a kezdésnek folytatása lesz, s a későbbiek során még számtalan munkájával találkozhatunk hasonló kiadványok oldalain. Külön öröm és megtiszteltetés, hogy a könyvbemutató alkalmával az ünnepélyen személyesen is köszönthetem  a kövendi gyülekezet nevében is.

Bízom abban, hogy örömmel, büszke boldogsággal fogják olvasni e könyv minden sorát.

Atyafiságos tisztelettel: Pap Gy. László