„Házasságot ne törj!”

A kilencedik parancs

Máté 6,27-32.

„Házasságot ne törj!”

Ha csak ennél az összefüggésnél maradhatnánk, akkor szinte nem is kellene keményebb fogalmazást alkalmaznunk. Ennek ellenére azonban szem előtt kell tartanunk egy valóságot, mely bármennyire is csúnya, – nemcsak kifejezésében, hanem főleg a gyakorlatban, – ki kell mondanunk. Egy olyan könyvre szeretnék hivatkozni, melyet Pesten adtak ki 1840-ben, s mely megerősíti fenti állításomat. Ez a könyv egyenesen „kurva” szóval jelöli a házasság felbontásának tényét. Természetesen én továbbra a „paráznaság” kifejezést használom, nem csak azért, mert ezt kívánja a jó modor, hanem azért is, mert a szó szoros értelmében a házasságtörésről kell beszélnünk, melynek ugyan nyitánya a paráznaság.

A paráznasággal kapcsolatosan két fontos dolgot kell mindenek előtt leszögeznem: 1. Első sorban így nevezték a bálványimádást. Ezeket az ószövetségi bizonyítékokra most nem szeretnék rámutatni, annál is inkább, mert nem ez a szóban forgó téma. 2. A második vonatkozás éppen az elítélendő cselekedet, melyet kemény és elfogadható megfogalmazásban szeretném, ha csakugyan betű szerint értelmeznénk. Az ószövetségi esetek ismertebbjei közül kettőt emelek ki: Lót és leányai paráználkodását (1 Mózes 19,33.), valamint azt a tényt, hogy Hózseás próféta felesége egy nyilvános parázna nő volt (Hós 1,2.).

A paráználkodásról nemcsak a Biblia állapítja meg, hogy nagy bűn, hanem magunk is hasonlóan nyilatkozunk. Amennyiben viszont a Biblia alapján maradunk, akkor bebizonyíthatók a paráznaság komoly következményei, mint:

1. A paráznaság megszegényít.
2. A testet erőtleníti.
3. Elveszi az ember eszét.
4. Gyalázatot szül.
5. Magára vonja a társadalom haragját, mely kirekeszti az ilyen egyént.
6. Nincs helye Isten országában sem.

A parázna ember tulajdonképpen több irányban is vétkezik:

1. Saját maga ellen. Itt talán azt a valóságot kell megemlítenem, hogy az ilyen ember lassan szétrombolja saját, elsődleges közösségét, a családját. (Péld 2,18.).
2. Az előbbiből következik, hogy a parázna ember vétkezik saját leszármazottaival szemben is. Itt nem is a tízparancsolat „harmad- és negyedíziglen” büntetésére kell odafigyelni, hanem inkább azokra a következményekre, melyeket a gyermekeknek kell elszenvedniük a szülők gondatlan magatartása miatt. Nemcsak a családi kötelékek fellazítása bánhat el könyörtelenül a gyermekekkel, hanem a megfelelő környezet hiánya is megfoszthatja őket olyan élettapasztalatoktól, melyek hiányában állandóan szükséget érezhetnek, sőt valamilyen kisebbségi érzés is végig kísérheti életükben.

Meg kell találni a megoldást arra, hogy a paráznaságot elkerüljük. Ennek két módja van:

1. Családot alapítani.
2. És a tilalom megtartása. Tulajdonképpen az első nagyon egyszerűnek látszik, viszont ez még csak az első lépés. A második az, mely igyekszik majd korlátozni az ember szexuális kívánságait. Az első pontnál csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy Pál apostol tanítása tökéletes receptnek bizonyul, aki arra utasítja a társadalom mindenkori férfi tagjait, hogy nősüljenek meg, vagyis mindenkinek legyen saját felesége (1 Kor 7,2.). majd ehhez hozzáteszi, mert jobb házasságban élni, mint égni ((7,9.).

A tilalom további kifejtésében ismét két gondolatkörben kell mozognom. 1. Az első mindenképpen az ószövetségi tilalomhoz kapcsolódó magatartást szabályozó parancsok sokasága, melyek arra irányulnak, hogy ne legyen egyetlen parázna sem Izrael népe között. Ellenkező esetben a büntetés volt kilátásba helyezve.

2. A második viszont már a jézusi parancsolatba torkolódik, mely tulajdonképpen magában hordozza az új törvényt, melyhez nekünk is szabnunk kell életünket. Erről a parancsolatról – mint a többiről is -, csak úgy beszélhetünk, amennyiben őszintén kitárulkozunk, valósághűen, semmit sem igyekszünk elpalástolni abból, ami szinte életünk része, sőt mondhatni, nemcsak kísérője, de velejárója is annak. Ez pedig a paráznaság.

A kilencedik parancs jézusi értelmezését két részre kell osztanom:

1. Az első szakaszban egy tiltás és egy büntetés kilátásba való helyezése szerepel, de a már Jézustól megszokott módon. Arra figyelmeztet, hogy magában véve már a „bűnös kívánság” is házasságtörést jelent, ami miatt kötelesek vagyunk arra igyekezni, hogy már gondolatainkat és érzéseinket is szabályozzuk, s ennek eredményeképpen tisztáknak tartsuk meg magunkat. Jól ismerjük azt a közmondást, hogy „Hűséget fogadtunk egymásnak, feleségünknek, vagy férjünknek, de vakságot nem”. Amennyiben a jézusi parancsolatra összpontosítunk, akkor elmondhatjuk, hogy ez a közmondás nem vette figyelembe a 9. Parancsolat átértelmezését. Alkalmazás 1.

A büntetés kilátásba helyezése is Jézusra vall, hiszen ilyen esetekben nem mástól, hanem saját magunktól kell kapnunk az önfegyelmezést, vagy a büntetést. Ez azonban általános értelmű, s nem a szó szoros értelmében fogható fel, hanem abban az összefüggésben, hogy mi keresztények, el kell szakadnunk mindattól, ami a házasságtörésre vezet, még abban az esetben is, ha bármennyire is kedves az érzelmeknek szentelt állapot. Alkalmazás 2.

1. A parancsolat második szakaszában Jézus megemlíti, hogy régebb szokásban volt, hogy ha valaki elbocsátotta feleségét, akkor váló levelet adott neki. Mit jelent a váló levél? A házasság alkalmával a férj feleségéért bizonyos díjat fizetett Keleten, mellyel tulajdonképpen a szülők mintegy le is mondtak leányukról, s válás esetén nem fogadhatták vissza régi otthonába őt. Ezt a helyzetet sikerült bizonyos mértékig feloldani a váló levéllel, mellyel a nő igazolhatta szükség esetén, hogy nem követett el házasságtörést.

Az új Törvényben Jézus házasságtörésnek minősíti a váló levéllel történő elbocsátást is, viszont mégis egy tényre felfigyel. Kijelenti, hogy a házasság felbontása bűn, kivéve, ha a házastársak törvénytelenül élnek együtt. Ez a megjegyzés Márk és Lukács evangéliumában nem olvasható, Máté evangéliuma viszont beszerkesztette a Hegyi beszédbe.

A paráznaságért kijáró büntetések a Bibliában és a társadalmi életben:

1. Halál: a parázna nőket megkövezték: 3 Mózes 20,10.
2. Megkövezték a menyasszonyt, ha szüzessége jelét elvesztette 5 Mózes 22,21.
3. Ha szabad férfi szabad leánnyal szeretkezett, akkor el kellett vennie feleségül azt.
4. Sodoma elpusztulásának ez volt az egyik fontos oka 1 Mózes 19,4.
5. Az egyiptomiaknál a parázna férfira ezer botot vertek, a parázna nőnek pedig elvágták az orrát.
6. Az araboknál halállal büntették a paráznaságot.
7. A germánoknál a férj levágta a parázna feleségének a haját, meztelenre vetkőztetve végig verte az utcán.
8. A rómaiaknál a XII. táblás törvénykönyv értelmében, amennyiben elismerte parázna vétkét az illető, akkor halálra ítélték.
9. Később Justinianus törvénykönyve kolostorba záratta a nőt, ahonnan férje két év múlva kivehette, amennyiben akarta, hanem akkor holtáig ott kellett maradnia.

Végül elmondhatom, hogy Jézus a házasságot nagyra értékelte, s tudta, hogy a társadalom alapját biztonságosan kell lehelyezni, ahol a megfelelő együttélés megtermi majd Isten nagy tervének, Isten országa megvalósulásának feltételeit. Alkalmazás 3.

alkalmazás

1. 1. Lehet-e úgy ránézni valakire, hogy ebben a nézésben ne legyen benne a paráznaság gondolata? El kell-e takarnunk a szemünket, vagy félre kell-e fordítanunk a fejünket ilyen alkalmakkor?
2. 2. Pl. késői szerelem. Minden álma az új szerelmesnek, hogy vágyát beteljesítse. Kész minden régit, megszokottat feladni. Elvakult szerető. Rengeteg példával találkozunk. Mire kell hallgatni: az új parancsolatra, vagy a szívre?
3. 3. A válás kérdése ma. Házastársi elhidegülés. Gyermekes és gyermektelen családok felbontása a paráznaság miatt.